My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

20.rész: Ebből elég!

Reggel amint magamhoz tértem megláttam a szobámba beáramló napkelte csodás színeit.Nem tudom hanyadik napja fekszek bent a kórházban,de ez nem mehet így tovább.Kikászálódtam az ágyból de amint megálltam szörnyű fájdalom hasított a karomba és a fejembe. Ohh az infúziót megint kiszedtem magamból...mondjuk minek az? Járkálgattam a szobában és a fürdőt megtalálva elundorodtam kinézetemtől. Karikás szemek, bekötözött fej,az infúzió helyén mintha valami mumifikálódott volna és orvosi ruhában voltam amiből kikandikált a popsim. Várjunk....tegnap még a saját pizsimben voltam...ki öltöztetett át?? Gondolatmenetemmel együtt baktattam ki a folyosóra. Miért pont ekkor ácsorog kint az összes látogató? Amint elhaladtam három fiú mellett füttyöket és pozitív véleményeket kaptam a fenekemről.Egy nővért pillantottam meg ,így megragadtam az alkalmat és kérdezgetni kezdtem.
-Jó napot!Elnézést ,hogy megzavarom a papírmunkákban ,de lenne pár kérdésem!-vigyorogtam rá ijesztően ,mire hátrált egyet.-Szentföldi Brenda vagyok a 18-as szobából..azt szeretném kérdezni,hogy nem látta-e a hozzátartozóimat vagy nem rendezték el valamelyik helységben őket?-pislogtam reménykedve mire csak vállat vont.
-Sajnálom ,de nem tudok segíteni mivel ez nem egy hotel, így csak betegeket szállásolunk el.-förmedt rám.-És vegyen fel  valamit magára kérem,hisz nem otthon van.-nézett végig rajtam. Elképedve pillantottam a nőre.
-Hát köszönöm.Viszont(nem) látásra!-vonaglottam el mellőle.
A szobám előtt három ismerős alak állt. Aput,Mátét és Bendét pillantottam meg.
-Sziasztok!Mizu?-kérdeztem lazán.
-Kislányom mi ez a rongydarab rajtad?-nézett végig rajtam apum.
-Mit tudom én. Ebben ébredtem...de akkor nem ti adtátok rám?-kérdeztem visszanézve apura de csak csóválta fejét.
-Brenda,nekem indulnom kell dolgozni,de a két fiú addig itt marad veled. Délutánig pakolj össze és öltözz át,a srácok majd hazakísérnek!Sziasztok!-köszönt el és egy puszit nyomott homlokomra. Aha. Szóval hárman maradtunk. De hol van Teddy?
-Figyelj Brenda szeretnék veled beszélni..-kezdett bele Máté de csak elcsitítottam.
-Gyere be a szobámba,addig kérlek Bende maradj kint.Csak átbeszéljük a dolgokat aztán bejöhetsz!-kacsintottam Bendegúzra és bezártam az ajtót.
-Szóval...az van ,hogy járok Kírával. Nem szándékoztam vele összejönni,de megfogott. Sajnálom Brenda,de szeretném ha megmaradna a barátságunk.-nézett mélyen szemeimbe.
-Természetesen megértem.Kíra nagyon szép lány és szerintem összeilletek. De akkor maradunk továbbra is legjobb barátok?-borultam rá.
-Igenn!-csikizett meg az ágyamra dőltve.
-És ,hogy haladsz Bendegúzzal?-pillantott rám érdeklődően.
-Megvagyunk...vagyis haladunk.-mosolyodtam el.
-Figyelj én most itt hagylak vele kettesben mert meg kell találnom a medvédet..-itt elhallgatott. Tágra nyílt szemekkel vizslattam.
-Mi történt Teddy-vel?-suttogtam erőtlenül.
-Elvitte a boszi mellőlünk.Már apud majdnem visszahúzta,de az a nő erősebb volt.-motyogta.-Sajnálom..-ölelt át ,s majd kiment a szobámból. Bende dőlt le mellém az ágyra és nyugtatgatni kezdett.
-Sss. Máté visszahozza!Ne félj!-mormogta bíztatóan és belepuszilt hajamba.
-Rendben. Figyelj amíg átöltözök kimennél?-pillantottam rá félénken.
-Persze,kimegyek. Majd szólj.-azzal egyedül hagyott a gondolataimmal. Felvettem a piros conversem,fehér trikómat,térdénél szakított fekete farmeromat és piros nyakláncomat. Megigazítottam magam+egy kis emberi smink és már indultam volna ki,de fejemhez vágta Bende az ajtót.
-Úúú,bocsi.Nem tudtam hogy pont most jössz!-állított fel aggódóan.-Jól vagy?-kérdezte ,mire bólintottam egyet,összeszedtem a ruháimat és elhagytam a kórtermet. Bendével már majdnem hazaértünk amikor megszólalt.
-Nincs kedved holnap suli után elmenni a parkba?-huncut mosoly ült az arcán.
-De!Van kedvem,köszi a meghívást!Most sietek készülődni holnapra,szió!-nyomtam arcára egy puszit és bementem a házba. Amint beléptem szobámba az ágyamon egy cetli hevert.

„Figyelj Brenda! Bennem van Nándi,ezért a boszorkány el fog rabolni.Ezt azért írom ,ha esetleg előtte nem találkoznánk,így köszönnék el tőled. Mátéval megbeszéltem,hogy majd segít azonnal kiszabadítani. Ne félj nem lesz bajom,de kérlek ne gyere el értem. Túl veszélyes.Gyógyulj meg hamar,              
           
Teddy."

Kövi?:3
xxCHK