Napokkal később, Ivan sebei lassacskán kezdtek begyógyulni és a fiú könnyebben lélegzett már, Elara megkönnyebbülésére. De egy törött kar nehezebben gyógyul, mint akármi más, habár a lány minden reggel rajzol egy friss iratze-t a karjára. Még mikor fájdalmak is gyötrik, ébren van, habár rengeteget alszik, mikor Elara nincs a szobájában. Takarékoskodik az energiájával, keveset kommunikáltak és még kevesebbet mozog. Nem volt ereje és Elara pedig nem beszéltette. Hogy ne gondoljon a sebeire, Elara gyorsan talált rá egy módot: felolvasott verset. Kétszer mentek már át a piros kötésű könyven, mikor Ivan felsóhajtott.
- Felolvashatom a te verseid? - kérdezte félénken a lány
Ivan habozott válaszolni, engedni újra a Elarának, de még friss volt benne a lány hűsítő érintése a fájdalmasan égő bőrén, a nyugtatást a fájdalmai közepette. Egy ideig hibáztatta a sérülései miatt, aztán egy másik fényben kezdte látni a dolgokat, szívesen vette Elara jelenlétét.
- Igen.
x
Ivan nyögdécselve felült az ágyon Elara segítségével. A lány keze a mellkasától fogva segítették fel, Ivan pedig maga újra és újra elcsodálkozott azon, hogy micsoda pontossággal rendez el mindent körülötte, eligazítja a párnát a háta mögött és ügyel arra, hogy sosem érjen a sebeihez. Mégis, volt olyan, hogy Elara kezei kicsit többet időztek a fiú mellkasán vagy karján. Az elmúlt napokban olyan helyzetekbe került, amik gyakran ötletet adtak Ivannak, de elegek annyira, hogy elgondolkodtatsák. Észrevett olyan dolgokat is, amiket eddig nem. Például, hogy a lány zöld szemei olyan gyönyörűen festenek hajnalban vagy azt, hogy milyen erős kontrasztot alkot a sötét barna haja fehér bőre.
- Most mindketten sérültek vagyunk.
Elara arcán szomorú mosoly nyugodott, becsukta a szemét, nem akart a kék szempárba nézni.
- Te meg fogsz gyógyulni, Ivan. - mondta keserűen Elara - De én sosem fogom látni a színeket.
Ivan maga is elszomorodott, a hangtól, a lüktető fájdalomtól, ami szinte teljesen átsugárzott rá. Az arca szinte törődésért kiáltott, de a fiú nem tudta mit tegyen. Pedig magában már eldöntötte, hogy ő akar tenni valamit. Hogy elterelje a figyelmét a problémájáról, kinézett az ablakon és nem látott egyebet, mint az eget.
- Akarod tudni ma milyen színű az ég? - kérdezte meleg hangon
Elara kinyitotta a szemét és kinézett az ablakon. Ő csak szűkének látta az eget, mint mindig.
- Milyen? - kérdezte újdonsült érdeklődéssel
Ivan habozott egy pillanatra, azon gondolkodott, hogy létezik-e olyan árnyalat, mint az ég.
- Szürkés kék. - válaszolta tétován Ivan Lightwood
A saját monokróm látásom plusz Ivan szeme színe., gondolta, Ilyen az ég ma.
- Jövő héten kiviszlek a kertbe, ha akarod. - mondta a lány - Meg persze ha jobban leszel.
X
Másik héten, Ivan és Elara újra egyedül maradtak a kúria személyzetét leszámítva. Az azelőtti napokban Ivan sokat aludt és energiát gyűjtött, Elara pedig bátorkodott végre szemmel tartva is a ház határain kívül vinni. Ivan most először mióta ide hozták, örült a természetnek és a friss levegőnek. Mikor anno szabadulni készült, mindezek csak akadálynak tűntek. A nap fénye csiklandozta a fiú bőrét és egy csipetnyit jobban érezte magát.
Elara egy hajtincsével játszott, közben egy virágágyásokkal körülvett tóhoz vezette a fiút. Rámutatott egy virágra és Ivan felvonta a szemöldökét.
- Ez milyen színű?
Ivan majdnem nevetett a nyilvánvalóság miatt, még soha sem kérdezte ezt meg senki tőle. De, mint mindig, a lány folytonosan meglepi.
