My Teddy Bear [BEFEJEZETT]

26.rész: Az emberi ész

-Lukeee!-ordítoztak a lányok. Voltak vagy 40-en a kis kórteremben.
-Hello!Mizujs?-vigyorgott rájuk Máté,mire csak még nagyobb sipítozás hallatszott.
-Várjunk..-szólalt meg egy vörös hajú lány.-Lukey nem is tud magyarul!-akadt ki teljesen. Röhögésemet visszatartva pillantottam barátomra ,aki felett mintha felgyulladt volna egy villanykörte. Ajjaj.Improvizálni kezdett.
-Tudok magyarul.-válaszolta fura akcentussal.-Azért tanultam meg ,hogy ezt a szerencsétlenül járt leányzót meglátogassam utolsó perceiben.-nyögte ki,és egy könnycsepp is végiggördült orcáján. Kérdőn figyelve azonnal kapcsoltam így próbáltam a legszarabbul kinézni és köhögést imitálni.
-Ohh te vagy az a lány!-pillantott rám megvilágosulva a vöröske.
-Mi van?-szólaltam meg elképedve.
-Az újságból! Rólad szól a cikk! Te vagy..-kezdte de félbeszakítottam.
-Szentföldi Brenda. És te....-itt én akadtam el.
-Stefi.-fogta rövidre bemutatkozóját.
-De milyen cikk?-néztem rosszat sejtően Stefire.
-Az áll benne ,hogy van egy mackód..ami azt hiszem ott ül most mögötted. És ,hogy valaki képeket csinált róla amin világít a szeme. Meg olyan videó került napvilágra ,amin sétál a szüleid után. Az egész város erről beszél és a riportról amit adtál.-fejezte be. Na erre se számítottam.
-Milyen riport? Senki nem kérdezett tőlem semmit!-fakadtam ki.
-Khm..de tőlem igen..-motyogta az autogrammokat osztogató Máté.
-He? Hogy képzelted azt ,hogy helyettem beszélsz a medvémről??-kezdtem el felé csörtetni a rajongó lányokat arrébb lökve.
-Én...én..most megyek.-rohanni kezdett mire én utána. Szerencsére nem jutott sokáig, mert az ajtónál útját állták. Idős bácsikák és nénikék nézték végig ezt a szituációt,így most tényleg egy szappanoperába képzelhették magukat.
-Innen sehova se mész ausztrál kölök!-hunyorított Mátéra egy ősz hajú bácsika.
-Nem is vagyok ausztrál.-akadt ki barátocskám.
-Mi az ,hogy nem vagy??!-mordult fel a sok ,vad rajongó. O-ó. Menekülj Máté.

-Ennyire ti se lehettek sötétek. Ez csak a beteg lány haverja aki ma rakatott a szájába vasat ,s most úgy néz ki,mint az az énekes aki miatt felbolygattátok a kórházat.-válaszolt egy szemüveges nénike,aki már nagyon tisztán látta a dolgokat.
-Na akkor most megyünk lányok!-szólalt meg Stefánia,és elindultak kifelé amikor a doktorom csörtetett be.
-Brenda. Mi ez az egész? Panaszkodnak a betegek,mert nagy a zaj!-mordult rám a doki bá'.
-Bocsánat. Mind Máté hibája!-mutattam szegény mellettem álló srácra.
-Én még mindig nem fogtam fel a történteket. Ne gyanusítgass!-bökött meg ujjával.
-Dehogynem! A te hibád! Te kezdtél el hazudozni ennek a sok embernek!-rohanta le ismét a néni és elkezdte a járókájával püfölni Mátét.

-Kérem fáradjon vissza a szobájába Ildi néni.-választotta szét a doki barátomat és a nénit.
-Köszönöm a segítséget!-mosolyogtam rá a nénire aki csak visszakacsintott.
-Brenda. Itt egy titkos szolgálat. Elfogják vinni a medvéd.-suttogta fülembe a doki és hátrafordulva hűlt helyét találtam a mackómnak.
-A franc elkéstünk.-rogytam össze,mire Máté leguggolt és szorosan átölelve megcsókolt(!).
-Mi a franc?!-toltam el magamtól a még mindig csücsörítő Lukey utánzatot.
-Azt hittem ettől megenyhül a szíved.-villantotta rám kacér mosolyát,de én csak vigyorogva közelebb hajoltam hozzá és tarkón vágtam.

Hozzam a kövit?:) <3
xxCHK_QUEEN