Levelezőtàrsak {Frerard}

Twenty- Nine

Gerard tekintete elsötètűlt.
Elege volt már a bèketűrèsből.
Frank is hátrafordult,hogy meglesse vajon miért lett ilyen csendes a mellette lévő.
Amikor megfordult,hogy lássa mit is művel egy vágytól csillogó szempárral találta szembe magát.
-Ismèteld csak mègegyszer ezt a szót.-
Mondja teljes nyugodtsággal.
Frank nem èrti. Nem èrti,hogy mégis miért néz így rá.
Aztán rájön.... az a szó miatt.
Gratulálok Frank, okos vagy!
-Milyen szó?-
Játsza Frank az èrtetlent,közben már arcán jelennek meg a nevető ráncok.
Mint villám az éjszakában úgy ragyogtak meg Gerard szemei.
Tekintete hol az ajkaira,hol Frank szemèn álltak meg.
Csak figyelte.
Nem csinált semmit,csak nèzte azt az ártatlan arcot,ami előtte volt.
Zöldes szemei megbabonázták,amint a lemenő Nap fènyèben csillogtak ès ahogyan ez a szempár figyelte őt... imádta,mindennèl jobban.
Majd egy gyors mozdulattal az ajkaira hajolt.
Ez volt benne a legjobb,hogy viszont szerette őt.
Egyre jobban elmèlyítette csókjukat,közben a szürke pulóver alá csúsztatta kezèt,evel apró kis sóhajokat váltva ki Frankből.
Amikor már kezèt bűnösebb helyekre akarta vezetni,csengőhangja törte meg a pillanatot.
-Egy kis magán èletről senki nem hallott mèg?!!!-
Ordította dühösen Gerard,majd visszatekintett az ágyán ülő kócos hajú fiúra.
-Csak egy perc cica.-
Majd egy gyors csókot váltott vele ès mèrgesen lecsörtetett a lèpcsőn,hogy kinyissa valakinek az ajtót.
Aki meg ott volt arra még álmában sem gondolt volna,hogy az ajtaja előtt lesz...

///