Színtelen (Árnyvadászok) TMI

Bizalom [25]

Elara bűntudatosan nyitott ajtót és azt hitte a fiú le fogja ordítani a fejét. Gyávának érezte magát, hogy cserben hagyta Ivant és nem érdemli meg, hogy visszatérjen hozzá. Sikerült letörölni az összes könnyet és a szeme sem volt már annyira vörös, mint órákkal ezelőtt. Már lassan leszállt az este, Elara rájött, hogy ez a kedvenc napszaka, hogy Ivanhoz menjen le. A birtok elcsendesedik, de a lány nem lepődött volna meg, hogyha a folyosó sötét sarkában Adair-t pillantaná meg.

Ivan felfigyelt az ajtó záródására és felkapta a fejét. Letette a ceruzát és papírt, de nem állt fel az ágyról. Ivan éberen figyelte a lányt, noha a bal szemét nehezen tudta nyitva tartani. Adair Torch ökle nyoma. A fiú sejtette, hogy az holnapra csúnyán fel fog dagadni, ahogyan az ajka egy része is, ahová már rá száradt a vér. Elara belül a föld alá süllyedt, amikor meglátta, milyen állapotban hagyták a bátyjai a fiút. Kékülő sebekkel és vérfoltokkal az ingén. Nem hittem, hogy nem fogják bántani, de nem gondoltam, hogy ennyire helyben hagyják., gondolta keserűen Elara. Azt hitte menten sírva fakad.

Szó nélkül néztek egymást egy darabig, mikor pedig a lány látta, hogy Ivan szemei nem küldenek halált rá, ment és megkereste a gézt és kötszert a szobában, ami még azóta maradt ott, hogy a fiú megégette magát. Leült Ivan elé az ágyon és lassacskán tisztítani kezdte a sebeket. A világos kék szempárban viszont nem talált annyi ellenségességet, mint amire számított. Elara magába süllyedt, de lassan kitört:

- Tudtam, hogy ezt fogja tenni. - suttogta rekedten - Gyűlöllek így látni.
Ivan rá emelte a jéghideg szemeit és mondani akart valamit, de a fertőtlenítő miatt csak egy sziszegés hagyta el az ajkait. Elara nem figyelt erre, csak folytatta a monológját és a sebek ellátását.

- Tudta, hogy le fogok jönni ha megver. Sajnálom.

Ivan arca megenyhült és nem tudta mit mondjon a bűntudattól remegő lánynak. Nem tartotta az ő hibájának ezt az egészet, ugyan miért mutogatna ujjal rá, hiszen nem ő rúgott bele még egyet, mikor már így is a földön fetrengett. Valahogyan ő is segíteni akart rajta, de nem tudta hogyan. Úgy döntött, más felé irányítja a beszélgetést.

- Hallottam, amit mondott neked az ajtóban. - mondta Ivan

A lány csak még jobban elsüllyedt, leengedte a kezét és lehajtotta a fejét. Nem találta a hangját hirtelen, csak az ajka mozgott, aztán egy rekedt sóhaj hagyta el.

- Ivan...

A fiú felemelte a kezét és megsimitotta a lány arcát. Ugyanannyira gyengédnek akarta szánni a mozdulatot, mint ahogyan a lány szokta vele, de annyira ügyetlennek érezte magát. Nem igazán szokott hozzá, hogy embereket vigasztaljon, de Elarát igenis meg akarta vigasztalni. Elveszett az érintésbe, érezte, hogy Ivan kissé bőrkeményedéses ujjai simítják az arcát és megnyugtatják. Elara még nem mert a szemébe nézni.

- Nekem is ugyanezt mondta. - vallta be Ivan, nem is realizálta mennyire kemény dolgot mondott, míg ki nem jött a száján - Ha akarod tudni, azért vertek meg, mert nem vettem el szüzességed.

Miért annyira fontos ez nekik?, tört ki a kérdés a lányból. Csak azért teszik, mert megtehetik. Ez elég volt hozzá, hogy Elara vére megfagyjon és feltöljön benne valami.

- Tudtam. - suttogta alig hallhatóan - De nem akartam kimondani.

Ivan sóhajtott, ő sem akarta kimondani. Ezzel az igazsággal már régóta szembe kellett volna nézniük, de nem volt bátorsága egyiküknek sem.

- Tudom.

Aztán megállt az idő mindkettőjüknek. Elara keze leesett Ivan teste mellé és nem mozdult onnan. A pillantás, amit a fiú küldött neki, megbabonázta és melegséget sugárzott. Ivan megnedvesítette a száraz ajkait és lassan lehajolt a lányhoz. Nem került nagy erőfeszítésbe, mert a távolság nem volt nagy közöttük. Elara fogadta a csókot és ahogyan tudta, viszonozta. A fiú keze cirógatta az arcát és meg akarta nyugtatni, érezte, hogy mennyire új neki még ez a csók. Ha Ivan is belegondol, nem sokszor csókolózott azokat leszámítva, hogy a nagybátyja udvarán egyszer megcsókolta a legjobb barátjának a húgát, de akkor még mindketten óvodások voltak és az inkább egy puszinak illett be, amire aztán mindkét fél azon a véleményen volt, hogy ne ismételjék meg.

