My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

38.rész: Szemmel látható hazugság

Mátéval a nyomomban bóklásztam az iskola melléképülete felé. Hosszú folyosókat és két 'biztonsági őrt' legyűrve bementem a buli közepébe. Elhagytam magam mellől barátomat ,így gondoltam felfedezem a terepet,amíg fel nem ráncigálnak minket a színpadra.
Alig léptem párat,máris egy ismerős alaknak mentem neki ,aki kárörvendő mosollyal és enyhe kis gúnnyal mosolygott rám.
-Lám-lám. Csak nem Szentföldi kisasszony áll előttem?-rakta szája elé kezeit szarkasztikusan.-Megtaláltad az iskolát? Sőt...a mellék épületét?De ügyes vagy!-kerekedett el egyre jobban szeme. Pár percig csak unottan lestem rá és azért,hogy illendően válaszoljak apró vigyorra húztam ajkaim.
-Jól látja Priszcilla tanárnő! És képzelje megtanultam a fizikát is!-folytottam el nevetésemet. Mielőtt még most azonnal kikérdezhetett volna,gyorsan eltipegtem a kajás asztalhoz.

Az asztal mellett állva végig fürkésztem tekintetemmel a termet, osztályomat keresve. Egy régi emelvényen ücsörgött egy csomó fekete alak. Bingó!
Gyorsan eltrappoltam hozzájuk de, útközben Karesz mellett ,megpillantottam egy ismeretlen srácot.
Szőke haja felzselézve állt feje tetején, smaragdzöld szemei Karcsit figyelték,fekete öltönyt viselt és kezében egy mackó fejet tartogatott. Talán a medve jelleg miatt akadt meg rajta tekintetem. Talán eszembe juttatta Teddy-t.

Az osztályhoz érve érdeklődve mászkáltam körbe valami értelmes ninja után kutatva. Kisebb lökdösődés után megtaláltam Anitát.
-Szia Ancsa, az ügyben érdeklődnék,hogy mi is a témája ennek a "bálnak"?-rajzoltam a levegőbe idézőjeleket és érdeklődve néztem mélyen szemeibe.
-Filmpremierek.-válaszolta lazán és elsétált mellettem.( Filmek? Akkor az a srác a Ted című filmből akart valamit kihozni? Esküszöm életemben nem láttam még. De akkor miért is agyalok ennyit rajta?) Kavarogtam bennem a kérdéseim és óvatosan ismét körbenéztem. A srác mintha láthatatlanná vált volna,hisz bárhova néztem egy öltönyös ,macifejes fiúval sem találkozott össze tekintetem. Bolyongani kezdtem a tömegben,hátha úgy megtudok róla valamit. Egy kis sikerrel már Karcsit ismét megtaláltam, így megváltoztattam az irányomat és elindultam felé. Már csak pár méter választott el bennünket,amikor egy hirtelen alak csapódott belém és fekete blézerem átázva tapadt felsőtestemre. Maszkomat lerántva néztem végig magamon és dühösen a kárt okozó felé intéztem szavaim.
-Te barom állat!-ordítottam el magam önfeledten ,amire még a fizikatanárom is felfigyelt.(upssz) Szegény gyerek csak állt előttem de ,én még mindig csak a ruhámon szörnyülködtem. Büdös,sörszagú,ázott ninja lettem. A szememet halálos üzemmódra állítva néztem fel szerencsétlenre ,amikor elakadt a szavam.
-Te rohantál belém! Mit pofázol?-ordított le az a srác. (Igen ,a macifejes.) Csak bambán pislogtam rá,nem tudtam mit mondani annyira megilletődtem.
-Miattad sörszagú vagyok! Egyáltalán mit keres itt egy nem is általános iskolás srác?-mordultam rá kissé remegő hanggal én is. Hm..már nem is ugyanolyan érzések kavarogtak bennem mint előtte.
-Karesszal jöttem,mert annyira nyomi,hogy csak egy nyolcadikost tudott felszedni!-morogta ingerülten. (Ez az én barátnőmről beszél!)
-Ohh igen? Egyáltalán ha már mi kis általános iskolás tanulók nyomik vagyunk akkor mi a szarnak vagy itt közöttünk?-kiabáltam le a fejét. Csak szúrós szemmel meglóbálta fejét és rám borította a pohárban maradt pár kortyot.
-Csak neked hercegnőm.-vigyorgott rám. Úgy hívott mint Bende. (A kis sunyi!)

Máté tolakodott a körülöttünk bámészkodó tömegben és hangosan kiabálta a nevem.
-Brendi! Mi a francot csinálsz?-fogta meg idegesen a karomat. Gyorsan kikaptam végtagomat markai közül és Bendegúz felé indultam. Egyszerű dolgom volt,még keresni sem kellett,pár magátmutogató lánnyal beszélgetett egy padon.(jellemző)
Elé álltam és gúnyos mosolyra húztam a számat.
-Tudom,hogy ismered!-böktem a srác felé,Bende pedig bólintott.-És abban is biztos vagyok,hogy te küldted rám,mert még mindig sakkban állsz velem szemben!-húztam össze szemöldökömet.
-Jah. Eltaláltad. Most már békén hagysz hercegnő?-vigyorgott rám érzéketlenül.

Nagyot nyelve otthagytam azt az egyetlen tahót, aki képes volt leöntetni valami nagykorúval. Szememmel ismét a srácot kutattam,hogy kimosassam vele a blézerem.
(Ez eltűnt. Megint. Most bújócskázunk,vagy mi? Mert akkor beszállok a játékba! Óó..de még mennyire beszállok!)

xxCHK