Ivan Lightwood szerint csak két féle ember létezik: jó vagy rossz. Fekete vagy fehér.
Elara Torch születése óta nem látja a színeket. A világ számára csak fekete és fehér.
Ezt családja jelnek fogja fel és eltitkolják a lány létezését, örökké a birt...
Elara bűntudatosan ment le Ivanhoz, szíve szerint nem akarta látni a fiú sebes arcát, tudva, hogy a fiút őt a pokolba kívánja. De félt nem lemenni Ivanhoz, rettegett mit fognak gondolni róla a bátyjai, hogy így kerülgeti az 'ajándékát'. Lehozta a szokásos dolgok mellett az írónját is, hátha tud segíteni a fiún, enyhíteni a fájdalmain egy runával. Eddig még nem használta sosem a runákat, pedig nagyon sokat ismert, de nem volt alkalma használni.
Belépett az ajtón és megpillantotta az ágyon fekvő fiút, a mellkasán volt a piros kötésű könyv. Be volt hunyva a szeme, de nem aludt. A lüktető fájdalom nem hagyta békén, de már kicsit hozzászokott. Félig nyitott szemmel nézett az ajtó felé, azt remélve, hogy nem Adair lép be. Egy szuszogást engedett ki, ami ugyanúgy megkönnyebbülés és bosszúság is volt. Nem várta a lány bátyját, de a lányt sem látta szívesen maga közelében. Nem moccant az ágyon és sugározta az ellenségességet és a hidegséget, remélve, hogy a lány is odébb áll. Csak azt akarta, hogy békén hagyják végre. Nem akart a szolgaságára gondolni, nem akart arra gondolni, hogy itt van ebben a pokolban, másodjára is elverve, a sebeit nyalogatva, de legalább nem adta meg magát.
Nem akarta maga előtt látni Elarát, olyan volt számára, mint egy gyönyörű, törékeny lidérc, ami folyton kísérti, emlékezteti őt a szolgaságára és arra, hogy a lány kellene parancsoljon vele. A fiú azt gondolta, hogy Adair bizonyára ugyanazokat elmondta Elarának is, mint neki, hogy a lány akármit tehet vele, hogy kihasználhatja, meggyalázhatja, ő pedig még csak ki sem nyithatja a száját. Van ennél nagyobb kín?
Behúnyta a szemét és várta, hogy Elara vegye a lapot és kimenjen a szobából. Belül persze tudta, hogy a lány akkor megy el és akkor jön vissza amikor csak kedve van. Neki megadik a szabadság, legalábbis a birtokon belül.
Egyszer csak egy égető csíkot érzett a jobb karján. Felszisszent és elhúzta a karját, hevesen megdörzsölve azt. Már rá akart kiáltani Elarára, amikor a lányra nézett és elkerekedett a szeme. Elara lebiggyesztett ajakkal, kétségbeesett szemekkel nézett rá, lassan alrébb húzódva tőle, mint egy időzített bombától. A fiú ereiben megfagyott a vér. Ilyen hatást gyakorolok rá egyetlen mozdulattal, gondolta és maga sem akarta elhinni. A lány kezében hatalmas meglepetésre egy írónt látott, ami remegett a kezében az idegességtől. Elara úgy festett, mint aki valóban fél a Ivantól, a megsebezett árnyvadász fiútól, aki annyiszor cselekedett hirtelen és ragadta meg a csuklóját vagy simán meglepte a kiszámíthatatlanságával. Elara szíve a torkában volt, a fiú majdnem érezte a lány lüktető szívet és tartózkodását, ami abban a pillanatban elenyészőnek tűnt, mikor az írónját a fiú bőréhez érintette. Ivan haragja egy pillanat alatt felszivódott, még maga sem ismert önmagára.
- Sajnálom én... - hebegte a lány és az írón kiesett a kezéből a földre
Ivan most látta csak, hogy a lány szokás szerint az ágya előtt térdepel, a hosszú zöld szoknya, teljesen elfedve a lábait. Elara az arcát a kezébe temette, kudarcok végtelen sorának érezte magát. Segíteni szeretett volna a fiún, enyhíteni a fájdalmain, de még erre sem volt képes.
- Én nem tudom használni őket. Sosem használtam. -mondta csendesen - Én csak megrajzolom őket.
Meg akarta kérdezni, hogy mégis mit ért az alatt, hogy "megrajzolja" őket, de megpillantotta a földön heverő írónt és az máris hívogató hatással volt rá.
