Redesigned

18. fejezet

Fogalmam sem volt arról merre keressem őket, de eszembe jutott valaki aki tudna segíteni. Theon kívül persze.
-Szóval akkor csak úgy eltűntek?
-Igen. A többiek Scottra várnak, de én nem vagyok képes karba tett kézzel ülni, és semmit se tenni.
-Jól van, nyugi.-fogta meg a vállam.
-Derek, szerinted mit tehetnék?
-Keressük meg őket, első sorban. Utána, majd kitaláljuk mi lesz a következő lépés. Van tipped hova mehettek?
-Hát..van egy csatornai rész..szerintem oda mentek.
-Akkor indulás! -adta ki a parancsot. Beültünk Derek kocsijába és elindultunk.

*Theo szemszöge*

-Mason az. Ő a fenevad.
-Mason?! -értetlenkedett Hayden.
-Igen, ő. De ha nem hiszed itt a maszk, vedd fel nyugodtan.-flegmáztam.
-Jól van elhiszem.-tette fel védekezően kezeit.- Most mi lesz Theo?
-Nem ölhetjük meg amíg Mason. Akkor kell amikor a fenevad.
-Képes lennél megölni?!
-Talán kételkedsz bennem?-fordultam felé.
-Nem, de..-nem tudta befejezni, mert közbevágtam.
-Semmi de. Az van amit én mondok, mert én vagyok az Alfa.
Látszott rajta, hogy nem tetszik neki az egész. Nem bízhatok benne. Neki is olyan sorsot szánok, mint Joshnak.

*Wanda szemszöge*

-Ez lenne az.-sétáltunk a helyiségben.
-Hát..ahogy elnézem nincs itt senki.-mutatott körbe.
Mondani akartam volna valamit, de ekkor zajt hallottunk. Derekre néztem, és mindketten egyetértettünk abban, hogy ezek nem Masonék.
A hang egyre közelebbről jön. Hátráltam, míg a falhoz értem. Eszembe jutott, miért vagyok itt, úgyhogy a kis ijedtségem ekkor szertefoszlott. Derek mellé léptem, majd összpontosítottam és átváltoztam.

Amikor tudtam, hogy a hang forrása már csak pár méterre van, készültem a támadásra, vagyis a védekezésre.
Egyre közelebb és közelebb, majd két sárga szempár jelent meg a sötétben. Fogtam magam és elindultam felé, hogy rávessem magam.
-Wanda, állj! -kiálltott Derek.
Amint megpillantottam a szemek gazdáját, próbáltam megállni, de sikertelenül. Ráestem.
-Sajnálom..azt hittem, hogy..-nem tudtam befejezni, mert közbeszóltak.
-Semmi baj. Én is így reagáltam volna.
Felültem, majd ránéztem. Korábban is láttam, már ezt a srácot, de még sose beszéltem vele, sőt még a nevét sem tudom.

-Ahjj Wanda.. várhatnál addig ameddig szólok.- jön közelebb Derek.
-Miért is? Nekem nincs alfám, hogy megmondja mit csináljak. Én a magam ura vagyok.
-Ahaa..
-Öhmm..Wanda Smith vagyok.-fordulok, és mosolygok rá a srácra.
-Isaac Lahey. Vérfarkas akárcsak te.- viszonozza a mosolyom.
Felálltunk, majd mindent elmondtam Isaacnek, aki elmondása alapján, hallotta Stilesék beszélgetését, így hát követett minket.
-És mi is a célod?
-Meg akarom menteni az embereket a Fenevadtől, és Masont a haláltól. Nem annyira ismerem őt, de azt tudom, hogy nem rossz ember.
-Képes vagy akár feláldozni is az életed, csak azért, hogy ők megmeneküljenek?- teszi fel kérdését Derek.
-Ha muszáj, akkor igen.
-Benne vagyok. -jelenti ki Isaac.-Segítek neked.
-Derek? Gondolom tudod mik a lehetőségeid..nos?-fordulok felé.
-Ha már idáig eljöttem, nem fogok megfutamodni, szóval rám is számíthatsz.
-Szuper. Akkor nyomás!- mondtam, majd elindultunk. Bírtam a srácok társaságát, és Isaac is eléggé jófej. Végül is örülök, hogy nem egyedül kell szembenéznem a Fenevaddal.

