Levelezőtàrsak {Frerard}

Forty

Soha nem èrzett még ekkora fájdalmat,mint abban a pillanatban.
Legszívesebben a föld alá akart volna sülyedni,hogy soha többè ne èrje ekkora szègyen.
Mostmár vègkèpp elég volt mindenből ès mindenkiből ebben az átkozott iskolában.
Főleg ettől a nyolcfős csapattól volt már igazán rossz a kedve minden áldott napon.
Azok meg csak röhögve ès egy kis undorral hagyták el Frank padját.

///

Hat kínkeserves óra ès egy próbaèrettsègi után,amit ebben a koszfèszekben vègre letett kissè nyugodtan de inkább bánatosan indult a hazafelè vezető úton.
Nem is èrdekelte annyira,hogy jó lett-e vagy nem.
Mikor hazaèrt,kulcsrazárta az ajtót,majd meg sem állt addig amíg a szobájába nem èrt.
Ott pedig ledőlt az ágyába ès keservesen sírni kezdett.
Dühös volt a világra,arra a sok baromra,az iskolára de leginkább önmagára volt igazán mèrges.
Elege volt már mindenkiből.
Csak egy dolog lebegett a feje felett:
Nincs èrtelme az èletemnek...-
Háborgott magában,miközben egyre több könny hagyta el a szemeit.
Nem bírta már tovább...
A gondolat,hogy vègezzen magával nem hagyta nyugodni egy kicsit sem.
Egyre inkább kezdte azt èrezni,hogy nincs más valásztása ezen kívűl...
Mintha már nem is tudna gondolkodni,úgy nyúlt a kezèvel a fiókja irányába.
Mostmár nem èrdekelte semmi sem,mèg az sem,hogy ennek mi is lehet a következmènye.
Nem èrdekelte,hogy a szüleinek mekkora fájdalmat is okozhat evel.
Valamint még abban a pillanatban Gerard sem èrdekelte.
Nem bírta már a folytonos megaláztatást ès a sok csúfolódást,amik őtt èrtèk nap,mint nap.
Egy határozott mozdulattal nyúlt bele a fiókba ès kezdett el abban kotorászni.
Majd nem sokkal kèsőbb kiemelte a fiókból azt amire most leginkább szüksège volt....
Ez pedig nem volt más,mint egy penge,amit a kezèbe vett ès a másik kezèn lévő erekhez irányította...
Vège van.
Vège van,mostmár nincsen visszaút Frank számára....

///