My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

28.rész: Karjai között

Elgondolkodva figyeltem ahogy a szél mozgatja a fűszálakat. Fáj,hogy ha ez igaz,akkor miért nem mondták a szüleim? Miért nem éreztem ,hogy akár rokonok vagyunk Csongorral? Miért érdemlem ezt az életet?
-Figyelj Brendi..ennek mielőbb utána kell járni.-simított végig arcomon Máté. Amolyan vágy fogott el,hogy odabújjak hozzá de, türtőztetnem kellett magamat. Észre sem vettem ,hogy ajkait pásztáztam,persze ő huncutul figyelte ámulatomat.
- Rendben.-végül csak ennyit tudtam kinyögni. Hátam mögé vezette karjait,s szorosan átölelt. Hiányzott az ,hogy hozzá érjek. Hiányzott az ,hogy elvesszek kék szemeiben.
Hiányzott az illata,ami olyan volt mint a tavaszi friss virágok együttvéve.
Közelebb hajoltam hozzá. Nagyra nyílt szemekkel pásztázott szemeim és ajkam között de, én csak vészesen közeledtem. Nem tudom ,hogy mit gondoltam abban a pillanatban. Már épp súrolta egymást ajkaink ,amikor hirtelen elhúzódtam.
- Bocs.. Nem tudom mit akartam.-motyogtam.- Kösz a segítséget,majd írok üzit ,hogy mit mondanak anyuék,oki?
Na szia Máté!-mosolyogtam rá idegesen. Istenem az a tanácstalan pofija. Annyira szeretem. Vagyis..nem tudom miért is mondom ezt. Biztos az a mérhetetlen idegesség az oka. Hazafelé csörtettem. Az ajtóban állva visszafordultam,mintha csak azt néztem volna ,hogy valaki követ-e. Amikorra megbizonyosodtam róla,hogy minden rendben,beléptem a lakásba és szüleim elé vonszoltam magatehetetlen lábamat.
-Sziasztok!-köszörültem meg torkomat.
- Szia kincsem! De jó,hogy jobban vagy!-mosolygott rám anya.
-Ja.-feleltem halkan.
-Máté?-kérdezte apa szemöldökét felhúzva.
-Hazament.-szólaltam meg kábán.- Lenne felétek egy kérdésem!- emeltem fel hangszínem és szüleim között pattogott tekintetem,akik csak bólintottak.- Nekem van egy bátyám? Bizonyos, Szentföldi Csongor néven?-fakadt ki belőlem a szó. Hosszú percekig néztünk hárman farkasszemet.
- Honnan tudod?-kérdezte sokkosan anyu.
- Miért nem mondtátok?- szomorodtam el.- Pedig én nem rég majdnem összejöttem vele...-mondtam akaratom ellenére.(hupssz...)
- Tessék?- mordult rám apu.
- Hát...ő adott akkor szerenádot ,amikor valaki vállba lőtt.- nyögtem ki és azzal a lendülettel fel is rohantam a szobámba. Amint kicsaptam az ajtót Nándival találtam szembe magam ,aki a macimat szorongatta.
- Helló szépség!-vigyorgott rám véres fogaival.- Hova bújtattad ebből a szarból a léleket amit kerestem?- dobta ki az ablakon Teddy-t.
- Tűnj innen!- ordítottam el magam,amire a szüleim is feljöttek.
- Mi a....- akadt el szavuk. Nándi nekik rohant és eltűntette őket. Tátott szájjal vizslattam arcát.
- Megöllek!- dobtam el a botot kezemből (amivel törött lábam miatt kényszerültem járkálni). Neki rohantam.Hiába szúrt a fájdalom csak rohantam eszeveszettül. Rohantam és nem tudtam mi történik körülöttem csak abban voltam biztos ,hogy leütöm Nándort. Most.

Kövit?:)
xxCHK