Paranormális Lány /befejezett/

10.fejezet-Az igazi áruló

Még félálomban éreztem, ahogy Nico alakot vált és a karjait a hasam köré fonva az ölébe húzott. Az egyik tenyere a derekamnál fogva tartott, hogy le ne csússzak a földre, a másik pedig a hajamat simogatta. Nem sokkal késöbb már mélyen aludtam.

Álmosan pislogtam. A nap már régen az égen járt és lassan kezdtem megszokni, hogy az erdőben alszom, Nicoval. A fiú erős karjai körém fonódtak, a mellkasa pedig lassan emelkedett és süllyedt a fejem alatt. Óvatosan felpillantottam Nico arcára. Tudni akartam, hogy felébredt e. Az arca viszont nyugodt volt és hirtelen olthatatlan vágyat éreztem, hogy hozzáérjek. Óvatosan felemeltem a kezemet a mellkasáról és félretoltam egy hajtincset a homlokából. Mosolyogva simítottam végig az arcán, mire egy kicsit mozgolódni kezdett, aztán az arcát a kezemnek döntötte.
-Jó reggelt!-nyitotta ki a szemét és vigyorogva rám nézett.
-Neked is!-mosolyogtam rá. Lejjebb hajolt és gyengéden megcsókolt, amitől a gyomrom görcsbe rándult. Hátrahúzódott.
-Mihez lenne kedved ma?-kérdezte.
Elgondolkodtam.
-Futni-vontam meg a vállamat.
-Akkor legyen az-mosolygott rám és felsegített a földről. Leproltam a nadrágomat és csak akkor tűnt fel, hogy egy jaguár áll mellettem. Mosolyogva váltottam én is alakot, aztán Nicohoz fordultam.
-Egy versenyhez mit szólsz?-néztem rá felvont szemöldökkel, de mielőtt bármilyen választ kaphattam volna, mind a ketten rohanni kezdtünk egyenesen a tábor felé. Letértem a fák között húzódó kicsi ösvényről és rohanni kezdtem a folyó felé. Hirtelen megjelent mellettem Nico, mire kis híján szívrohamot kaptam.
-Tehát így tudtál akkor utolérni!-vigyorgott rám. Már éppen készültem, hogy visszaszólok neki, mikor meghallottam valamit. Hirtelen megtorpantam, mire Nico értetlenül nézett rám, de ő is megállt.
-Mi az?-pillantott körbe, hátha meglátja a zaj forrását. Hallgatózni kezdtem. Halk zaj hallatszott. De ez nem az a fajta zaj volt, ami azért halk, mert kis állat vagy dolog okozza, hanem azért halk, mert messziről jön.
-Én is hallom!-szólalt meg Nico halkan.
-Nem akarják elrejteni a hangjukat!-suttogtam.
-Ők?-ráncolta a homlokát Nico értetlenül.
-Igen. A keleti falka.-jelentettem ki és rohanásba kezdtem. Muszáj figyelmeztetnem apáékat! Nico kicsit lemaradt mögöttem, de tudta tartani a tempót. Végigrohantam a folyó mellett, aztán átugrottam a túlpartra és leszaladtam a fa törzsén. Szerintem ezúttal gyorsabban futottam, mint eddig bármikor. Már megpillantottam a tisztást, mikor hirtelen Nico oldalról rontott nekem és a földre lökött.
-Mit csinálsz?-mordultam rá, de lefogta a számat és apa háza felé intett. Abban a pillanatban lépett ki Sawyer és Kyle a ház hátsó ajtaján. Sawyer a kötéllel bajlódott, ami a csuklója köré volt tekerve, de ekkor Kyle a segítségére sietett és a karmait elővillantva levágta a kötelet a srác csuklójáról. Elképedve figyeltem a jelenetet, de mivel már nem fészkelődtem, Nico levette a kezét a számról és csendben figyeltük a két srácot, akik az erdő felé siettek.
-Értesítettem a falkát. Már ide tartanak!-szólalt meg Kyle, mire nekem elállt a lélegzetem. Szóval tényleg áruló.-Menj eléjük, nekem még maradnom kell! Rólam nem tudják, hogy keleti vagyok!-suttogta Kyle, aztán az erdő felé intett, mire Sawyer alakot váltott és rohanni kezdett. Kyle pedig visszament a tisztásra. Hirtelen mérhetetlen dűh áradt szét a testemben. Megpróbáltam felállni a földről, hogy széttépjem Kylet, de Nico megállított.
-Ne!-suttogta, mire teljesen elképedtem.
-Az ő oldalán állsz?
-Tessék? Nem! De eddig mindig ők álltak fölényben, de ezzel most megfordíthatnánk.-magyarázta meg, mire bólintottam.
-Igazad van! Szóljunk apáéknak!-jelentettem ki és felálltam a porból. Rohanni kezdtünk, hogy még Kyle előtt érjük el apámékat. Már csupán néhány méter volt Kyle és köztünk, mikor hirtelen Kali lépett ki két ház közül és mivel én képtelen voltam lefékezni, egyenesen belerohantam és mind a ketten a földön kötöttünk ki.
-Jesszus, Nes!-kiáltott fel a nővérem.-Legyél már óvat...-kezdett bele, de nem hagytam, hogy befejezze.
-Támad a keleti falka! Sawyer megszökött és Kyle áruló.-összegeztem neki a történteket, mire a szeme csészealj nagyságúra tágult.
-A...keleti...Szóljunk apának!-ugrott fel azonnal lerugva engem magáról.
-Szerinted hova indultunk, tökfej?-mordultam rá, aztán gyorsan kikerülve őt rohanni kezdtem tovább. Apa és Owen éppen Kylet hallgatták, aki arról magyarázott, hogy Sawyer megszökött és hogy látta, amint elfut az erdő felé. A hazug disznó!
Nico gondolkodá nélkül leteperte Kylet én pedig alakot váltottam, de még akkora lendületben voltam, hogy a hirtelen fékezéstől majdnem pofára estem.
-Apa! Ne hallgass rá! Ő engedte el Sawyert és értesítette a keleti falkát, hogy támadjanak. Ő az igazi áruló. Sawyer csak bevállalta helyette, mert Kylera még szükség volt.-magyaráztam, de ahogy az várható volt, az említett személy azonnal tagadott mindent.
-Ez nem igaz! Honnan vetted ezt a marhaságot?-nézett rám ártatlanul.
-Tőled hallottam. És nem csak én, hanem Nico is!-intettem a vicsorgó jaguár felé, aki még mindig a földre nyomta az árulót. Kyle teljesen elsápadt. Győzelem!