-Mit szeretnél? -Wanda..hadd mondjam el, mi ez az egész. -Hallgatlak!-mondtam és karba tettem a kezem. -Nos..én egy vérfarkas lennék. -Azt észrevettem.. -Igen..és van valami kérdésed ezzel kapcsolatban? -Hát, hogy lettél vérfarkas? -Valahogy számítottam erre a kérdésre. -Na akkor..a szomszéd üres medencéjében gördeszkáztam és nem vagyok valami jó benne, és hát estem egy hatalmasat és a gördeszkám kirepült a medencéből. -Igen? És? Kirepült a gördeszkád és így lettél vérfarkas?- kezdtem nevetésbe. -Hát ha hagynád, hogy befejezzem akkor rájönnél, hogy nem.-nézett rám flegmán. -Oké..akkor folytasd. -Na igen, a gördeszka kirepült és nem hallottam, hogy koppant volna ezért nagy nehezen kimásztam az üres medencéből, hogy megkeressem a deszkám. Amint felértem, előttem állt egy hatalmas fenevad a deszkámmal a kezében... és ekkor harapott meg és váltam vérfarkassá. -És nem fájt a harapás? -Ennyire kíváncsi vagy? -Igen.. -Igen, fájt. De túléltem. -Vettem észre.-mosolyogtam rá. -Tudod..még senkinek se meséltem ezt el.. -Akkor nekem miért mondtad el? -Nem is tudom..talán..mindegy is.. -Talán mi? Theo..nekem nem mindegy.. -Nekem igen.- mondta és egy kicsit összetörtem. Neki ezek szerint nem vagyok fontos. Vagyis lehet mivel elmesélte ezt az egész vérfarkasos izét. Na mindegy. -Nekem most mennem kéne.-mondtam és Theo szemébe néztem, majd sarkon fordultam. -Haza kísérhetlek? -Öhmm..persze.. Nem voltunk olyan messze a házunktól. Amint odaértünk, Theo felé fordultam és csak néztem Őt. -Nos akkor..-törte meg a csendet. -Nos akkor itt vagyunk. -Igen.. Egy ideig még egymást néztük aztán közbeszóltam: -Hát akkor, szia Theo!-köszöntem el a sráctól. -Szia Wanda!-mondta egy mosollyal az arcán. Lassan megfogtam a kilincset, majd bementem az ajtón. Felmentem a szobámban és visszafeküdtem az ágyba. Theo,Theo..Theo Raeken..vérfarkas..és Derek? Ajhh mibe kerültem? Nem tudtam este aludni se. Végig Theora gondoltam. Annyira fura ez az egész. És az még furább, hogy lehet bele is szerettem a srácba. Ajh Wanda! Szedd össze magad!
Amíg a fejembe veszekedtem magammal, arra lettem figyelmes, hogy SMS-t kaptam egy ismeretlen számtól. *Maradj távol Theo Raekentől. Még csak rá se nézz!* Nem értettem az üzenetet. Fogalmam se volt, hogy ki küldhette. Miért kéne távol maradnom Theotól? Nem törődve az SMSsel visszafeküdtem aludni.
Másnap arra keltem, hogy Stilesék ébresztenek. -Wandaa! Kelj már fel! -Stiles..mi az?!.. reggel van..-mondtam kómásan. -Nem baj az! Beszélnünk kell Theoról. Theo Raekenről. -Hagyjatok már vele!-förmedtem rájuk.- Nem érdekel semmi se ami vele kapcsolatos! -Köszz..-hallottam meg Theo hangját és láttam, hogy az ajtóban állt, de a kis mondandóm után elindult lefele a lépcsőn. Utána mentem. -Theo! Kérlek állj meg!-kiáltottam de már elment. Annyira rosszul éreztem magam. Pedig nem úgy mondtam. Szeretem Theót, csak ez az SMS is..meg minden.. ajhh Theo..neharagudj.. Azt kívántam bárcsak visszapörgethetném az időt. De nem lehet. Szomorúan ballagtam ki az ajtón, a ház mögé. Ott leültem a háznak dőlve és az erdőt bámultam.
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
/Sziasztok! Bocsi, hogy eddig nem volt rész, csak egyszerűen nem volt ihletem. Jelentkezek amint tudok😘❤/
