Színtelen (Árnyvadászok) TMI

Fájdalom [13]

A kérdés aztán sokáig közöttük lebegett a csendben. Ivan egy pillanatra megkövült, habozva, hogy legyen-e őszinte a lánnyal vagy sem. Végül, gondolva, hogy ez nem éppen a világ legnagyobb titka, evidens, hogy ő alig várja, hogy kijusson ebből a pokolból.

- Vissza akarsz tartani? - kérdezte rideg hangon, az ellenségesség nem volt idegen a hangjában

Elara továbbra is nehéznek érezte a szívet a kérdés feszengetésétől.

- Nem. - felelte kurtán, Ivan szeme pedig elkerekedett - De nem is segíthetek.

A fiú pillantása egyből feltette a kérdést: miért? Ivan megválaszolta magában a kérdést, azért nem akar neki segíteni a lány, mert fél. Egyszerűen fél elhagyni a kalitkáját, ezért még esély sincs arra, hogy vele együtt szökjön. Elara szíve a torkában volt, felállt a székből és a fiú mellé ült az ágyon. A matrac alig mozdult meg a lány pehelysúlya alatt. Ivan viszont arrébb csúszott az ágyon kicsit több helyet nyerve közöttük.

- Bosszú fűt. - magyarázta lassan Elara, a szavak keserűen siklottak az ajkán- Ha kijutsz innen meg fogod ölni a bátyjáim?

A fiúnak volt egy olyan érzése, hogy Elara még azt sem tudja, hogy milyen az a bosszú, hiszen hol tudott ezen a birtokon valakin is bosszút állni. Mégis, a fiú szívében gond nélkül felismerte. Ivan nem habozott őszintén válaszolni, a szemébe nézett:

- Igen.

Pontosan az a válasz, amire Elara is számított. Nem szépített, nem mesebeli mint a könyvekben. Nem mehetek vele, győzködte magát a lány. Elfordítottam a tekintetét és nézett a semmibe:

- Ezért nem segíthetek.

Ivan már nem bírta tovább és dühösen kifakadt, a mellkasából valami felszabadult:

- De hát gonoszak! - kiáltotta mennydörgő hangon, Elara egy pillanatra beleremegett ebbe - Nem látod mit tesznek még veled is. A húgukat arra kényszerítik, hogy lefeküdjön egy férfival akit hoznak neki ajándékba.

Elara szemei sarkát könnyek szúrták, de nem akart a fiú előtt sírni. Valahogy, már úgy néz a fiúra, mint valami könyvből kilépett hősre, aki ütközben minden mesei elemét. A kezét az ölében tartotta és nem mert a fiú szemébe nézni. Ő nem ilyen, és Ivan ezt nem érti még, hogy ő egész végig szabályok szerint élt. Ha 'jó' kislány volt, amikor kellett, akkor nem kellett semmilyen formában bűnhődnie. De ha igen... Elara emlékezett egyszer az volt a büntetése, hogy végig kellett néznie, ahogyan Jonathan megkínoz majd megöl egy démont. A lánynak túl törékeny lelke volt, hogy ilyet sérülés nélkül megéljen. Nincs hozzászokva és retteg attól, hogy az apja szabályai ellen menjen. Meg aztán, ki tudja hová vinné az a fiú is.

- Ők minden, ami adatott nekem, Ivan. Te sem hagynád, hogy valaki megölje a testvéred. - mondta csendesen, Ivan viszont erre mégis kitört

Az egyetlen személy, akit testvérének tartott, az Marcus volt, de ő már halott, Elara testvérének köszönhetően.

- Ha lenne testvérem nem lenne olyan mint ők. - vágta rá dühösen

X

Nem sokkal azután, hogy Elara megsértve és a sírás határán elment, Ivan nem értette miért van egy enyhe gyomorgörcse amikor a lányra gondol. Neki volt igaza, ezt a lány is tudj, a bátyjai szörnyetegek és megfosztják a szabadságától. Az ágyon feküdt és még a piros könyvet sem volt kedve olvasni. Az ágy alá dugta és a bűntudatával csatározott. Egyszer csak felcsapódott a szoba ajtaja és Ivan felkapta a fejét.

Adair Torch sétált be rajta, egy elsöprően haragos tekintettel és gúnyos vigyorral. Ivan teste máris dühvel telt meg, szét akarta feszíteni a láncait és megölni a Torch fiút. Nem érdekelte mit állított az imént Elara, ő puszta kezével is képes lett volna megölni Adair-t. Megállt a fogoly fiú előtt és lenézett rá.