Redesigned

9. fejezet

*Wanda szemszöge*

Reggel magamhoz képest korán keltem. 10 órakkor. Magántanulóként akkor keltem fel amikor akartam.
Felkaptam magamra valamit és mentem is reggelizni. Anyáék elmentek dolgozni, úgyhogy egyedül voltam otthon.
A konyhába érve a hűtőt céloztam meg, kaja után kutatva. Hosszadalmas gondolkodás után, hogy mit is egyek,a müzli mellett döntöttem. Elő is vettem egy tányért és elkészítettem a hihetetlenül bonyolult ételt.
Miután megreggeliztem, a tányért a mosogatóba tettem. Bementem a nappaliba, hogy tévézzek egy kicsit.
Csengetnek.
El sem tudtam képzelni, hogy ki lehet az. Amint kinyitottam az ajtót, egy pillanatra ledermedtem. Derek volt az. Derek Hale.
-Szia!-köszöntöttem, majd arrébb álltam és beinvitáltam a házba.
-Hello..szép házatok van- lépett be.
-Köszi. Öhm..hogyhogy itt vagy?-érdeklődtem.
-Csak gondoltam megnézlek meg vagy-e még.
-Megvagyok.-feleltem gúnyosan magamra mutatva.
-Azt látom. Nos, beszélhetnénk a farkasos dologról?
-Ha szeretnéd.-mondtam és elindultunk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, majd vártam, hogy elkezdje a mondandóját.
-Akkor..beszéltél Theoval a dologról?- kérdezte egy hosszadalmas szünet után.
-Igen.
-Értem..és mit mondott a dologról?
-Azt, hogy ő egy vérfarkas, meg elmesélte, hogy lett azzá. Ennyi. De most nem mindegy mit beszéltem Theoval?
-Nem mindegy. Nagyon nem az.- válaszolt flegmán.
-Hát akkor nem mindegy. Tudod, kicsit fura, hogy Te,Scott és Stiles nem mondtok nekem semmit. Theo igen. Ő elmondta, hogy egy vérfarkas és kész, de ti..-forgattam meg a szemeimet.
-Akkor legyél a te kis Theokáddal, ha annyira isteníted őt.-mondta mérgesen és felállt a kanapéról.
-Már ne is haragudj...de te jöttél ide, hogy beszéljünk, most meg elmész? És nem istenítem Theot, csak közlöm veled, hogy ő elmondta nekem a dolgokat, ti meg nem...úgyse lehet annyira rossz, hogy ne mondjátok el.
-Ha ennyire tudni akarod, én is az vagyok, egy vérfarkas!- kiabálta le a fejemet a drága Derek, miközben megvillantotta kék íriszeit.
-Hmm..-néztem rá egy kicsit meglepve. Valahogy számítottam rá, hogy valami ilyesmifélét fog mondani. Mi ez a vérfarkasos cucc? Már mindenki az? Stiles és Scott is? Vagy most mivan?!
-De, hogyhogy neked kék szemed van, ha vérfarkas vagy, de Theonak sárgák a szemei?
-Az mindegy..majd megtudod..-mondta, majd elindult az ajtó felé. Nagyszerű..most elmegy.
Nem mentem utána. Menjen nyugodtan.
-Szia, Derek! -szóltam utána.
-Szia!-visszaszólt és már kint volt a házból.
Miután Derek magamra hagyott, kapcsoltam magamnak egy kis zenét.
.
.
.
Ránéztem az órára és láttam, hogy már egy óra van. Ideje elindulni Stiles sulijához.
Felvettem magamra egy kis kabátot, magamhoz vettem a telefonomat és elindultam. Nem tudtam, hogy merre is van ez a suli, de nem hiszem, hogy lenne más középiskola itt.
Jártam az utcákat, mire megtaláltam a Beacon Hills-i Gimit. Leültem egy padra és vártam Stilesra. Fogalmam se volt, hogy mikor végez, úgyhogy írtam neki egy SMS-t:

Szia! Itt vagyok már a sulinál, mikor végzel? :D

Pár perc múlva jött is a válasz:

Szia! Még lesz egy matekom aztán kész vagyok. Addig is nézz körül.:)

Na..kellett nekem ilyen hamar jönnöm. Legalább ismerkedek a hellyel.
Felálltam és elindultam a nekem tetsző irányba.
Egy füves pályára értem. Ez lehet a sportpálya, ugyanis az itteni srácok edzést tartottak. Számomra ismeretlen játékot játszottak.
-Vigyázz!- hallottam egy ismerős hangot, de mire feleszméltem arra, hogy mit is mondott eltaláltak. Kiütöttek egy labdával. A földre estem.
-Wanda! Hahó!!-rázogatott meg a hang gazdája.
-Uhh..mi történt? - eszméltem fel.
-Eltaláltak labdával.-magyarázta, majd segített felkelni.
-Neharagudj!- szaladt oda egy magas, széles vállú srác.

