Paranormális Lány /befejezett/

4.fejezet-Az edzésen

A falka lakhelye egy tisztáson pihent, melyet házakkal népesítettünk be. A városban lakók tudtak róla, hogy itt lakunk, arról ugyan nem, hogy miért, de békén hagynak minket, és mi is őket. Innentől nincs gond. Csupán néha érkezik hozzánk valaki, egy-egy túrista vagy olyanok, akik eltévedtek. De általánosságban az emberek nem igazán jönnek a közelünkbe. A tisztást ugyanis erdő veszi körül, amely nem túl barátságos hely az emberek számára. Tettünk róla, hogy így legyen. Sokszor futottak össze túrázók, falkatagokkal és annak általában az lett a vége, hogy az ember fejvesztve rohant vissza a városba és elújságolta, hogy mi történt. Így keletkeztek a különböző mondák és mítoszok az erdőben élő fenevadakról. Innen származik a vérfarkas és a Nagyláb is. Emlékszem, hogy mennyire nevettem, mikor megtudtam, hogy Nagyláb csupán egy alakváltó jegesmedve, aki egyedül él a hegyekben. Mára már az emberek szerencsére nem hisznek az ilyesfajta történetekben. Ugyanis valahányszor elindultak, hogy megkeressék a vadállatot, az alakváltó könnyen álcázta magát és nem találtak semmit. Ilyenkor a szerencsétlen túrázót hülyének nyilvánították és jól kiröhögték. Bár egyikük sem merte megközelíteni az erdőt. Ígyhát egyedül maradtunk...
Az utolsó óra után megvártam Nicolast. És amíg Kaliék érkezésére vártunk, kaptam egy üzenetet, Kyletól. "Edzésen vagyok, ha van kedved nézz be." Elpirultam. Mégis hogyan léphetnék le? Megjelent Kali és Owen.
-Bocs. Nekem még van egy kis dolgom. Vigyétek haza Nicolast is!-intettem nekik és elindultam az iskola épülete mellett.
-Nico!-szólt utánam a srác, mire megfordultam.
-Tessék?-néztem rá értetlenül.
-Hívj Niconak. Azt jobban szeretem, mint a Nicolast.-magyarázta. Megvontam a vállamat és ismét a suli mellett indultam el. Megkerültem az épületet és a pálya felé vettem az irányt. A lelátó nagyjából üres volt. Csupán egy-két diák tanult ott. Az alsó sorban a csapat táskái, pulcsiai voltak széthajigálva. A játékosok a pályán melegítettek. Felmásztam a lelátó legfelső sorába és leültem. A szemem végigfutott a pályán rohangáló fiúkon és megpillantottam Kylet. Ő is engem nézett. Elmosolyodott és elindult felém.
-Hát eljöttél-szólt rám, amint hallótávolságon belül került.-Nagyon örülök, hogy itt vagy!
-Én is!-álltam fel és Kyle elé siettem. Egy fél pillanatig csak álltunk egymással szemben, aztán Kyle a kezemért nyúlt.
-Kyle!-kiáltott az egyik sportoló és a velem szemben álló srác felé intett.
-Mennem kell-motyogta Kyle-De az edzés után beszélgethetünk.-mosolyodott el.
-Mindenképpen megvárlak-bólintottam, leültem az egyik székre és szemmel követtem Kylet, ahogy lesiet a pályára és beáll a többi fiú közé.
-Szóval az ilyen srácok jönnek be?-szólalt meg mellettem egy hang, mire összerezzentem.
Nicolas ült mellettem, a bal lába bokáját a jobb lába térdére támasztotta. A karjait a tarkójára kulcsolta. Félmosolyt villantott rám.
-Mit keresel itt? El kellett volna menned Owenékkel!-szóltam rá.
-Most mi van? A sráccal nem voltál ilyen-kezdett vihogni.
-Nem válaszoltál. Miért vagy itt?
-Mert te is itt vagy-vonta meg a vállát, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem. Egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy Nicolasról van szó.
-El kellene menned.-feleltem.
-Maradok!-jelentette ki és éreztem, hogy ebből nem fog engedni. Valamiért fontos volt neki, hogy itt legyen. Az ő dolga.
Ismét a pálya felé fordultam és feltűnt, hogy Kyle erre néz, de ezúttal nem rám. Nicot figyelte ádáz tekintettel. A fiú pedig visszanézett rá.
Az edzés elkezdődött és Kyle utána csupán néhányszor pillantott felém. A lacrosse elég népszerű játék nálunk. Az iskolában a lacrosseosok nagyobb menőségre tesznek szert. És akkor Kylenak ehhez még az is hozzá jön, hogy helyes és hogy alakváltó létére emberfeletti erővel és reflexszel rendelkezik. Ez a képesség nincs meg minden csapattársának. Csupán azoknak akik benne vannak a falkában. Ami így leszűkül három főre. Kyle, Aaron és Matt.
Mire észbekaptam, már vége is volt az edzésnek. Nico egyetlen egyszer sem szólt hozzám és ezért őszintén hálás voltam. Kyle felkapta a táskáját a lelátó alján lévő székekről és elrohant öltözni.
Oldalra fordultam.
-Most már igazán hazamehetnél.-vetettem egy pillantást Nicora, mire ő megrázta a fejét.-Mit akarsz még?
-Megmondtam. Maradok, amíg te is.-vonta meg a vállát.
-Az agyamra mész!-nyögtem és felkászálódtam a székről, hogy Kyle elé menjek. Mire leértem, Nico a lelátó oldalának támaszkodott. Hogy meri itt használni a képességeit?
-Nem biztos, hogy jó ötlet ezzel a sráccal lenned-intett az öltöző felé.
-Mert?-ráncoltam a szemöldökömet.
-Nem tiszta a fiú-vonta össze a szemöldökét.