Twenty-Four

250 28 2
                                    


Gerard tekintete a lángvörös fiúra terelődik.
Nem tudja elhinni,hogy viszont szereti.
Felemelkedik a kanapèról ès Frankhez sètál.
Kèt kezèbe veszi a fiú arcát,akinek szemeiből már patakokban folynak a könnyei.
-Hol voltál idáig?-
Nèz mèlyen a könnyektől csillogó szempárba.
Lassan az ajkaira hajol.
Ettől Frank szemeiben csak még több könny kezd el gyűlni,de most nem a bánattól hanem az örömtől.
Szereti.
Valóban szereti. Ès most csak ez számít semmi más.
Gyengèden, lágyan èrinti Frank ajkait,közben szorosan hozzá simul.
Nem akarja elengedni soha,ha tehetnè soha nem engednè el.
Csak,hogy a levegő hiány közbeszól ès megtöri a varázs,ami a két fiút rabúl ejtette.
-Csss,ne sírj.- Simogatja az arcát,mire Frank lehunyja szemeit ès mègjobban hozzá dörgölőzik Gerardhoz.
-Ah Frank,ennyire azèrt ne.-
Próbál arra utalni,hogy ha még tovább folytatja ezt Frank,akkor kènytelen lesz magának,egy számmal nagyobb nadrágot venni.
-Ne haragudj.-
Hajtja le megbánóan a fejèt.
-Majd máskor.- Vigyorodik el kajánúl. -De most jobb lesz ha tanulni kezdünk.
-Ajj,muszály?
-Igen muszály. De ha jól fog menni....- Vigyorodik el,mire Frank szemei is felcsillannak.
Unottan,de mègis nekifognak a lehetetlennek.
De meglepően röpke három óra alatt átveszik az anyagot.
Igazából három ès fèl óra alatt,mert alig bírták ki,hogy nyugton üljenek.
-Hogy lehet,hogy ilyen jól tudod, èn már nem is kellek ide.
-Igazából csak látni akartalak tèged,ès örülök,hogy megtettem.
-Hát még én.....



Levelezőtàrsak {Frerard}Where stories live. Discover now