My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

30.rész: A túloldalon

-Lefagytál babám?-döntött neki Bende a falnak és lefogta kezeimet.
-Engedj el!-ordítoztam,de nem hatott rá. Gondoltam egyet és tökön rúgtam.
-Te...-kezdett bele Bendegúz de félbeszakítottam.
-A helyedben meg sem szólalnék!-vigyorogtam képébe.
Hátrafordultam és elbotránkozó tekintetekkel találtam szembe magam. Máté, Kíra és Nándi szorítása között rugdallózott. Gondoltam besegítek egy kicsit ezért rájuk vetettem magam.
-Ha most azonnal nem tűntök el a szobámból nem állok jót magamért!-kiáltottam rájuk. Éppen menekültek volna el ,amikor megcsörrent a telefonom.
-Halló?-kérdeztem fusztráltan.
-Jónapot Szentföldi Brenda, az igazgató nő vagyok. Sajnos eltanácsoltunk az iskoládból,mert több hete be se dugtad az orrodat!-förmedt rám egy idős női hang.
-Ilyen kevés dologért nem is lehet eltanácsolni!-veszekedősre vettem a beszélgetést.Jobbra pillantva már csak szerencsétlen Mátét és Csongort pillantottam meg.-Elmentek?-torpantam meg.
-Kik mentek el?-faggatott az igazgatónő a telefonon keresztül.
-Nem önnek mondtam. Kérem ne tanácsoljanak el! Holnapra össze kapom magam!-bíztatóan magyaráztam a készüléknek.
-Ez az egy alkalmad maradt!Viszlát holnap!-rakta le a túloldalon.
-Én is szeretem magát!Visszhall!-cuppogtam a telómnak. A két fiú óvatosan elhátrált a közelemből.
-Te komolyan ezt mondtad az igazgatónak?-motyogta Máté.
-Már rég lerakta.-legyintettem.-Csongor! Veled beszélnem kell!-ragadtam meg karját.-Máté kicsit lemennél anyuékhoz?-lihegtem feszülten.
-Aham. De figyelj Brenda...szeretnék majd valami komolyat kérdezni tőled!-szólalt meg dadogva,mire csak bólintottam.
Megvártam míg Máté kimegy és leültem faggató pózban Csongival szemben.
-Gáz van?-érdeklődött bizonytalanul.
-Csak annyi,hogy...testvérek vagyunk.-mosolyogtam rá. Ledöbbenve meredt rám ,s elröhögte magát.
-Na mondd inkább az igazat!-röhécselt tovább. Felálltam és elővettem a titkos aktát. Kezeibe dobtam és egy 'olvasd el' mondattal letudva kimentem a levegőre. Az úton a három jómadárt (Nándi,Kíra,Bende) pillantottam meg.Nándi felmutatta bal kezét amiben Teddy díszelgett.
-Ezt még megbánják.-kuporodtam össze bánatosan.
A szél dobálta tincseimet össze-vissza. Hallgattam a madarak csicsergését ,vagyis a nap lemenetével járó megnyugvásukat. Felkászálódtam a földről és visszamentem bátyámhoz. Könnyes szemeivel felpattant az ágyról és megölelt.
-Szeretlek hugi!-zokogta el magát vállamon.
-Én is Csongi!-szorítottam szerencsétlent magamhoz.-Gyere menjünk le! Te menj anyuékhoz és beszéld át velük a dolgokat,én megyek Mátéhoz.-simítottam meg a lépcsőn leérve tesóm hátát és igyekeztünk a dolgunkra.

Máté egy döglött léggyel játszadozott amikor odaértem hozzá.
-Nézd! Leütöttem!-lógatta fel büszkén, lábánál fogva a legyet.
-Nagyon ügyes vagy,de...miről akarsz beszélni?-dőltem le mellé a kanapéra.
-Gondolkoztam két dolgon.-sóhajtott fel.-Az első az,hogy ki kell derítenünk ki volt benne a medvében. A másik..-lehajtotta a fejét.-...Brendi,én...-hajolt közel felém.-Szeretlek.-ölelt át engem és mélyen a szemembe nézett. Ajkaink súrolták egymásét,s megcsókolt. Megcsókolt és hagytam neki. Csókunkat a családom zavarta meg.
-Teddy-t többé nem láthatod!-lihegtek eszeveszettül mind a hárman.
-Tessék?!-csordult végig egy könnycsepp arcomon. Eltört bennem a mécses és kialudt a fény,ami már nagyon sok megrázkódtatáson ment keresztül.

Folytatást?;)
xxCHK