- Nem tudsz iratze- t rajzolni? - kérdezte meglepődve
- Remeg a kezem, főleg, hogy rád rajzolom. - suttogta és még mindig nem volt képes levenni a kezét a szeméről és Ivanra nézni
Ivan megenyhült és teljesen más fényben nézett a lányra, gyökeresen ugyan nem változott a véleménye sem róla, sem a családjáról. Ez csak egy szikra, egy pillanatnyi jóság , gondolta a fiú keserűen, de a szívében érezte, hogy nem gyűlöli annyira Elarát, mint ahogyan azt tartja.
Ivan a földről felvette az írónt és egy pillanatig csak nézte a tárgyat, az ujjai végigfutottak a sima anyagon. Aztán csak a bal kezében tartotta és a jobb kezét előre nyújtotta Elara felé. Habozott a lányhoz érni, magában csak úgy könyvelte el, mint csak tartózkodás a gonoszságtól, pedig belül valami jelezte neki, hogy Elarát ő mindennek tartja, csak a gonoszságnak nem. Csodálta a gyerekes félelmét és azt, ahogyan tiszta szívből segíteni akar, de nem megy neki. Ivan ujjai lehámozták a lány arcát takaró kezeit. Még Ivan is beleborzongott, amikor megérintette a lány bőrét.
- Megmutatom, hogy kell. - mondta megenyhülten
Elara felemelte a tekintetét Ivanra, teljesen új érzéssel a mellkasában. Nem gondolta volna, hogy a fiú ilyet tenne. Őrült, hogy nem nevezte csődnek, nem lökte el magától.
- Köszönöm. - suttogta rekedten
Én köszönöm, gondolta Ivan, de megharapta az ajkát és hallgatott. Kitartotta a jobb karját Elara felé és a lány zavarodottan nézte, nem értve a fiút. Elara észrevette, hogy Ivan bal kezes, valami, ami eddig elkerülte a figyelmét. Ivan a jobb keze fölé emelte az írónt, de észrevette a lány zavarát és magyarázni kezdett:
- Mozdulatnul kell tartani a kezet, mert akkor nem sikerül jól. Ugye azért tudod az iratze rúnáját?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A lány bólintott gyorsan. Elara feszülten figyelt, amikor Ivan próbaszerűen a levegőben megrajzolta a runát, a bőre fölött, majd Elarának nyújtotta az írónt, aki tétován elfogadta azt. Az írón remegett kezében, nem vitte a lélek arra, hogy a fiúhoz érjen.
- De félek, hogy elrontom a runát. - mondta csendesen Elara
Ivan arca megenyhülten nézett a bizonytalan lányra és olyat tett, amire nem számított: megfogta a lány kezét és a sajátjába zárta. A lány szíve nagyot dobbant és az arcára egy megakadályozhatatlan pír kúszott. Ivan torkában is gombóc volt, de megpróbálta féken tartani. Úgy érezte ez volt a legtörékenyebb dolog, amit valaha a kezében tartott.
- Képzeld, hogy papírra rajzolsz. - magyarázkodott egy enyhe pírrel az arcán
Vezette Elara remegő, fehér kezét a jobb keze bőrén és figyelte a lány arcát, ahogyan elkerekedett szemekkel nézte a változást a karján, a fekete vonalakat amik keletkeznek a fiú bőrén. Elara várta, hogy a fiú fellélegezzen, mert felszabadult a kín alól, de nem így lett. Ivan továbbra is nehezen vette a levegőt, a kék foltok még mindig tarkították a karját. Elara gerincén egy didergés ment végig, kifakadt:
- Miért nem történt semmi?
Author's note : oké, most lassan telik be a pohár, kicsit elegem van, hogy visszajelzések alapján a könyvem olyan "olyan" van első latásból titulálva és hogy "mindenki azt várja". ( nem fogok neveket mondani, mert nem mind wattpades emberekről van szó, meg amúgy sem )
Komolyan gyerekek? Nem vagyunk annyira érettek, hogy a kettőt megkülönböztetsük? Nem lehet egy szerelmi történet szex-jelenetek nélkül is jó? Nem lehet egy elrablós történt pornó nélkül is fogyasztható (?) mert így gyerekesnek van elkönyvelve. Na most, én tizennyolc éves vagyok és nekem ebben a történetbe valahogyan nem hiányzik, teljesen beszennyezné az egészet, főleg hogy az egész olyan fokozatos, nem úgy mint az átlag történeteknél, ahol már az első részben basszák egymást. Nem azt mondom, hogy nem lesz benne szó róla, de ízléses módon, és azt most leszögezem, hogy nem írok smut-ot, ha valakinek az kell, vannak arra könyvek. Bocsánat a kifakadásom miatt és tisztelet a kivételnek, de szerintem ezt érdemes volt most tisztázni. Továbbá, bocs ha nyers voltam, azért egyszer nálam is betelik a pohár.
