Paranormális Lány /befejezett/

1.fejezet-A fekete jaguár

Nyugodtan, komótosan sétáltunk végig az erdőben. Jeremy vigyorogva, nevetve ugrált át kidőlt fákon, kisebb bokrokon. Owen zsebre dugott kézzel haladt mellettem. Meglöktem a vállát, mire kérdőn rám nézett.
-Kösz, hogy jöttél.-mosolyogtam rá.
Megvonta a vállát.
-Semmiség. Bár azért remélem hatásos volt a belépőm.
-Oh! Ne aggódj! Megjegyezte.-intettem a fiú felé.
Mind a ketten felkaptuk a fejünket. Még messze, de tisztán lehetett hallani, hogy valaki rohan felénk. Illetve a falka búvóhelye felé.
-Vidd vissza Jeremyt Bonniehoz!-szóltam a bátyámra, mire ő csak biccentett és a kisfiú után vetette magát a bokorba.
Megperdültem és gyorsan alakot váltottam. A testem megnyúlt, a karjaim hosszabbak lettek és mellső lábakká alakultak. A bőröm tetején megjelent barna bunda, a fejem tetejére két szőrös háromszög alakú fül nőtt, a számban a fogaim hegyesek lettek és a szemem felragyogott.
Rohanni kezdtem a behatoló felé. Mikor elég közel értem hozzá, felszaladtam egy kissé ferde fatörzsre és az ágról vártam, hogy közeledjen. Egy fekete jaguár jelent meg a fák közt és elég határozottan tartott a tábor felé. Elrugaszkodtam és egyenesen az égből támadtam a hivatlan vendégre. A hátán landoltam és az egyik lábát megragadva felém fordítottam.
-Ki vagy te?-kérdeztem mély hangon. A jaguár szeme kikerekedett.-Nem kérdezem többet, szóval ajánlom, hogy azonnal válaszolj!
Az állat kettőt pislogott, aztán megrázta a fejét, hogy kikerüljön a kábulatból.
-Nicolas.-felelte lassan.
-És mit keresel itt?-vicsorogtam a srácra.
-Te most komolyan lenyomtál engem?-kérdezte meglepetten-Egy hiúz, engem?
-Igen. Gyenge vagy. Nem véded a hátadat.-vontam meg a vállamat, aztán visszatértem az eredeti kérdéshez.-Válaszolj! Mit csinálsz itt?
-Gombászok!-vágta rá vigyorogva. Felmordultam.
Megadóan sóhajtott.
-Mason Russelhez jöttem.-mondta ki, bennem pedig megállt az ütő, az apám neve hallatán.
-Mit akarsz tőle?
-Na szerinted mit?-kérdezett vissza, és mikor látta, hogy nem vagyok vicces kedvemben, rendesen válaszolt.-Csatlakoznék a falkához.
-Ki van zárva!-vágtam rá és leszálltam róla, majd a fejemmel abba az irányba intettem, ahonnan jött-Takarodj!
Láttam az arcán, hogy ellenkezni akar, de mikor rámordultam, behúzott nyakkal és fülekkel indult el a fák közt.
Elégedett voltam magammal és leguggolva ismét emberré váltam, hogy aztán gyalog induljak vissza a táborba. Hirtelen valami elsüvített mellettem.
-Owennek igaza volt! Tényleg jó itt lopózni!-kiáltott vissza Nicolas és eltűnt az erdőben.
-A fenébe!-káromkodtam. Mindegy, hogy most mit csinálok. Már így is túl nagy előnye volt velem szemben. Nem érhetem utól. Az erdőben nem. Rohanni kezdtem a patak felé. Gyorsan átváltoztam és átugrottam a víz másik oldalára. Ismertem már annyira a helyet, hogy tudjam még pont elcsíphetem. Végigrohantam a vízparton és levetettem magamat a szakadék szélén. Egy fa tetején landoltam és gyorsan átmásztam a levelek közt, le az ágon és ismét a földön rohantam. Már csak öt méter. Négy. Három. Kettő. Egy.
Elrugaszkodtam és a tábor tisztása szélén letepertem a jaguárt.
-Jaj ne már!-mordult fel a srác.
-Lehet, hogy ravasz vagy, de én mozgok hazai téren.-vicsorogtam rá.
-Méghozzá elég jól mozogsz-kacsintott, mire forgatni kezdtem a szememet.
-Nes!-szólt rám apám.-Szállj le róla!
Morogva, kissé duzzogva lemásztam és visszaváltoztam.
-Mi hozta erre?-kérdezte apám a jaguárt.
-A városba költöztünk a családommal és csatlakozni szeretnék a falkához.-ismételte Nicolas.
-Megvitatjuk-bólintott apám, magára öntve a hivatalos arckifejezését.
Felnyögtem és elindultam a házunk felé. Hátul nyitva volt a szúnyogháló, arra mentem. Végigsétáltam a folyosón és benyitottam Owen szobájába. Mind a két fiú a bátyám ágyán ült.
-Na? Mi volt?-állt fel Owen.
-Egy jaguár. Csatlakozni akar hozzánk.
-Az jó, nem?-ráncolta a szemöldökét a bátyám, az arckifejezésemet látva.
-Nem. Nem bízom benne. Tudta merre van a tábor. Neked ez nem gyanús?
Jeremy csendben figyelte a veszekedésünket.
-Ami azt illeti, nem.-rázta meg a fejét.
-Tessék? Szóval csak engem érdekel a falka sorsa?-kérdeztem felháborodva.
-Nem. De ez nem olyan nagy ügy. Csak csatlakozni akar.
-Ha te mondod-motyogtam és átsétátam a saját szobámba. Eldőltem az ágyon és gyorsan végiggondoltam, hogy mi történt pontosan. Talán a többieknek igaza van. Nem kéne aza lapján itélkeznem, hogy ki minek született. Hisz rókák közül is vannak kedvesek. Ekkor Jeremy arca ugrott be és hirtelen nagyon szemétnek éreztem magamat.