My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

22.rész: Érzések zivatara

Teddy eltűnt. Nem tudom hol járhat,de este nem aludt velem. Vajon igaz amiket mond? Vagy csak megbabonázta az a nő,hogy beetessen valami baromsággal?
Kikászálódtam az ágyból,belebújtam a papucsomba és lesétáltam reggelizni. Felöltöztem ès hulla fáradtan baktattam le az iskolához.Fülembe raktam a fülhallgatóm és max hangerőn elindítottam a She look so perfectet.
Nem sminkeltem,így valószínű úgy nézhettem ki mint egy zombi.
Amikor beléptem az iskola nagykapuján nem mentem oda a barátaimhoz. Egyenesen mindenkit leszarva kúsztam fel a lépcsőn a szekrényemig. Bepakoltam ,elmentem a földrajz terembe ,leültem a székre és lestem a padot. Eddig miért nem tűnt fel,hogy rá van írva nagy betűkkel: „Gabica ès Aurèl szerelme valós."
Nem is jár ide egy Aurél se. Amíg gondolkoztam levágódott mellém Bendegúz. Valamit nagyon magyarázkodott nekem de nem hallottam. Lehet megsüketültem.
-....szóval sajnálom!-fejezte be monológját.
-Végeztél vagy visszarakhatom a fülhallgatóm?-lestem rá flegmán.
-Nyugodtan rakd vissza,inkább elülök. Szia..-köszönt el csalódottan ,de hidegen hagyott. Hülye fiúk.
Becsöngettek ,ezért minden kedves osztálytársam bevonult a terembe. Zoé vonaglott ott körülöttem,mivel Bende elfoglalta a helyét.
-Bocs leülhetek?-kérdezte unottan.
-Ja.-feleltem rá se nézve. De jó,ugyanolyan kedvünk van. Milyen meglepő.
-Jó reggelt gyerekek!-köszöntött minket Aladár tanár úr és leült a székére.-Úgy hallottam,hogy ma nagyon szeretne felelni....Brenda!-mondta ki a nevemet. Juppii! Kafa egyes lesz.
-Elnézést tanár úr nem készültem órára.-feleltem halál nyugodtan.
-Akkor sajnos ez egyes.-motyogta tanár úr.
-Rendben.-szólaltam meg,vállat vonva és hátradőltem a székemen. Az ablakban valami ácsorgott..ó! mackóm integetett!
-Elnézést kimehetek wc-re?-tettem fel kérdésemet a tanárnak.
-Nem engedlek ki,mert tiszteletlen vagy kisasszony!-mordult rám.
-Akkor most kimegyek,viszlát!-kaptam fel táskámat és ellógtam óráról.
-Ez igazolatlan óra!-ordította utánam ,de nem érdekelt. Borzalmasan unom már az iskolát és a tanulást,hiába vagyok kitűnő tanuló.Csak végre ballagjak már el.Amint kimentem a folyosóra Teddy-t láttam meg. És aztán jobbra nézve megint ott volt egy Teddy és még egy ,és még egy, és....körülvett egy csomó maci.
-Brenda,te mi a francot művelsz rohant ki hozzám Máté.
-Közöd?-pillantottam fel egy pillanatra.
-Neked most őszintén mi bajod van?-dőltött neki a falnak. Gyorsabban vettük mindketten a levegőt. Túl közel voltunk egymáshoz. Már hirtelen azt hittem...dehogy is! Hiszen nem tetszik. Nem szerethetem azt aki hülyére vett.
Jobbra fordítottam fejem de nem láttam a sok medvét. Az összes eltűnt.
-Semmi!-húztam össze szemem és bele néztem a szemébe.-Te nem láttad azt a sok Teddy-t körülöttünk?-kérdeztem bágyadtan.
-Mi a francról beszélsz? Hallod,mi van veled? Menj inkább haza,nem nézel ki valami jól. -válaszolta fejét csóválva.
-Akkor én most hazamegyek ,te meg menj vissza a Kírácskádhoz. Add át üdvözletem!-suttogtam arcába,s egy mozdulattal kifordítottam kezét és elsétáltam. Hagyjon békén minden fiú. Útközben jöttek velem szembe gimnazista srácok és eléggé megnéztek maguknak,amire csak középső ujjam mutatásával válaszoltam.
Hazaérve anyáék vártak rám.
-Hát szép napot ifjú hölgy! A földrajztanárod hívott minket,hogy ellógtál óráról.Mi bajod van Brenda?-förmedt rám anya.
-Elegem van az életemből!-morogtam rájuk és felrohanva szobámba,magam után csaptam az ajtót. Mostantól megmutatom a vad oldalam. Túl sokat bántott már az élet. Ledőlve ágyamba álomba szenderültem.

„Éppen ébredeztem amikor egy fiút pillantottam meg az ajtómban. Szőke haja felzselézve,kék szemei engem fürkésztek és fekete ruhákat viselt.
-Szia Brenda!-köszönt és otthonosan ledőlt mellém.
-Hát te ki vagy?-kérdeztem félve tőle.
-Az akire mindig is számíthatsz. Végig melletted leszek!-mosolygott rám ,s megcsókolt."

Lihegve ébredtem fel ebből az álomból.Ki lehet ez a fiú? Holnapra rendbe szedtem magam és elkezdem keresni. Mondjuk ismerős volt a hangja,de senkihez se tudtam azonosítani.
Önfeledten kirohantam a házból és elindultam a boszi házához,de nem találtam.Teljesen úgy voltam vele,hogy nála lesz mackóm. Mintha felszívódott volna az egész kóceráj,olyan csupasz volt környéke. Összevissza futkároztam és kétségbeesve ordítoztam:TEDDY!TEDDY!
Ekkor egy kéz fogta meg a vállam. Nem akartam hinni szemeimnek. Mindjárt elájulok.

Jöhet a következő rész?;)
xxCHK