My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

4.rész:Beleszerettem

Gondolatmenetem így folyt:
-Mit keres Teddy az ablakban?
-Mi van a kezében?
-Miért mutat Mátéra?
Gondolataimból Napsi szakított ki.
-Brenda,az nem a te plüssöd?-kérdezte rettegve.
-De igen..-válaszoltam zavartan.
-Brenda!-szólt Máté.Én sírós szemmel figyeltem rá.-Ne aggódj és ...szeretlek!-ettől a mondatától görcsbe rándult a hasam.
-Én is.-válaszoltam kedvesen.Ekkor Teddy az ablakon belül volt ,szárazan,a kezében egy újabb üzenettel.
-Végre.Ki mondtad amit érzel.-olvastam fel.Mi?Arra érti ,hogy mondtam Máténak ,hogy szeretem?Akkor ijesztget amikor az érzelmeimmel küzködök... ahhjj mackóm mi van veled?Úgy tűnik valamire rá akar vezetni.
-Mi van?Ezt mire értette?-kérdezte rám nézve Máté.
-Bevallottam,hogy szeretlek.Teddy akkor enyhül meg ha valamit tiszta szívvel mondok.-néztem rá bociszemekkel.
Szegény barátaink sokkos állapotban elköszöntek (elmenekültek),de nem kérdeztek semmit.
-Sziasztok!-mondtuk egyszerre Mátéval.Elmentek és mi ketten maradtunk.
-Hogy érted,hogy akkor enyhül meg ha valamit a szívedből mondasz?-kérdezte.
-Rájöttem.Teddy csak meg akar valamitől védeni,amit nem tudok hogy mitől.De amikor az agyam kikapcsol és mosolygok ,érzi ,hogy nem vagyok veszélyben.-feleltem.Mindketten megnyugodtunk és boldogan beszélgettünk tovább.A macim a kanapén ült.
-Lehet tényleg meg kéne vizsgálni.-mondta halkan Máté.
-Sss!Ha meghallja kitudja mit csinál!-suttogtam vissza.
-Na jó,amúgy ma nem is mondtam,hogy mennyire jól nézel ki!-mosolygott a szemembe.
-Köszi,aranyos vagy!-dobtam meg egy popcornnal.Anyáék hívtak,hogy meddig maradok még játszani.Ha-ha.Játszani.Kérdőn néztem Mátéra,hogy meddig örülne a társaságomnak.
-Nyugodtan itt is aludhatsz-mondta mire tágra nyílt szemmel közöltem anyának amit Máté mondott.
-Biztos?-tátogtam rá,ő csak vigyorogva bólintott.Elköszöntem anyától és mint 2 hete megint itt ragadtam nála.A fiúnál akit 3 éves korom óta ismerek és szeretek.Nem tudom mi volt ez üvegezéskor,olyan könnyen belement mindenbe.Észre sem vettem,hogy Máté mondogatja a nevem.
-Hahó hallasz?-lóbálta meg tenyerét előttem.
-Jaa ,persze-mondtam és tovább beszélgettünk.
-Megyünk fürdeni?-kérdezte mire bólogattam.
-Szeretnél úgy fürdeni ahogy 9 évvel ezelőtt amikor itt aludtál?-kérdezte.
-Miért,hogy fürödtünk amikor 5 évesek voltunk?-kérdeztem vissza.
-Együtt.-nézett rám félve.
-Ahjj, bro...minden kicsi együtt fürdött,mi már nem vagyunk kicsik.-mosolyogtam rá.
-De azt tudod ,hogy lógsz egy csókkal amit majd valamikor bevasalok rajtad?-nézett rám félmosollyal a száján.
-Miért olyan fontos ez neked?-értetlenül vigyorogtam.
-Mert én már nem tekintek rád legjobb barátként.-mondta majd elképedve néztem rá.
-Mi?Mióta nem tartasz annak?-kérdeztem dühösen.
-5.óta...azóta szerelmes vagyok beléd.-mondta pirulva majd felrohant a szobájába.A kanapéra ültem, Teddy-t az ölembe vettem ,és szemébe néztem:
-Azt hiszem,én is beleszerettem.-mondtam.

Folytassam?;)
xxCHK