Redesigned

10. fejezet

Amióta ideköltöztünk rengeteg új emberrel ismerkedtem meg. Nem szeretném elveszíteni őket. Remélem anyumat nem helyezik át máshova és végleg itt maradunk.

-Akkor ki is nyerte a fogadást? -jött felém Brett a gúnyos mosolyával.
-Szerintem én.- próbáltam úgymond ,,incselkedni" vele.
-Ahaa..szeretnéd, ugyanis én! Szóval, akkor holnap úgyis szombat van, nem hiszem, hogy lenne valami elfoglaltságod, amit nem mondhatnál le miattam.
-Most, hogy mondod..nincs- nevettem el magam.
-Szuper, akkor tízre ott vagyok.
-Reggel tízre?
-Nem este..szerinted?
-Jó na..csak én még aludni szoktam olyankor.
-Most nem fogsz. Vagy én keltelek fel.
-Jól van. De azt sem tudod, hogy hol lakok.
-Háát..ha megengeded, hogy hazakísérjelek akkor tudni fogom.
-Legyen. De akkor induljunk mert megfagyok.- mondtam, majd elindultam lefele a lelátóról. Ahhoz képest, hogy ősz volt, tisztára olyan idő volt, mint télen. Leszámítva a havat. Hó nem volt. Még. De remélem, hogy lesz.
Brett elég érdekes. Persze jó értelemben. Neki is a kedvenc filmje Az utolsó dal, ami tényleg jó film, de az inkább ilyen romantikus féleség és hát a srácok nem nagyon vannak oda az ilyen filmekért. Gondolom. Még sose volt barátom, így csak filmekbe láttam, meg könyvekben olvastam.
-Meg is jöttünk.- fordultam a srác felé.
-Szép házatok van!-nézett az épületre.
-Köszi. Nekem is tetszik. Na de akkor én megyek is.
-Máris? Nem beszélgetünk még egy kicsit?
-Késő van már. És amúgyis, ha most kibeszéljük magunkat holnap végig csendbe leszünk, mert kifogyunk a beszédtémából, nem gondolod?-néztem rá egy kicsit álmosan, mert már kilenc óra volt.
-Van benne valami. Akkor holnap tíz óra, hercegnő.-mosolygott rám csábosan.
-Hercegnő? Ugyanmár..jobb csajozós dumád nincs?-nevettem ki Brettet.
-Na most megfogtál.-nevetett ő is.
-Szia, Talbot!-mosolyogtam rá, majd sarkon fordulva elindultam az ajtó felé.
-Jóéjt, Smith!
.
Amint felértem, eszembe jutott Theo. A meccsen kívül nem is nagyon beszéltünk a tegnapi nap óta. Jó, lehet nem olyan sok idő, de akkor is. Lehet nem kéne ennyire jóba lennem Brettel, mert nem akarok senkit se megbántani.

*Theo szemszöge*

Amint beértem a suliba, hallottam, hogy Stilesék rólam és Wandáról beszélnek. Ezek szerint mindenki elhiszi a kis szerelmes történetet a csajjal. Szuper! Csak ne jöjjön közbe semmi.
Matekon, mint mindig én voltam a legjobb. Valamiért a matek ment nekem. Sőt, én minden tantárgyba jó vagyok, szóval nem panaszkodhatok.
Az edző az óráján csak a ma délutáni meccsről beszélt. Kit érdekel? Úgyis kikapunk a Devenford ellen.
Rávettem magam végül, hogy elmenjek a meccsre. Jól is döntöttem, ugyanis ott volt Wanda. Az egyik devenfordos sráccal beszélt. Nem voltam úgymond féltékeny, mert hát egyáltalán nem érdekel a lány, és hát én sokkal jobban nézek ki mint az a lacrosseos gyerek.
Elkezdődött a meccs, én pedig elindultam Wandához, a lelátóra.
-Mennyi az állás?-szólítottam meg a lányt.
-Theo? Hát te?
-Én is idejárok, ebbe a suliba.-mosolyogtam rá.
-Jaa..-viszonozta mosolyomat.-amúgy 2:1 Devefordnak.
-Remélem, megnyerjük.-mondtam úgy, mintha érdekelne a játék.
-Én is.
A meccs végéig nem is nagyon beszéltünk. Végülis nem is baj, mert én a tervemen gondolkodtam, míg láttam, hogy Wanda a meccsre koncentrál. Nem értem, mi olyan szórakoztató ebben a játékban.
A bíró megfújta a sípját, én meg a kivetítőre vetettem tekintetemet. Vége a játéknak. 20:18-ra kikaptunk a Devenford ellen.
-Hát vesztettünk.-jelentettem ki, miközben álltam fel a helyemről.
-Sajnos..-szomorodott el.
-Neharagudj Wanda, mert hazakísérnélek meg minden, de nekem most dolgom van.-feleltem.
-Semmi baj, legalább a szándék meg volt, hogy hazakísérnél.
-Hát igen..na de szia!-mondtam majd elindultam a dokikhoz.
-Szia!-hallottam Wanda hangját.
.
.
.
-Kudarc. Teljes mértékű kudarc.

