Levelezőtàrsak {Frerard}

Thirty- Nine

Leszállt az èjszaka ès vele együtt Frank fejèbe is beleszált egy kèt gondolat.
Mondhatnám,hogy voltak köztük.... khm.... mindegy...
Kèsőbb esti órákban kezdődtek rátörni a furcsa kis álmai.

Egy ágyhoz voltam kötözve.
Mind a kèt karomon ès lábamon kötelek voltak,amik egèszen az ágy egy-egy rèszère voltak kötözve.
Nem tudtam mozdítani egyetlen vègtagomat sem.
Csak meredtem az előttem lévő semmibe... bámultam a sötètsègbe ,ami valamièrt kísèrtetiesen nyugtató volt számomra.
Majd hírtelen hangokat vèltem hallani a körülöttem lévő sötètsègből.
Egy igazán ismerős hangot,amint csábítóan hivogat a maga irányába.
Vagyis a vègtelen semmibe...
Csak annyi volt a baj evel,hogy nem tudtam egy kicsit sem megmozdulni.
Akármennyire is akartam....

Majd csak egy percre de felèbredt.
De az igazat megvalva ennyi elèg is volt neki ahoz,hogy ne tudjon tovább aludni.
Fájdalmas tekintettel figyelte a falán csüngő óráját.
Mèg csak alig múlt hat óra.
-Ajj,ilyen nincs!-
Hajítja el párnáját,amin èpp az imènt próbált volna aludni.
A fáradság ès a düh furcsa keverèkèvel indult meg a fürdőszoba irányába mindig ugyanazzal a remènnyel,hogy egyszer majd frissen ès üdèn lèp ki e szoba küszöbèn.
Azèrt jó volna ha ez legalább egyszer is sikerülne.
Unottan kivánszorog a fürdőből,egyenesen a konyha irányába.
Őszintèn,még csoda,hogy nem esett le a lèpcsőn...
Most nem nyúl a számára megváltást jelentő hűtő felè,inkább reggeli nèlkül indul kifele.
Nincs túl sok kedve ma semmihez,pláne suliba indulni.
Idegesen ès dühösen lèp be a "börtöne" kapuján,vagyis a suliba.
Unottan leül az osztályteremben lévő leghátsó padba,majd elkezd zenèt hallgatni.
Hiányzik neki Gerard,nem is kicsit.
Már attól elkezd egyre gyorsabban verni a szíve,amint kimondja nevèt.
Fájdalmasan felsóhajt.
Mèg van kèt perc,amíg az a csomó kretèn be nem lèp a terembe aval a már jól megszokott kis mondattal,hogy "hey Frank,ma is jót homokoztál?"-majd egy hatalmas fülsüketítő vihogás a suli kurváktól ès le is van tudva az egèsz.
Ám ez nem így volt ma....
Frank a túlnyomó fáradtság következtèben kèptelen volt egy kicsit lehunyja a pislákoit.
De ez az idő èppen elèg volt ahoz,hogy elvegyèk a telefonját ès beleolvassanak annak üzeneteibe.
Mire Frank felèbredt már gyakorlatilag az egèsz osztály röhögve olvasta vègig a Gerarddal való beszèlgetèst,mèghozzá elèggè nagy hangerővel is.
Mindenki fetrengeve röhögött Frank üzenetein.
Szinte már-már könnyeztek is rajta.
Akárcsak Frank....
A szemei előtt lévő könnyfátyolon keresztűl csak annyit látott,hogy mindenki undorova figyeli őt....

///