My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

21.rész: A parkban

A mai napom a suliban hamar eltelt. Teddy még nincs meg de valamiért nem féltem a boszitól,tud ő vigyázni magára. Bízok benne.
Éppen választottam a ruhámat,hogy miképp menjek el Bendével. Felvettem egy fekete haspólót,egy farmer rövidnadrágot,egy fekete, pántos szandit és ezüst ékszereket aggattam magamra. A hajam begöndörítettem és feltoltam rá a napszemüvegem. Felkaptam rojtos táskámat ,elköszöntem a szüleimtől és elindultam a közeli kis parkba. Nagyon jó idő volt,éreztem bőrömön ,hogy már el is kezdtem barnulni.(Na jó nem.:D) Amint odaértem megláttam Bendét az ottani tó előtt állva.
-Szia!-köszönt nekem a székely és adott két puszit. Inget és farmert viselt egy converse-el.-Nagyon jól nézel ki Szentföldi!-amint kimondta vezetéknevem elpirultam.
-Szia-motyogtam szerelmesen.
-Jössz sétálni?-emelte felém kezét. Remegve rákulcsoltam ujjaim. Egy ideje köröztünk a parkban,amikor felém fordult.
-Odavagyok érted Brenda!-mosolygott szemembe nézve. Körbefontam karjaim nyaka körül és közeledni kezdtem hozzá. Már majdnem elcsattant a csók,amikor Zoé rohant felénk,így szétrebbentünk.
-Szia Bende!Bocs,hogy késtem...vagyis öhmm zavarok?-kérdezte sokkoltan.
-Szia Zoé..teljesen elfelejtettem ,hogy mára beszéltük...-fújtatott idegesen Bendegúz.
-Most mi van? Mit beszéltetek meg?-értetlenkedtem.
-Randira hívott. Erre itt enyeleg veled Brenda...és te nem Mátéval vagy?-ordított le torkaszakadtából.
-Miaz,hogy elhívtad randizni?-kaptam el kezem Bende kezéből és adtam arcára egy pofont.
-Hát ez abszolút kínos...az van ,hogy mindkettőtöket elhívtam randira..mert mindkettőtök nagyon bejön...-nézte félve cipője orrát.
-Elegem van. Te vagy a második fiú az életemben aki ezt csinálja velem. Nem leszek második. Ott van neked Zoé. És milyen idióta szervez egy napra randit? Bocs de én inkább megyek,sziasztok!-futottam el ,nehogy ott eresszem ki előttük a könnyeim.
-Kérlek ne menj el!-kiáltott utánam Bendegúz,de nem foglalkoztam vele. Azt még hallottam,hogy Zoé is ad neki egy hatalmas pofont. Megérdemelte.
Rohantam de nem haza,hanem a boszorkányhoz. Amint odaértem az ablakon bekukucskálva megpillantottam az asztalon Teddy-t. Most bemegyek. Nem érdekel ha bántani fog,mert nekem szükségem van Teddyre. Nagyon.
-Ohh ,hali!Mizu?Velem se sok. Áá értem.Most megyek,szió!-kaptam fel mackóm és szaladni kezdtem mint egy gepárd. A boszi úgy nézett rám ezekben a pillanatokban mint egy intézetből szökött pszihopatára,de mire felfogta mit tettem már rég haza értem. Köszöntem anyuéknak és felrohantam a szobámba. Ledőltem az ágyra mackómmal együtt és csak öleltük egymást.
-Köszönöm.-suttogta mellkasomnak dőlve Teddy.
-Nincs mit. Tudod te vagy az egyetlen fiú akiben sose csalódtam még. Szeretlek mackóm!-szorítottam magamhoz, de ekkor sírva fakadt.
-Ssss,mi a baj?-csitítgattam mire felült az ölembe és beszédre nyitotta száját.
-Brenda. Én nem egy plüss vagyok.Hanem..-itt megállt.
-Hanem egy különleges mackó!-kacsintottam rá. Megrázta fejét,vagyis nem találtam el.
-Én csak egy átok miatt vagyok plüss. Igazából egy 17 éves fiú vagyok Debrecenből. Elrabolt 2 évesen a boszi és belerakta lelkem ebbe a maciba.A rejtély az,hogy ki vagyok valójában. A nevemet nem tudom,csak azt hogy Debrecenből valósi vagyok,azt is csak azért mert a plüss címkéjét átírta Debrecenre.. Megszerettelek Brenda. Az erővel amit adtam segíthetsz kiszabadítani ebből a plüss testből.De csak ha tényleg szeretsz.-mondta ki egy szuszra,mire felkacagtam.
-Na, akkor most mondd el mi az igazság!-röhögtem képébe.
-Ez az igazság. Egy testbe zárt lélek vagyok.-sóhajtott egyet azzal elteleportált. Végiggondoltam amit mondott, s ismét sírva fakadtam.
„Miért pont nekem szánta ezt az élet? Hogy létezhet varázs? Ki ez a boszorkány valójában? Mi történt Nándival? Miért tette ezt velem Bende? Miért fáj az igazság?"
Tettem fel magamban sorról-sorra a nem mindennapi kérdéseimet. Sajnos választ egyikre sem találtam.

Folytassam?;)
xxCHK