Paranormális Lány /befejezett/

Prológus

Sziasztok! A nevem Nesrine Russel, 16 éves vagyok és a Pent Hill-i falka tagja, vagyis alakváltó. Tévedés ne essék, nem vagyok vérfarkas. Semmi közöm hozzájuk. Csak valami idióta túrista kezdte hirdetni ezt, teljesen alaptalanul. Mi akkor alakulunk át, amikor akarunk és úgy ahogy akarunk, nem vagyunk hozzákötve semmilyen égitesthez sem. Tény és való, hogy éjjel sokkal erősebbek, gyorsabbak vagyunk, de ez semmin nem változtat.
Nagyjából derékig érő, barna hajam van és türkiz kék szemem. A bátyámra, Owenre hasonlítok, aki alig egy évvel és egy fél fejjel nagyobb nálam. Bár neki a haja most már fehér, a tövénél fekete. Alig pár éve változott meg, az első alakváltásánál. Kedves, bár kissé zárkózott. Nehezen nyíl meg mások előtt, de ha megteszi akkor igazán vicces társoságnak bizonyul. A nőverem, Kali, már egy egészen más tészta. Komoly, és képtelen akár egy pillanatra is elengedni magát. Mindig alaposan végiggondolja a helyzetet, mielőtt cselekszik. Bár apa sosem mondta, mégis mind tudjuk, hogy Kalit szánja a következő alfának. Ő a tökéletes vezető számára. Apámat valahogy mindig lefoglalta a falka nevelése, ezért nem alakult ki különösebb kötődés közöttünk. Édesanyám két éves koromban meghalt és onnantól a nagynénénk, Thalia nevelt fel minket. Ő anyám helyett anyám volt és bármi történt, hozzá rohantam, nem apához, mert ő volt az akire mindig számíthattam. Egyszer például elestem, még az első alakváltásom előtt és Thaliahoz siettem apa helyett. Apa ezt nagyon rossz néven vette és azóta teljesen rideg velem. Nem különösebben érdekli, hogy mi van velem. Naponta ha egyszer beszélünk. De nem úgy Kalival. Vele aztán mindent megbeszélnek, amennyi időt lehet, együtt töltenek. Egy igazi apa-lánya páros.

Az egyik közeli tisztáson ültem csukott szemmel és hallgatóztam. Nem messze tőlem egy patak folyt, a fákon madarak csiripeltek és az avarban kisebb állatok motoszkáltak. De volt itt még valami. A falevelek megzördültek, ahogy közeledett felém. Elárulta őt a környezete, de én nem mozdultam, nem támadtam. A zaj már lassan közvetlenül a hátam mögül hangzott fel. Amint elhallgatott, elővillantottam hegyes metszőfogaimat és bizsergető érzés öntötte el az arcomat, mikor a szemem ragyogni kezdett. Megpördültem és egyenesen ráüvöltöttem a levegőbe ugró kisrókára. Az állat azonnal leesett és meglepetten nézett rám.
-Te hallottál engem?-kérdezte rekedt, állatias hangon.
-Szerintem még Bonnie is hallott téged-mosolyodtam el és visszaváltoztam emberré. Jeremy felmordult.
-Mit rontottam el?-kérdezte úgy, mintha nem lenne egyértelmű.
-Hangos volt, csatakiáltás...-kezdtem sorolni.
-Oké. Oké. Igazad van.-bólintott és megrázva magát visszaváltozott emberré. Eltűnt a bundája, a hegyes fogai és a ragyogó szeme.-Nekem miért nem sikerül?-görbült le a szája.
-Nyolc éves vagy. Nem is kell még sikerülnie.-ráztam meg a fejemet.
-A hely hibája. Túl sok a száraz levél.-nyafogott Jeremy.
-Ugye tudod, hogy nincs igazad-nevettem fel.-Száraz levelek közt is tudnod kell vadászni. Mit fogsz tenni? Ősszel nem szerzel húst? Nem fogsz enni?
Jeremy elgondolkodott.
Abban a pillanatban kiugrott a bokorból egy hatalmas fehér tigris és a kisfiúra morgott. Jeremy felkiáltott ijedtében és hozzám bújt. Nekem viszont röhöghetnékem támadt. A tigris még négy lábon is kétszer akkora volt, mint mi, ülve. A fehér bundáján fekete csíkok húzódtak.
Jeremy lassan megnyugodott és a tigris sem morgott már. Lassan leereszkedett a talajra, egyvonalba kerülve velünk. Az állat mosolyra húzta a száját.
-Nesnek igaza van. Nem a hely hibája volt.-suttogta mély, rekedt hangon.
Felnevettem.
-Szemét vagy!-szídtam le, de mind tudtuk, hogy nem gondolom komolyan.
-Owen-nyafogott Jeremy a karomban-Megijesztettél!
-Tudom.-vigyorgott a bátyám és lehunyta a szemét, majd ismét kinyitotta. A pupillája kitárult és a teste is összement. A bunda lassan visszahúzódott a bőre alá és a következő pillanatban már egy 17 éves sráccal néztem farkasszemet. Fehér haja a homlokába hullott és a töve fekete volt, akár a bundája alakváltás után. Egyszerű kék pólót és térdig érő melegítőnadrágot viselt. A talpa mezítláb pihent a homokban. Mosolygott és kinyújtotta két karját az ölemben ülő kisfiú felé. Jeremy kissé félénken átmászott hozzá és átkarolta a bátyám nyakát.
-Ugye tudod, hogy nem bántanálak?-kérdezte halkan, már sokkal lágyabb hangon. A rekedtség, mely az alakváltókra volt jellemző, eltűnt amint újra emberré vált. Mindannyian ilyenek voltunk. A hangunk megváltozott állatalakban.
-De mi lett volna, ha nem te vagy? Hanem mondjuk egy másik tigris?-kérdezte Jeremy.
-Nes biztos hallotta előre, hogy jövök és megvédett volna téged, ha nem én közelítek.-mosolygott rám és bár a kisfiú nem hallhatta a hangjában, én tudtam, hogy élcelődik velem, mert nem volt igaza. Kivételesen olyan jól lopakodott, hogy meg sem hallottam.-Egyébként a nővéred küldött. Azt üzeni, hogy keri vissza az öccsét!