Paranormális Lány /befejezett/

5.fejezet-Beépített ember

-Hát ezt meg, hogy érted?-ráncoltam a szemöldökömet.
-Nem fontos-rázta meg a fejét és a hátam mögé intett.
-Hello! Kösz, hogy megvártál!-szólalt meg Kyle, mire megfordultam.
-Ugyan. Semmiség-mosolyogtam rá és a vállam felett hátra néztem. Nico eltűnt.
-Ki volt veled a lelátón?-kérdezte az említett hely felé pillantva.
-A jaguár-suttogtam és nem tehettem róla, de eszembe jutott Nico mondata. "Nem tiszta a fiú." Ez vajon mit jelent? Talán ő tud valamit, amit én nem.
-Fura. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős vagy!-vigyorodott el Kyle, arra utalva, hogy Nico egy fejjel nagyobb nálam.
-Én sem.-mosolyodtam el és egy pillanatra sikerült elnyomnom a kétejeimet Kyle irányába.
Sétálgattunk, beszélgettünk mígnem besötétedett és kénytelenek voltunk visszamenni a falkához.
Azon a délutánon igazán boldog voltam, egészen addig, míg haza nem értem és el nem köszöntem Kyletól. A tisztásra érve ugyanis gyomorforgató látvány fogadott. A füvet vér színezte. Néhány test feküdt a földön, mozdulatlanul.
-Ne!-suttogtam elképedve és rohanni kezdtem a ház felé. A fal megrongálódott, az ablakok betörtek, de komolyabb baj nem történt. Végigszaladtam a hosszú folyosón és végül a nappaliban találtam meg őket. Owen világító szemmel és kivillantott tépőfogakkal fordult felém, aztán mikor meglátta, hogy én vagyok az, visszakozott.
-Itt meg mi történt?-fordultam körbe. Nico és Owen a nappali közepén álltak és csupán néhány karcolás és vágás volt rajtuk. Apa a kanapén ült, kezét a vállára szorította, alóla vér folyt elő. Kali fölé hajolt és próbálta ellátni a sebet, de az érkezésemre felém fordult.
-Elárulnád, hogy mégis hol voltál?-üvöltött rám torka szakadtából.
-Én...Kylelal.-suttogtam meglepetten.
-Legalább hatvanszor hívtalak!-üvöltött.-Szükségünk lett volna rád, és te egy fiúval nyalakodtál?-kiabált rám teljesen kikelve magából..
-Én...-motyogtam és a zsebemhez nyúltam. Kikerekedett a szemem.-Eltűnt a mobilom.
-Mi?-nézett rám értetlenül Kali.
-Valaki ellopta a telefonomat!-ismételtem. Kali haragja azonnal elpárolgott. Teljes csend uralkodott egy ideig. Végül Owen szólalt meg.
-Valaki távol akart tartani téged innen.
Bólintottam.
-Megtervezett akció volt-mondta ki apa, amitől mindannyian féltünk.-Vagyis van egy beépített emberük!-szólalt meg ingerülten.
-Kivel találkoztál ma?-vont kérdőre Kali ismét.
-Bonnie, osztálytársak, Nico, ti...-kezdtem sorolni, aztán megakadtam.
-...Kyle-fejezte be a mondatot helyettem Nico, mire mind felé fordultak.
Kyle. Ez nem lehet...
"Nem tiszta a fiú."
-Ez biztos csak véletlen.-ráztam meg a fejemet.
-Oh! Nem hiszem én azt!-rázta meg a fejét a bátyám és megfeszült az álkapcsa.
-Owen! Ne!-kiáltottam, de akkor már késő volt. A fehér tigris kirontott a szobából és hiába futottam utána, nem érhettem utol.
A következő pillanatban Kyle repült ki a házuk ajtaján és végigcsúszott a fűben. Owen jelent meg és morogva indult el a földön fekvő sráchoz. Kyle alakot váltott és a két tigris kerülgetni kezdte egymást. Eleinte csak fenyegetően vicsorogtak, aztán Owen nekiugrott a másik torkának.
-Ne!-kiáltottam, de fölösleges volt. Nem figyeltek rám.
A harc vége az lett, hogy a bátyám, a fogai közt Kyle tarkójával, visszaballagott hozzánk és lerakta elém a fiú ájult testét.