My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

10.rész:Emlékek

Egy fehér teremben voltam,ami tele volt tévékkel.Akárhova néztem,képernyőkkel találtam szembe magam ,amik egy kattanás után elindultak.
Az első videó a születésemet mutatta:

„-Jó reggelt Róza! Örömmel közlöm,kislánya született!-mondta az orvos anyunak és a kezébe adott.-Milyen nevet kap ez a tünemény?-kérdezte ,mert egy karszalagra akarta felírni a nevem.
-Szentföldi Brenda-mosolyogtak össze szüleim.Ekkor beállított egy nő ,hasonlított a ...boszorkányra! Megölelte anyát és egy medvét rakott mellém.
-Ez a medve fog vigyázni szerelmetek gyümölcsére!-szólalt meg és azzal kiment a szülőszobából."

-Na most mi van?-töprengtem és önfeledten néztem szét emlékeim között,hátha találok valami érdekeset.
Megvan! Az első ovis szülinapomból találtam egy részletet:

„-Ohh Dave ,sziasztok!-köszöntötték anyáékat Máté szülei.
-Milyen szép leányzó vagy szülinapos!-nézett végig rajtam Máté apukája, Robi. Fonott hajamban egy fehér rózsa díszelgett,kezemben tartottam Teddy-t és egy rózsaszín egybe ruhában ácsorogva szólaltam meg:
-Köszi! Hol van Máté?-kérdeztem vissza vigyorogva.
-Szia Brenda!-pattogott oda Máté mellém. Öltönyben és egy dobozzal a kezében(elpirulva) mosolygott rám.
-Helló! Jössz játszani?-kérdeztem,de megfogta a kezem,hogy még ne menjek.
-Oké,de ezt neked hoztam!Boldog szülinapot!-szólalt meg boldogan. Az ajándékot kibontva egy medált pillantottam meg ami szívecskét mintázott és kinyitható volt. Megpillantottam benne egy babakori képünket és ezzel egy cuppanós puszit adtam szerencsétlen Máté szájára(!)."

Te jó ég! Komolyan a szájára adtam puszit? Istenem de kis husik voltunk:D.
-Óó erre is emlékszem!-pillantottam egy 5.-es osztálykarácsonyi emlékemre:

„-Osztály! Mindenki üljön vissza a helyére,mert jön az ajándékozás!-szólalt meg az osztályfőnök mosolyogva.-Kezdjük Bertoldtól!-mosolygott rá az egyik legbeképzeltebb fiúra ,aki felállt és odasétált hozzám.
-Brenda,téged húztalak.Boldog karit!-kacsintott rám és egy puszit nyomott a hajamba.
-Kösz.-mondtam unottan,és én is felállva odamentem Mátéhoz.
-Boldog karácsonyt!-csillogó szemekkel nyomtam arcára egy-egy puszit.
-Köszi!-ölelt át és vagy 5percig így maradtunk. A tanárnő vetett véget ennek a meghitt pillanatnak."

-Az a beképzelt...na mindegy.-motyogtam magam elé nézve. Már fordultam volna egy új emlékért de minden elsötétült.Felébredtem és anyáékat láttam meg.
-Úgy aggódtunk!-mosolyogtak sírva,így én is mosolyt erőltettem magamra.

Folytassam?:))
xxCHK