Theoval töltöttem és töltöm is napjaim nagyrészét. Brettnek azóta lett egy szőke hajú barátnője, valami Emily. Stiles pedig, már játékos a lacrosse meccseken és nem csere.
-Szia Édes! -szólított meg Theo. -Szia! -nyomtam puszit az arcára. -Mehetünk akkor sétálni?- kérdezte egy nagy mosollyal az arcán. -Menjünk! Most arra mentünk amerre én akartam. Fogalmam se volt, hogy merre is megyünk, de ezt nem említettem Theonak. Úgy gondoltam, hogy majd csak kilyukadunk valahol. Így is lett. -Nagyon ismerős ez a hely.-néztem körbe. -Gondoltam, hiszen erre vezettél. -Nem tudtam, hogy merre megyünk csak úgy találomra jöttem erre. -De várj..én tudom, hol vagyunk.. nézd!-mutatott a kivágott fa helyére. ,,Nemeton"
Ez a hely. Megint magához vonzott. Fogalmam se volt, hogy miért és egyáltalán hogyan, de mégis úgy érzem itt kell lennem. Leültem a fának a megmaradt törzs részére. -Ez mi volt?!- néz rám döbbenten Theo. -Micsoda?-vágtam értetlen fejet. Nem értettem mire gondolt, hiszen csak leültem a törzsre. -A szemed.. -Mi van a szememmel? Ugyanolyan kék mint eddig volt. -Nem..ez nem az volt..-hallgatott el, majd egy kis idő után folytatta- mi vagy te? -Ember?! Mégis mi lennék?! -Esetleg vérfarkas?! -Én?! Hisz meg se harapott senki!-törtem ki nevetésbe. -Elmondanád nekem azt ha vérfarkas lennél? -Persze, hogy elmondanám! Próbálok mindig őszinte lenni, de ezek szerint te ezt nem így gondolod. Fogtam magam és elindultam valamerre. -Most hova mész?!-hallottam meg Theo hangját. -El! Nem tudtam merre megyek, még azt sem, hogy hol vagyok, de mégis mentem tovább. Tovább az úton. Már beesteledett, amikor meguntam a járkálást és leültem az egyik fatörzsre. -Még, hogy én vérfarkas?! Kész vicc az egész..-mondtam csak úgy a levegőbe. -Honnan tudod?-szólt hozzám egy hang. -Mi?-mondtam és rémülten néztem körbe. -Honnan tudod, hogy nem vagy vérfarkas? -lépett elő a semmiből Derek.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Onnan, mert senki nem harapott meg!-álltam fel helyemről. -Attól még lehetsz az. -Igen?-értetlenkedve néztem rá. -Igen..hiszen engem sem haraptak meg, hanem így születtem.-mondta majd kék íriszeit megvillantotta. -Aztaa!-lépkedtem hátrébb- De neked miért kék a szemed? -Mert kék és kész.. -Bocs, hogy megkérdeztem..tudod, tőled már semmit sem lehet kérdezni mert állandóan ilyen flegmán válaszolsz.-mondtam és elindultam fogalmam sincs, hogy merre. -Várj!-jött utánam Derek- Figyelj..nem azért vagyok ilyen, mert ki nem állhatlak, hanem mert ilyen vagyok.. -Hát jó..legalább tudom, hogy bírsz-mosolyogtam rá. -Mondjuk..-mondta és arcán egy félmosoly jelent meg, ami egészen jól állt neki. -Na de meséld csak el ezt a vérfarkasos cuccot.. -Milyen cuccot?-nevette el magát. -Hát azt, hogy te is vérfarkas vagy, de téged senki sem harapott meg. -Jaa..vannak olyan emberek akiknek a vérében benne van ez a farkaslét. Egyeseket megharapnak és úgy válnak azzá akik, mások pedig így születnek. -Értem..de Theo honnan gondolta, hogy én farkas vagyok?-értetlenkedtem. -Hol voltatok az előbb? -A Nemetonnál vagy hol.. -És ő vitt oda? -Nem..én voltam.. -Akkor már biztos..-nézett rám, majd a földet pásztázta. Most ezt nem értem. Ezek szerint én is az lennék? Vagy Derek csak próbál átverni? Minden olyan zavaros. -Derek..mi biztos?-kérdeztem tőle halkan. -Wanda..figyelj rám! Emlékszel mikor egyszer azt mondtam, hogy a szemedet nézem? -Igen..de miért olyan lényeges ez? -Azért, mert az illatodra voltam kíváncsi. A vérfarkasok ugyanis érzik, ha a másik ember is az. Rajtad már pedig éreztem..és a Nemeton..nem véletlenül keveredtél oda..az a hely magához vonza a természetfelettit. -Akkor én is vérfarkas vagyok? -Igen.. Na jó, ez már túl sok. Vérfarkas. -És én is át tudok változni? Vagy valami.. -Igen, te is áttudsz. Mielőtt megkérded, hogy, elmondom előre, úgy, hogy érezned kell. Arra kell gondolnod, hogy te farkas vagy és a többi már csak jön magától. Elég érdekes. Most kiderül, hogy az vagyok-e vagy csak szivatnak. Szememet lehunytam, gondolataim a farkas léten jártak. Kinyitottam a szememet és végignéztem magamon. Semmi. -Nem vagyok vérfarkas! -De az vagy! Nézd meg a kezed. A körmeim helyén karmok voltak. Ezek szerint mégis az vagyok. Egy vérfarkas vagyok.