De Elara más helyzetben volt, ezzel Ivan is tisztában volt. A lánynak ő az első ember, aki megcsókolta. Ivan jobb keze a lány derekára fonódott. Elara majdnem ugrott egyet a kontaktustól, a fiú még nem csinált ilyesmit, de nem is bánta. Elara cserébe a kezei a mellkasára tette, amit Ivan nagyon is szorgalmazott. Érezte a fiú hevesen lüktető szívét és a kezével kitapintsa azt. Ivannak erős szíve van, gondolta Elara, különben nem bírta volna ki itt. Ivannak bátor szíve van, hogy elszenved mindent.

Elara egyszer csak elvesztette az egyensúlyát és elterült az ágyon, Ivan műve. A lány még nem esett túl a kezdeti meglepődésen, a gyengéd csók az ajkán nem maradt abba. Ez valami új volt, ő a hátán és Ivan felé támaszkodva. A kezeivel nem tudta mit kezdjen, ezért Ivan finoman megfogta a kezét a nyakához irányította és Elara körbefonta, ezzel egyben magához is húzta a fiút.

Ivan próbált nem nekifeszülni a testének, de nehéz volt türtőztetnie magát, kényszer ide vagy oda, ő is férfiból volt és a lány vonzerejét nem tudta letagani. Olyan rejtett szépséget tartott a kezében, ami nem maradt volna ilyen a züllött környékén. Ugyan hányan vártak volna ennyit az első csókra? Ivan keze visszatalált a lány derekához, de félt feljebb vagy lejjebb menni, nem tudta Elara hogyan reagált volna. A lány mellkasában pillangók szálltak, eddig nem értette a könyvekben ezt az érzést, de akkor rájött, hogy nem túlzás, Ivan olvadó jéggé tette. A fiú ajkai szétnyilva csókolták és a mellkasa szaporán megemelkedett és süllyedt. Érezte a feszültséget, ami sakkban tartotta a fiút. Elara szíve kissé összeszorult, Ivan feszültségét látva. Kinyitotta félig a szemét és látta a felborzolt haját és úgy festett, mintha belső konfliktussal viaskodna.

- Ivan. - suttogta lihegve a lány - Nem akarom, hogy azért tedd meg, mert kötelességed.

Ivan kiengedett egy sóhajt és elhagyta a lány ajkait, de nem azért, hogy válaszoljon. A keze kiseperte a nyaka környékéről a haját, Elara pedig gyorsan visszacsukta a szemét. A fiú keze bizsergető érzést váltott ki akárhol csak járt. Egy majdnem nyögés hagyta el az ajkait, amikor Ivan belecsókolt a nyakába. A fiú ajkait máshol érezni teljesen más volt. Érezte, hogy most Elara teste feszül meg, tudta, hogy ez megént új neki és új határokat feszeget. Ivan nem tudta meddig menjen, de lassan lejjebb csúsztatta az ajkait. Elara keze görcsösen reszketett, de nem a félelemtől.

- Bízz bennem. - suttogta rekedten Ivan

Elara bólintott és kissé ellazult, de Ivan még érezte a tartózkodást az ismeretlentől. A lány ajkába harapott és a fiú folytatta a nyaka csókolgatását. Belegondolt, hogy lenne ő, Ivan Lightwood lenne az első és utolsó, aki megtenné ezt. Mindenki elégedett lenne, de ő mégis egy tátongó űrt érezné magában. Elara nincs erre felkészülve, ahogyan ő sem, a teste minden ordító buzdítása ellenére.

Eltávolította az ajkát a nyakáról és legyőzötten engedte a fejét a lány vállára. A szeme sarkát könnyek szúrták, nehezen lélegzett. Elara keze a hajába túrt és cirógatni kezdte, mintha azt akarná mondani: semmi baj. Ivan gyengének érezte magát, de nem tudott tovább menni, tudva, hogy később ez a pont fájdalmas lesz. Lesz egy szakadás az életében, amikor olyat tett, amit nem kellett volna.

- Nem megy. - suttogta elfuló hangon - Nem akarlak bántani.

Elara rázta a fejét és zavarodottan pislogott, a szíve úgy dobogott, mintha ki akarna ugrani a mellkasából.

- Ha nem teszed meg...

Ivan felemelte a fejét és mélyen a lány szemébe nézett, próbálta lecsendesíteni a kavargó gondolatait és lenyugtatni a lélegzetét.

- Tudom mivel jár.

Elara elpirult, amikor Ivan lassan lemászott róla, a lábaik összegabajodtak. A lány keze félénken megfogta a karját és ártatlan szemekkel pillantott vissza.

- Ivan? Itt maradhatok?

Kiengedett egy sóhajt, amit nem is tudta mióta tartott vissza és magához ölelte a lányt.

- Igen.

Author's note : lassan közeledünk a végéhez, de ne búsuljatok, mert lesz egy meglepetésem, amitől nem lesz olyan rossz a vége.