-Hagyjátok már abba! Működik a terv! Lassan, de halad.-vittem le a hangom az utolsó mondatomnál.
Nem hiszem el, hogy a kudarcon kívül mást nem tudnak mondani. Itt a lehetőség, mindenhez idő kell.
-A terv kudarc.
-Nem az! Majd meglátjátok, hogy nekem volt igazam!-ordítottam feléjük, majd kirohantam a helyiségből.
A kedvemet is elrontják. De majd megmutatom nekik!
Elindultam haza.
Amilyen gyorsan csak tudtam le is feküdtem aludni.
*-Mi? Wanda és az a srác? Mi a francot csinálnak?-lepődtem meg.
Kiléptem a bokrok mögül és láttam, amint Wanda és a srác csókolózik.*
-Nee!!-ültem fel az ágyról.-Huu..csak álom volt. De én nem is szeretem Wandát..ajhh..
Visszafeküdtem az ágyba és próbáltam visszaaludni. Nem nagyon ment. Végig Wandán gondolkodtam.

*Wanda szemszöge*

-Jóreggelt, hercegnő!-hallottam meg ezt a csábos, ismerős hangot.
-Ghrm..-néztem rá. Ennél jobbat nem is mondhattam volna. Csak nyögtem felé. Szuper.
-Fel kéne kelni, nem gondolod?
-Nem..jó nekem így.-mondtam. Végre kezdek magamhoz térni.
-Nekem viszont nem. Szóval vagy felkelsz vagy befekszem melléd.-nevette el magát.
-Hagyjál.-vágtam vissza és magamra húztam a takarót.
-Hát jó..
Éreztem, hogy elveszi tőlem a takarót. Tényleg befeküdt hozzám. Fura egy srác. Alig ismerjük egymást és már ilyeneket csinál. Vegülis engem nem zavart.
-Meddig szeretnél még mellettem feküdni?- kérdeztem tőle.
-Nem is tudom..mondjuk amíg fel nem kelsz.
-Jól van. Felkelek. Csak engedj ki.-feleltem, majd felültem az ágyra.
-Dehogy engedlek!-nevetett.
-Nem azt akartad, hogy felkeljek?
-Hmm..meggondoltam magam.-mondta, majd nekem ugrott, és elkezdett csikizni.
-Neee! Brett! Légyszii!! Elég!!-kiabáltam felé a szavakat a nevetések között.
Abbahagyta. Hála az égnek.
-Végre..akkor én most felöltözök.-álltam fel az ágyról.
-Rendben.-mondta Brett.
-Nem szeretnél kimenni?-mutattam az ajtó felé.
-Nem.-válaszolta egyszerűen.
-Akkor a fürdőben fogok öltözni-jelentettem ki, majd elindultam az említett hely felé.
-Te tudod!-hallottam meg a srác hangját mögülem.
Beléptem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Bolond ez a srác. De bírom.
Megmostam a fogam és az arcom, a hajamat pedig kifésültem.
.
-Kész vagyok!- léptem ki a fürdőből.
-Ideje volt már..-mosolygott rám.
-Ha nem kellett volna itt öltöznöm, akkor hamarabb is kész lettem volna.
-Senki se mondta, hogy öltözz ott.
Úgy látszik szereti a véremet szívni. Visszakapod te még ezt Talbot.
-Mindegy.. akkor hova megyünk?
-Elviszlek egy menő helyre.
-Menő mi?-néztem rá nagyképű mosollyal.
-Inkább gyönyörű.-felelte őszinte mosollyal az arcán.
-Akkor menjünk!
.
.
Már egy jó ideje megyünk az erdőben. Remélem Brett tudja hol vagyunk, és nem tévedtünk el.
-Sok van még?-kérdeztem fáradtan.
-Nincs sok hátra. De azt hittem, hogy bírsz gyalogolni.-nézett rám.
-Én is azt hittem. De reggel van még.
-Tizenegy óra az neked még reggel? -nevetett.
-Délig nekem reggel van.- jelentettem ki.
-Hm..van benne valami.
-Bizony van!
Mentünk tovább. Még mindig csak fák és bokrok.
-Hova viszel? -kérdeztem, mert egy bokron akart átvinni.
-Meglátod! Hidd el tetszeni fog!
Átmentünk a bokron és hihetetlen látvány fogadott.

-Brett..ez gyönyörű.-néztem a magas srácra.
-Tudtam, hogy tetszeni fog.-mosolygott.
Olyan volt ez a hely, mintha itt végig nyár lenne. Káprázatos.