-Semmi baj..-mosolyogtam felé.
-Nincs semmi bajod?
-Már nincs semmi baja, köszönjük Brett.- ironizált Liam.
-Majd ő megmondja, okés? -nevette el magát flegmán.
-Nyugi srácok, tényleg nincs semmi bajom.-nyugtatgattam le őket.
-Akkor jó..amúgy Brett Talbot vagyok.-mutatkozott be a srác egy széles mosoly kíséretében.
-Én pedig Wanda Smith.- feleltem és viszonoztam mosolyát. Egész kedves srácnak tűnik.
-Wanda, hogyhogy itt vagy? Nem magántanuló vagy? -fordult felém Liam.
-De az vagyok, csak Stilesszal akarunk valamit csinálni, de még mi sem tudjuk, hogy mit.
-Nem maradtok a meccsre?- kérdezte Liam.
-Milyen meccs?
-Hát lacrosse. Stiles is a csapat tagja. Ő is játszik ma.
-Oh..lehet, hogy elfelejtkezett róla. Mellesleg, mi az a lacrosse? Még sose hallottam róla.
-Látszik, hogy állandóan költöztök.-mosolygott Liam majd folytatta- mi vagyunk a legjobbak a megyében és ma legyőzzük a Devenfordot.
-Álmodozz Dunbar!-vetette oda Brett.
-Egymás ellen játszotok?
-Aha. De úgyis mi fogunk nyerni.
-Miért kell ez a versenygés? Nem az a lényeg, hogy szeretitek amit csináltok? -kérdeztem tőlük.
-De..-mondták egyszerre.
-Mikor kezdődik a meccs?-tudakoltam Brett felé fordulva.
-Nemsokára. Négykor nem?- kérdezte Liamtől.
-Ja, négytől. És már fél négy van, mert jönnek már a srácok és az edző.
-Akkor én le is ülök a lelátóra.-mondtam, majd az említett hely felé vettem az irányt.
-Wanda!-szaladt oda hozzám Brett- Figyeld a 28-as játékost, ő a legjobb-kacsintott rám.
-Remélem is, habár úgyis kikaptok a srácok ellen.- nevettem el magam.
-Igen? Akkor fogadjunk!
-Na, benne vagyok!-feleltem örömteljesen, hiszen biztos voltam benne, hogy Liamék nyernek. Megérzés volt leginkább, nem tudat.
-Ha mi győzünk akkor legyen az, mivel nem jársz suliba, hogy egy napot velem kell töltened.-mosolygott rám nagyképűen.
-Legyen. De ha én győzök akkor alsógatyában kell végig futnod a gimit azt kiabálva, hogy egy igazi lúzer vagy.
Amint ezt kimondtam meglepődés költözött az arcára, aminek hatására elkezdtem nevetni.
-Akkor áll az alku?-nyújtottam felé a kezem.
-Hmm...áll- felelte, hosszas gondolkodás után, majd kezet ráztunk.
-Talbot!- kiáltott neki az edzője - húzzál ide amilyen gyorsan csak tudsz!
-Mennem kell.-fordult felém.
-Hajrá Talbot! Veszítsetek! -kacsintottam rá.
-Nyerni fogunk, Smith!-mondta, majd nevetve átszaladt a pálya másik végébe a csapatához.
.
.
Elkezdődött a meccs. Megláttam Stilest a kispadon és leszaladtam hozzá.
-Szia!
-Szia, Wanda! Neharagudj, hogy elfelejtettem szólni!-kezdtett magyarázkodni a srác.
-Nincs semmi baj. Te hogyhogy nem játszol?
-Én csak csere vagyok. Az edző majd beállít amikor úgy gondolja, hogy eljött az én időm.
-Hát jó. Azért mindent bele!-megveregettem a vállát majd visszaültem a helyemre.
.
Nem telt el sok idő, mire leült mellém valaki.
-Mennyi az állás?
-Theo?-néztem a srácra.- Te is idejársz?
-Mivel más középiskola nincs, ezért igen.
Akkor jól gondoltam és csak ez van itt.
-Amúgy 2:1 a Devenfordnak.-mondtam csalódottan.
-Remélem nyerünk.
-Én is.-mondtam kissé idegesen. Nem szóltam neki a fogadásról. Nem is szeretnék senkinek se beszámolni erről.
-McCallnál a labda, majd passzol Laheynek, aki visszapasszol McCallnak, aki kapura lő és kihagyja.
Hallottuk meg a közvetítő hangját.
Szuper. A végén még elveszítem a fogadást.
10:15
12:18
.
.
-Akkor ki is nyerte a fogadást?