Paranormális Lány /befejezett/

7.fejezet-Állati erő

~Egy héttel késöbb.~

Az elmúlt néhány napban egyikünk sem ment suliba, mind itthon maradtunk és helyrehoztunk minden tönkre vágott dolgot, folyamatosan azon agyalunk, hogyan tudnánk visszavágni a keletieknek. De az egyetlen megoldás, ha rájuk támadunk. Márpedig abból egy idő után háború lenne.
A héten emellett Nico Owennel edzett. Még mindig visszavágót akar azért ami az első ideérkezett napján történt. Fel nem foghatom, hogy miért.
Kikászálódtam az ágyból és egy világoskék pólót, meg egy szürke nadrágot felkapva kisétáltam a tisztásra. Owen és Nico éppen edzettek. Megint. A fehér tigris a lábait behajlítva vicsorgott a jaguárra. Nico elrugaszkodott, de a bátyám könnyedén a földre lökte.
-Öregem! Ez nagyon gyenge!-nevetett fel Owen.
Nico visszaváltozott.
-Ezt nem értem. Egy hete gyakorolok. Miért nem megy?-morgott.
-Talán az a baj, hogy görcsösen próbálkozol-szólaltam meg, mire mind a ketten felém fordultak.-Na most én jövök!-jelentettem ki és felhúztam Nicot a földről.
Owen nevetve visszaváltozott és felemelve a kezeit hátra lépett.
-Tied a pálya!-kacsintott rám és elindult a ház felé.
-Mit akarsz tenni?-kérdezte Nico zsebre vágott kézzel. Csak most vettem észre, hogy most mennyire aranyos. Még nem fésülködött és a szénfekete haja kócosan meredezett az ég felé.
-Gyere!-ragadtam meg a karját és húzni kezdtem az erdő felé.
-Na jó! Kezdek félni tőled-motyogta a hátam mögött.
-Nem lesz baj. Ne aggódj!-mosolyodtam el.
-Valld be, hogy itt szoktad elásni a tudatlan falkatagokat!-folytatta a hülyülést.
-Nico!-szóltam rá komolytalanul.
-De tényleg! Annak a buckának fej alakja van!-mutatott a szabad kezével az egyik homokdomb felé, mire felnevettem.
-Nico!-kaptam el a karját és az oldala mellé húztam-Nyugi! Nem akarlak kinyírni!
-Biztos?-vonta fel a szemöldökét.
-Tuti.
-Akkor jó-mosolyodott el ő is.
-Most nem afelől közelítjük meg, mint Owennel. Koncentrálj a kapcsolatodra a földdel. Vállj eggyé vele, használd a környezetedet! Először emberként tanítalak meg harcolni, úgy, ahogy apától tanultam. Utána jön csak a többi.-magyaráztam.
Bólintott, mire elengedtem a lábammal a talajt és a földre zuhantam, magammal húzva Nicot, aki a hirtelen jött rántástól felkiáltott. Mielőtt elém huppanhatott volna, a hasára raktam a talpamat és átdobtam őt a vállam felett. Hatalmas puffanással landolt a porban.
-Mi a fene?-nyögte. Elvigyorodtam.
-Ja, hogy nem mondtam? Elkezdtük!-tártam szét a karjaimat.
-Ezt az apó tényt kihagytad!-tápászkodott fel és én is felálltam.
Körözni kezdtünk, mire a szeme felragyogott.
Megráztam a fejemet.
-Ne. Most ne!
Visszakozott és a szeme ismét zöldre váltott. Nekem ugrott. Elhajoltam, egyenesen bele a térdébe. Felnyögtem.
-Elég jó volt?-kérdezte Nico játékosan.
-Ezt hol tanultad?
-A régi falkámban-vonta meg a vállát.
-Tehát, ha jól értem, akkor emberként tudsz harcolni, de jaguárként nem?-ráncoltam a szemöldökömet.
Bólintott.
-Talán azért, mert emberként akarsz harcolni. Nem használod ki az állati természetedet-gondolkodtam hangosan.
Átváltoztam, minden előjel nélkül. Nico is követett.
-Arra kell koncentrálnod, hogy állat vagy. Jaguárként kell harcolnod! Nem pedig emberként. A kettő között van különbség.-magyaráztam.
-Hogy koncentrálhatnék rá?-kérdezett vissza.
-Engedd, hogy az állat irányítson!
-Oké. Próbáljuk meg!-vonta meg a vállát és közelebb lépett.
Ezúttal én támadtam. Nagyon gyorsan a földön kötött ki.
-Még mindig nem adtad magadat át igazán a jaguárnak. Márpedig az állati énedben ott van a harcolás alapja. A jaguár, mélyen benned, könnyedén legyőzne engem. Végülis én csak egy hiúz vagyok, nem?-mosolyogtam rá és engedtem, hogy felálljon.
-Oké.-suttogta és egy pillanat erejéig a füvet bámulta, aztán támadt. Teljesen más volt mint eddig. Erőből esett nekem. Nem volt esélyem. Pár támadást sikerült hárítanom, de egyébként a földre tepert.
-Jó volt!-nevettem fel.