Redesigned

17. fejezet

Nem tudtam nem arra gondolni, hogy mi lesz. Féltem. Nagyon. Nem akartam Theót sem elveszíteni, se senkit. Ha visszagondolok arra, hogy amíg nem költöztünk Beacon Hillsbe, addig nem voltak se barátaim, se pasim. Teljesen megváltozott az életem és ennek örültem.
Örültem, viszont most olyat kell tennem, amit soha az életben nem gondoltam, hogy tenni fogok.
-Mennem kell..-nézett rám.
-Hova mész?
-Azt most nem mondhatom el.-pásztázta a földet.
-Miért esik nehezedre őszintének lenni? -jegyeztem meg, miközben a levegőbe beszéltem.
-Nem esik nehezemre, csak ez most nem tartozik rád! -vetette felém.
-Nem tartozik rám..-forgattam szemeimet.-Tudod..én mindig őszinte vagyok, de te sose mondod el, hogy hova mész, vagy mit csinálsz.
Rám nézett, majd mintha semmit se mondtam volna ott hagyott. Elment anélkül, hogy válaszolt volna, anélkül, hogy bármit is reagált volna. Ez azért fájt. Jól meg voltunk Theoval, csak mostanában egyre gyakrabban megy el, de sose mondja hova és kikkel. Azt se tudom, hogy tulajdonképpen ő mit is csinál ilyenkor.
Elmerültem a gondolataimban amikor csörgött a telefonom.
-Haló!
-Szia Wanda! Scott vagyok.
-Szia.
-Ráérsz most egy kicsit? Beszélnünk kéne a terv többi részletéről.
-Rá persze..-sóhajtottam el a szavakat, majd folytattam.- hova menjek?
-Hmm..mehetnék inkább én hozzád?
-Gyere, úgysincs nálam most senki.
-Theo?
-Elment, és ne kérdezd, hogy hova, mert nem mondta el.
-Jójó-nevetett- öt perc és ott vagyok.
-Számolom! Na szia.
-Tuti öt perc lesz, szia.
Amint letettem a telefont, a stopperre mentem és elindítottam. Nézzük meg lesz-e az öt perc.

*Theo szemszöge*

Wanda kezd gyanakodni. Nem tudom mire véljem azt, hogy csak így számonkér. Nem mindegy neki, hová megyek?! Ja, hát persze, mert szerelmes belém. Már nem sokáig kell játszadoznom vele, hiszen már közel járok ahhoz, hogy igazi alfa vérfarkas legyek. Azért egy kicsit hiányozni fog a Wandával töltött idő. Nem fogom őt elfelejteni, az biztos.
-Theo, biztos nem veszélyes ez?
-De, nekünk az, de neked nem. Neked meg van hozzá az erőd, a képességed. Mi tutira belehalnánk ebbe.-nyugtatgattam Josht.
Kezébe vette a maszkot és arca felé irányította.
-Nem, én ezt nem csinálom. Ha annyira érdekel vedd fel te a maszkot!-mondta és hátrébb lépett az asztaltól.
-Kezd szétesni a falkád Theo.-nevette el magát a földön ülő vak farkas. Annyira idegesít, hogy mindenbe beleszól, és okoskodik, de ő is a tervem része, hiszen ő többet tud egy falka irányításáról mint én.
-Nem vetted még észre? Tracy elszökött, Josh pedig megtagadja a parancsodat.- egy rövid szünet után folytatta- Tudod, ahhoz, hogy hatalmas legyél, még több erőre van szükséged. De csak sorjában. Fontos, hogy amikor nem számítanak rá, akkor támadj, és először fájdalmat okozol neki, aztán elveszed az erejét és végül megölöd.
-Értem.
Hasznos tanács, ki is próbálom. Josh felé közelítettem, majd elkaptam a karját. Karmaimat belémélyesztettem, majd éreztem ahogy az ereje átáramlik a testembe. Lassan csináltam, nehogy elmenjen az nekem jár. Végül letettem a földre a halott testet.

-Mostmár te is felveheted a maszkot.- nézett rám Hayden, majd az említett tárgy felé mutatott.
Kérdően néztem Ducailonra, majd a kezembe vettem, és a fejemre igazítottam a maszkot. Borzasztóan fájt. Szörnyen rossz érzés volt, az a hatalmas mértékű fájdalom.
-Tudom már ki az! -dobtam le a fejemről azt a szörnyűséges eszközt.

*Wanda szemszöge*

-Talán. Nem jártam még arra.
-Szerintem Theo tudja, hol lehetnek.- vetettem fel az ötletemet.
-Az lehet, de nem kérhetjük az ő segítségét.
-Jó, tudom.-tettem fel védekezően a kezeim.-Akkor mi legyen?
-Várunk.
-Mi?! Nem tehetünk úgy mint akik semmit sem tudnak!
-Jól van, de Scott nélkül nem megyünk sokra.
-Scottnak pihennie kell az igaz, de mi nem hagyhatjuk, hogy szabadon mászkáljon!
-Wanda, majd ha Scott..-nem tudta befejezni a mondatát Liam, mert közbevágtam.
-Nem! Várjatok Scottra, de én akkor is teszek valamit!-mondtam és elindultam ki a házból.
Nem lehet várni. Nem hagyhatom, hogy másnak is baja essen. Ha ők Scott nélkül nem tudnak semmit se csinálni, akkor nyugodtan várjanak rá. Én meg addig megkeresem őket.

Sziasztok! Tudom régen volt rész, de nem nagyon voltam itthon és netem se nagyon volt. Tudom nem lett olyan izgalmas ez a rész, úgyhogy ezért is bocsi, a legközelebbi jobb lesz ígérem.
Ja és meg szeretném nektek köszönni azt, hogy ennyien olvassátok a blogomat.❤ Viszont amit még szeretném, hogy tudjatok az az, hogy nem sokára befejezem ezt a kis történetet.
Legközelebb nem tudom, mikor hozok részt, úgyhogy addig is puszi mindenkinek.❤