Paranormális Lány /befejezett/

3.fejezet-Az iskolában

Az első óra után az udvarra mentünk Bonnieval. Leültem a fűbe és csukott szemmel élveztem a napfényt. Kinyílt az udvarra vezető ajtó és Kyle lépett ki a szabadba a haverjaival. Kyle szintén a falka tagja. Ő egy tigris. Az egyik legerősebb az alakváltók közül. Szőke haja van, kék szeme, széles vállai és izmos mellkasa. A pillantása körbejártam az udvaron és megállapodott rajtam. Elmosolyodott és én visszamosolyogtam rá. Bonnie vigyorogva nézett rám.
-Miért nem beszélsz velem?-nyaggatott.
Megvontam a vállamat.
-A haverjaival van.
-Ez nem igazi ok. Menj már!-noszogatott és meglökte a vállamat a fiú felé.
-Hát jó-vontam meg a vállamat és feltápászkodtam. Kyle szemmel követte minden mozdulatomat és mikor látta, hogy felé tartok, hagyta elmenni a haverjait az ellenkező irányba és felém lépett.
-Hello, Nes!-mosolygott rám. Az a fajta mosoly volt ez, amelytől minden lány elolvad, beleértve engem is.
-Szia, Ky!-intettem zavartan.
-Mi a helyzet? Hallottam, hogy tegnap leterítettél egy jaguárt-vágta zsebre a kezeit.
-Igen. Így volt.
-Gratulálok!
-Áh...nem volt nehéz.-legyintettem.
Olyan átlátszó szöveg volt ez. Felszínes. Szerintem csak azért beszéltünk erről, hogy ne legyen teljes csönd.
-Jössz a hétvégi sulis programra?-kérdezte Kyle.
-Nem hiszem...-ráztam meg a fejemet.
-Pedig jó lenne. Én örülnék-jelentette ki és a mondat végére már csupán suttogott. Hirtelen kedvem támadt azonnal rávágni, hogy igen.
-Még átgondolom.
Ekkor megyszólalt a jelző csengő és mind a ketten felsóhajtottunk.
-Mennem kell órára-motyogtam. Kyle bólintott. Kikerültem és elindultam a terem felé. Bonnie futva ért utol.
-Mi volt?-vigyorgott rám. Gyorsan ledaráltam, hogy mi történt, ő pedig csendben hallgatta végig. Csak egyszer szólalt meg.
-Hülye vagy te? Hát el akart hívni!-rázta meg a vállamat, hátha attól észhez térek.
-Nem tudhatod biztosan-ráztam meg a fejemet és kibújtam a karjai közül.
-Hát jó, de attól még küldött neked egy üzenetet. Jelezte, hogy fontosnak találja, hogy ott legyél-erősködött.
-Szerintem el fogok menni-mondtam ki, mire Bon ujjongani kezdett. Persze akkor még nem voltam biztos ebben. Csak azért mindtam, hogy a barátnőm ne nyaggasson tovább.
Beléptünk a terembe és elindultam a helyem felé, de fél úton megtorpantam. Az enyém mellett lévő, általában üres helyen most ült valaki.
-Ez nem lehet igaz-motyogtam és levágtam magamat Nicolas mellé.
-Szia, hiúz!-húzta félmosolyra a száját.
-Mit csinálsz itt?-kérdeztem morogva és már éppen válaszolt volna valami csípőset, mikor közbevágtam-Tudod, hogy értem!
Összezárta a száját, aztán újra kinyitotta, most már azzal a céllal, hogy normális választ adjon.
-Itt volt szabad hely-vonta meg a vállát. Bólintottam, jelezve, hogy ebben igaza van.
-Tehát semmi köze ahhoz, hogy én is itt ülök?
-Semmi az ég világon.-emelte fel a jobb kezét, és a másikat a szíve fölé helyezte.
Elmosolyodtam.
Ekkor belépett a tanár és diktálni kezdett.
Nicolas közel hajolt hozzám.
-Tudod, vannak egész jó pillanataid-suttogta, úgy, hogy csak mi halljuk.-Vagy csak tegnap nem voltál jó hangulatban?
-Nem igazán szeretem, ha hivatlanul lép be valaki a területünkre.-magyaráztam, de nem néztem rá. A szememet határozottan a papíron tartottam.
-Megértelek.
-Komolyan?-kérdeztem kerek szemmel.
-Komolyan-bólintott és megeresztett egy laza mosolyt felém.-Az előző falkámban mindig én voltam az, aki a legkomolyabban vettem a terület védelmét. De itt látom, hogy te már elfoglaltad ezt a posztot, szóval vállalom a lázadó, elképesztően sármos, laza fiú szerepét.-tért vissza az eredeti önmagához.
-Háááát...-húztam el a szót jelezve, hogy nem értek vele egyet.
-Miért? Nem vagyok az?
-Nem.
-Hát kösz!-nevetett fel és a tanár felé fordult.