- Lila.
Elara ráncolta a szemöldökét és próbálta felidézni, hogy mit kapcsol ehhez a színhez.
- Mint egy seb?
- Nem, mint egy virág.
Elara szája sarkán egy halvány mosoly húzódott és
- Köszönöm, Ivan.
Ivan nem tudta, hogy ez most szarkazmus volt, vagy nem. A lánynak nem állt jól a szarkazmus, nem is szokta használni. Maga a lány személye túlságosan is világos és pozitív, nem vevő a fanyar humorra.
- És ez? - mutatott rá egy másikra
- Sárga.
Elara elmosolyodott és melegséget sugárzott, mint a nap, pontosan erre is gondolt a fényes csillagra az égen. Ivan felé fordult és a fiú már - már örült a lány meleg tekintetének.
- Mint a nap, ugye?
- Igen.
Ivan kezdte megszokni a lány apróságait. A tekintete tetőtől talpig bemérte a lányt és az volt az első gondolata, hogy Elara természetbe született. Az egész lénye, haja, bőre és szeme, mind összhangban van az anyatermészettel. Ez a lány nem négy fal közé tartozik.
Elara behúnyta a szemét és úgy tűnt, mintha csak élvezné a napsütést. De akkor megfordult és leengedte a kezét.
- Mutatok valamit.
Elara becsukott szemmel lépkedett a tó felé. Ivan szeme elkerekedett és meglepett képet vágott. Lassan követte a lányt és sejtette mit tervez, ám aggódni kezdett. Elara néhány lépésnyire volt a tótól és még mindig nem nyitotta ki a szemét. Ivan azt hitte vakon fog belerohanni a tóba. Utána sietett és a habozott megfogni a kezét. Aztán rájött, hogy értelme sem volt, Elara pontosan a tó előtt néhány centire hirtelen megállt.
- Amikor kicsi voltam azt hitte teljesen megvakulok. - magyarázta lassan Elara - Megtanultam ezért mindent. A tóig tizennyolc lépés van. Azért kérdeztem a virágokat, mert addig azt hittem, hogy kékek, a kertész bizonyára másokat ültetett.
Ivan szótlanul állt és nem talált szavakat erre. Sajnálta és szánta a lányt, de sosem volt annyira jó a szavakban, csak ha a saját fájdalmát akarja kifejezni. Ismeri az empátiát, de nem tudja rendesen kifejezni.
Kinyitotta a szemét és meg akart fordulni, de nem tudta, hogy Ivan pontosan a háta mögött áll. Megfordult és szemtől szembe találta magát a fiúval, aki tágra nyílt szemekkel nézett rá, a keze közel volt a karjához. Annyira meglepődött, hogy hátrált egy lépést és megcsúszott a lába. Ivan gyorsabban reagált, mint a lány, a keze máris a lány után kapott és visszahúzta, megakadályozva, hogy a tóba essen. A bal karja a lány dereka köré fonódott és magához húzta hirtelen. Elara neki ütközött a fiú mellkasának és fülig vörösödött. Átlátta a helyzetet és nem is kételkedett a fiú szándékaiban, de mégis elpirult a közelségétől. Az elmúlt hetekben természetessé váltak neki bizonyos dolgok, de az, hogy Ivan mellkasához simuljon nem tartozott közéjük.
- Erre nem számítottál. - kommentálta elterelően Ivan
Elara elvörösödve rázta a fejét, ez tényleg nem volt a pakliban. Ivan óvatosan elengedte a kezét és hátrébb lépett tőle. A forróság az arcában bizonyára a nap hibája.- Nem, tényleg nem.
Author's note : Bocsánat, ha nem voltam most csúcsformában, lelki mélyponton vagyok és nem mennek most a meleg érzések. Sajnálom, remélem azért fogyasztható volt.
YOU ARE READING
Színtelen (Árnyvadászok) TMI
FanfictionIvan Lightwood szerint csak két féle ember létezik: jó vagy rossz. Fekete vagy fehér. Elara Torch születése óta nem látja a színeket. A világ számára csak fekete és fehér. Ezt családja jelnek fogja fel és eltitkolják a lány létezését, örökké a birt...