*Stiles szemszöge*

Nem hiszem el. Wanda már megint makacskodik, és nem képes várni Scottra. Egyedül akar szembeszállni a Fenevaddal. Szívesen segítenék neki, de nem érti meg, hogy Scottra is szükségünk van.
-Akkor most mi lesz? - kérdezi Liam.
-Nem tudom. Fogalmam sincs. Lehet, hogy már megtalálta, de lehet, hogy elfogták a Doktorok.-vetettem fel a lehetséges eseményeket. Féltettem Wandát, hiszen legjobb barátok lettünk, és nem lett volna szabad elengednem. Mostmár csak reménykedhetek, hogy épségben van.
-Akkor megvárjuk, míg Scott jobban lesz?- kérdezte Malia.
-Van más ötletetek?- kérdeztem, és mind csak egymásra néztek, de egy szót sem szóltak.
-Hát jó..-meredtem gondolataimba, majd folytattam.- Ti maradjatok itt, én pedig elmegyek Wanda után.
-De mégis hova?
-Ajj..Fogalmam sincs, csak maradjatok itt.- válaszoltam, és mielőtt bármit is mondhattak volna elindultam.
Beszálltam a jeepbe, majd Derekhez vettem az irányt. Mástól nem kérhetek segítséget, csak tőle.
-Derek! Nyisd ki!-dörömbölök az ajtón.
Egyszercsak kinyílik és Peter kerül elém.
-Hol van Derek?!
-Hallottál már a csengőről?
-Most erre nem érek rá..hol van Derek?-feleltem és egyben kérdeztem, miközben Petert arrébb lökve, bementem a lakásba.
-Amint látod, Derek nincs itt. Elment, nem is tudom..Wandával.
-Wandával?! És mégis hova?
-Valami csatornába..nem igazán értettem.
-Kösz, Peter.-mondtam ezzel elintézve az egészet. Elindultam utánuk.

*Wanda szemszöge*

-Nem lehetnek már messze. Érzem őket.
Egy ideje már sétálunk, de végre van egy nyomunk, ami alapján biztos, hogy itt vannak.
-Ott!-mutatja Isaac. Ott vannak. Intettem, hogy csendben legyenek. Lassan elindultunk feléjük. Nem voltunk olyan öt méterre tőlük, amikor megálltam.
-Corey. Nem akarjuk bántani Masont, csak segíteni akarunk.
-Biztos?
-Szerinted hazudnék? Én is bírom Masont, ahogy mindenki. Meg akarjuk őt menteni.
-Hát jó..
Hirtelen magas frekvencia hangja árasztotta el a levegőt, amitől mind a fülünket fogtuk. Odaszaladtam Coreyékhez.
-Fogd meg Masont és gyere!- kiabáltam. Kétoldalról megemeltük a kiütött Masont. Elindultunk kifele. Derek és Isaac a nyomunkba voltak.
Amilyen gyorsan csak lehetett kijöttünk a csatornából.
-Wanda!
-Hm?-fordultam a hang felé. -Stiles? Mit csinálsz te itt?
-Nem akarom, hogy bajod essen.
-Aranyos vagy, de tudok vigyázni magamra. Viszont a segítségedre számítok.-mosolyogtam rá.
-Reméltem is.-viszonozta a mosolyom.- Tegyétek be a jeepbe.
Derek átvette Masont, és berakta az autóba.
-Most hova?- kérdezte ezentúl Isaac.
-Hozzánk. Ott biztonságban van.
Mondtam Stilesnak, hogy menjen a házunknál találkozunk, mert én Derek kocsijával megyek Isaackel együtt.
-Egész jó vezető vagy.- töri meg a csendet Derek, miközben az autó ablakáról rá irányítom a tekintetemet.
-Én, vezető? -húztam fel a szemöldököm.
-Te bizony.
-Öhmm szerintem is.- vág közbe Isaac.
Ránézek, majd Derekre, aztán egy nevetés után újra az ablakon bámulok ki.
Egy alfa mi? Jaj srácok, mi lenne velem nélkületek?
A nappaliba érve látom, hogy Stilesék már megérkeztek.
Mindenki csendben van, és rám néz.
-Ő, hogy kerül ide?- hallom meg ezt az ismerős hangot. Szemeim behunyom, remélve, hogy ha kinyitom nem ő fog rám nézni. Nem ő lesz itt, engem számonkérve. Tudja, hogy tudom, hogy Mason a Fenevad. Nagyon jól tudja, azt is, hogy jóba vagyok Stilesszal, aki viszont ki nem állhatja őt.
Kék szemeimet kinyitom, de amit reméltem, nem következett be. Sőt. Theo szemei könnyesek voltak. Sírt.