Paranormális Lány /befejezett/

2.fejezet-A megbizatás

Reggel Thalia hangjára ébredtem.
-Ébresztő, Nes!-szólt rám és az ágyam mellé lépett. Motyogtam valamit, mire lehúzta rólam a takarót. Meg sem mozdultam.
-Nesrine! Ne szórakozz! Így is késésben vagy!-kezdett könyörögni Thalia. Lassan és komásan kászálódtam ki az ágyból.
-Fenn vagyok-dünnyögtem.
-Ne aludj vissza!-szólt rám és átsietett Owen szobájába. Kali sétált el az ajtó előtt és mikor meglátott, megtorpant.
-Jesszus! Te még nem készültél el? Kifelé az ágyból!-szólt rám nem túl kedvesen.
-Menj innen!-kiáltottam és felé hajítottam egy párnát. Kali elkapta és ledobta az ágyam szélére, aztán továbbállt.
Mélyen a hajamba túrva a szekrényemhez léptem. Kikaptam egy farmersortot és egy fehér ujjatlan pólót és gyorsan belebújtam. Barna, derékig érő hajamat kifésültem és hagytam, hogy a vállamra omoljanak a tincsek. Szemceruzával kihúztam a szememet és felkaptam egy zöld converset és a táskámat és kiszaladtam a konyhába. Thalia puszit nyomott az arcomra és közben belecsúsztatott egy szendvicset a hátizsákomba.
-Szórakozz jól!-mosolygott rám.
-Ugye tudod, hogy suliba megyek?-kérdeztem félig nevetve.
-Oh...igaz is. Apád üzeni, hogy beszélni akar veled, mielőtt elmész.-intett apám dolgozószobája felé.
Bólintottam és elindultam a mutatott irányba. Kopogtam, majd meg sem várva a választ, benyitottam. Apa a megszokott fotelében ült, vele szemben egy magas, nagyjából velem egyidős srác állt, karba tett kézzel. Fekete, kócos hajából néhány tincs a fűzöld zemébe lógott és az arcán félmosoly virított.
-Nesrine!-állt fel apám és a srác felé mutatott.-Szeretném, ha te segítenél neki. Egy iskolába jártok és még egy helyen is laktok. Csak segíts neki!
-De ki ő?-néztem rá összevont szemöldökkel.
-Jaj, hiúz! Ez fájt!-kapott a mellkasához a srác és nekem azonnal összeállt a kép-Szóval, ha nem fekszem a földön, rajtam veled, akkor fel sem ismersz?-kérdezte pimasz mosollyal.
-Nicolas-dünnyögtem, aztán apához fordultam.-Bocs! Nem fog menni. Kérj meg mást!
Elindult a kijárat felé, de apa utánam szólt.
-Nem megy, Nes. Neked kell elkisérned!-rázta meg a fejét és mielőtt bármit is mondhattam volna, kitessékelt minket és bezárta az ajtót.
-Ez nem lehet igaz!-dünnyögtem.
-Miért van az az érzésem, hogy nem kedvelsz, hiúz?-fordult felém Nicolas.
-Mert nem kedvellek.-vágtam rá és azonnal faképnél hagytam.-Körbevezetlek, de ha nem tartod az ütemet és elveszel, az nem az én hibám lesz.
-Csupa szív jószág!-mormogott a fiú mögöttem.

Kirohantam a ház elé. Kali a furgon kormánya mögött ült. Annyira nem illeti hozzá ez a kocsi. Fekete-fehér combközépig érő, ujjatlan, magasnyakú ruhát viselt, begöndörített hajjal. A fürtjei a vállát súrolták.
Mellette, az anyósülésen Owen terpeszkedett, a lábát felrakva a műszerfalra. Beültem a bátyám mögé és Nicolas is bemászott mellém.
-Ez meg ki?-fordult hátra Kali felvont szemöldökkel.
-Apa rámsózta. Ő a jaguár-motyogtam kibámulva az ablakon.
-Áh!-esett le a nővéremnek.-Ezek szerint te vagy Nicolas.
-Aha-bólintott hanyagul a srác mellettem.
-Induljunk!-nyafogott Owen, mire Kali a gázra taposott és a főút felé haladtunk. Az út nagy része csendben telt, csak Kali kérdezett néha valamit Nicolastól, aki tőmondatokban válaszolt mindenre.
Fél órával az iskolakezdés előtt állt meg a furgon a suli parkolójában. Kiszálltunk és mind az épület felé vettük az irányt. Próbáltam gyorsítani, lehagyni Nicolast, de ő nem hagyta. Könnyedén tartotta velem a lépést.
-Először a tanárihoz kell menned, beiratkozni.-löktem be a dupla szárnyú ajtót. Nicolas lazán bólintott.-Ott megmondják neked, hogy melyik órád, melyik teremben lesz. Szünetben beszélünk.-fordultam felé és megálltam, várva, hogy elinduljon a tanáriba, nélkülem. De ő nem mozdult.
-Menj már!-mutattam az ajtóra, mire végre megmoccant. Hihetetlen ez a srác. Hogy lehet jaguár ilyen tanácstalanul? Elképesztő!
Megigazítottam a táskát a vállamon és megkerestem a szekrényemet a folyosón. Kinyitottam és bepakoltam bele az összes tancuccot, kivéve ami az első órára kell.
-Szia.-mosolygott rám Bonnie, a legjobb barátnőm, Jeremy nővére.-Mi volt a hétvégén? Hogy haladtok Jer-rel?
-Hello. Hát nem mondanám. Még mindig nagyon hangosan vadászik.-ráztam meg a fejemet és bezártam a szekrényt.
-Nem baj! Egyszer úgyis jobb lesz-vonta meg a vállát és a terem felé indultunk.