My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

35.rész: Karbantartó bácsi

-Zoli,ne akadj már fenn ezen a gyereken!-sétált hátra Zozihoz Krisztián.
-Hagyjál már!-lökte félre Krisztiánt Zoli és átment a terem másik végébe.
-Ez meghibbant.-forgatta mellettem szemét Napsi. Összehúzott szemöldökkel méregettem,hisz valami még mindig nem hagyott nyugodni.
-Miért veszekedtetek?-érdeklődtem. Napsugár furán bámulta az arcomat ,s amikor leesett neki miről beszélek felsóhajtott.
-Csókolózott Kírával.-suttogta.
-Mivan?!-akadtam ki teljesen. Körbe néztem a teremben ,de nem találtam szememmel Kírát.
-Mögötted..-motyogta barátnőm, mire hátrafordultam. Kárörvendő vigyor ült az arcára. (De jó,legalább ő jól szórakozik.)
Inkább visszafordultam és bámultam az ajtót. A kezembe került kilincset babrálva néztem az idegen srác irányába. Engem stírölt. De durván feltűnően.
Máté felé pillantottam,aki eléggé érezte a helyzet súlyát és már nem kevés kellett neki,hogy megverje a gyereket. Az idegen mellett telefonozott Linda. Fura,hogy nem vette észre mit művel a pasija. A bambulásból egy ordítozás szakított ki.
-Fáj,hogy nem hallgatsz meg!-kiabált Napsival Zoli. (Ez nem igaz. Egyszer nem figyelek a barátnőmre és már is veszekszik..hjajj..)
-Nekem meg fáj,hogy azzal a senkiházi útonállóval csalsz meg!-ordította Napsi és megfagyott a levegő. Mindenki csak pislogott és kapkodta fejét a két fél között.
-Megcsaltad?-érdeklődött Karesz a tömegből. Zoltán hitetlenkedve fordult felé.
-Neked ehhez mi közöd van? Egyáltalán mi a francnak foglalkoztok velünk?-remegett hangja az idegességtől.
-Mert baromi hangosan veszekedtek és részben azért is,mert össze vagyunk zárva egy fülledt osztályteremben!-motyogta határozottan Via. Még reagálni sem tudtunk rá,amikor egy mély férfihang megszólalt az ajtó mögül.
-Gyerekek! Bennt vagytok?- kérdezte morgós hangján valaki.
-Nem. Már elmentünk.-felelte unottan Napsi.
-Ne engedjelek ki titeket?-vágott vissza a férfi. Elgondolkodva néztem az ajtót.
-Elnézést..de,ki maga?- kiáltottam az ajtó mögötti félnek.
-Gyuri bácsi.-dörmögte a választ.
-KARBANTARTÓ BÁCSII!-ordítozva rohant az ajtónak Krisz és átölelte a nagy fadarabot.
-Szervusz Krisztián. Kár ,hogy ki kell szabadítsalak,de szerencsétlen ifjúkat nem akarom megszívatni ,hogy együtt kell veled tartózkodniuk.- sóhajtott egy nagyot Gyuri bá' és tovább szerelte a kilincs helyét. A teremben nagy röhögés tört ki. Krisz  szomorúan sétált vissza helyére.
Pár perccel később már ki is nyílt az ajtó. Egy morcos,kopasz,duci ember állt előttünk ,s amint meglátta Kriszt jobbnak tartotta, ha minél előbb elmenekül. Éppen kilépett Zozi az ajtón ,amikor utolértem és arrébb húztam.
-Tényleg ezt tetted Napsival?-motyogtam tanácstalanul. Láttam szemében,hogy tehetetlen. A válasza is ezt mutatta: egyszerű volt és rövid.
-Nem. Sose tennék vele ilyet.-nézett mélyen a szemembe.
-De akkor miért állítja ezt?-ráncoltam össze homlokom. Megadóan közelebb hajolt hozzám.
-Éppen akkor látott meg engem amikor beszéltem Kírával. Az a csaj hirtelen átölelt és megpuszilta a szám sarkát. Én háttal voltam Napsugárnak ezért nem tudtam,hogy mindezt miatta műveli. Utána meg jól  lecsesztem Kírát is ,és magamat is.-vonta meg vállát és ekkor jött el az a pillanat,hogy először láttam könnyeket szemeiben. Óvatosan megöleltem és lehunytam a szemem,de amint kinyitottam Anitát pillantottam meg és mellette...Teddy-t.
Megráztam a fejem és újra odanéztem,bár örömöm eddig tartott. Csak Anita pislogott felém. Fájt,hogy megint csalódtam. Fájt minden.
Elengedtem Zozit és elköszönve megindultam Ancsi felé. Előtte még csak úgy félre néztem,de ezt sem kellett volna. Máté verekedett Bendével és Karesszal egyszerre.
-Mi a franc?!-torpantam meg és mindent félretéve rohanni kezdtem feléjük. Ezt teszik velem a fiúk. Mindig.

xxCHK