Redesigned

3. fejezet

Éreztétek már úgy, hogy senkit és semmit nem ismertek és el vagytok tévedve? Én most ezt éreztem.
Miután Derek elment nem tudtam, hogy mit csináljak. Leültem arra a bizonyos ,,Nemeton"-ra és vártam, hogy történjen valami. Úgy éreztem magam mint egy idióta, mert csak ott ültem és bámultam ki a fejemből.
*Reccs*
Hallatszott egy hang a fák mögül.
- Ki az?- ugrottam fel ijedtemben.
Senki se válaszolt. Aztán hallottam, hogy valaki a leveleken taposgál.
-Hahó..hallom, hogy ott vagy.
Egyszer csak egy kiálltásra leszek figyelmes.
-Segítség!!- kiáltott az a valaki.
- Megyek, csak mond merre vagy! -szóltam oda.
-Itt vagyok a bokrok mögött a gödörbe!
Amint eljutott hozzám az információ, elindultam lassan a bokrok felé. Odaérve láttam a nagy lyukat. Közelebb léptem és egy kb.15 év körüli srác mosolygott rám.
-Sziaa.. segítenél?
-Szia, persze.- mondtam és elkezdtem húzni ki a srácot a gödörből. Nagy nehezen, de sikerült és tetőtől-talpig láttam a fiút magam előtt.

- Liam Dunbar vagyok. Köszi, hogy segítettél.
- Wanda Smith és nincs mit köszönnöd. Segítek, ha tudok.
- Értem. Általában nem szoktam lyukakba esni, de most így alakult.- nevetett fel.- De te új vagy itt Beacon Hillsben, nem igaz?
- De, honnan tudtad?
- Hát, mivel még sose láttalak onnan gondoltam.
-Jaa..de amúgy te tudod, hogy hol vagyunk? Mert én egy kicsit eltévedtem.
- Persze, itt vagyunk a Nemetonnál, de.. várjunk..hogy találtál te ide?
-Hát szét akartam nézni és végül itt kötöttem ki.
-Érdekes..
- Igazán? És mégis mi olyan érdekes abban, ha valaki eltéved?
-Jajj, semmi..-mondta, de látszott rajta, hogy nem szeretné velem megosztani a gondolatát.
-Na és..segítenél kijutni innen?
-Persze, gyere velem.- mondta és elindultunk. Ahogy mentünk egyre kevesebb fa állta utunkat. Ezek szerint jó úton haladunk.
Kiértünk az erdőből és Liam elindult egy Jeephez ahol két srác állt. Egyik a szomszéd fiú, Stiles, a másik egy fekete hajú fiú volt.
-Hello srácok!- köszönt oda Liam.
Elindultam én is feléjük.
-Sziasztok!
-Oh, szia Wanda!-köszönt nekem Stiles.
-Ismeritek egymást? - kérdezte az ismeretlen srác.
-Igen, Ő Wanda az új szomszédom.- mondta jókedvűen és átkarolt.
-Én a Nemetonnál találkoztam Wandával. Segített kimászni egy lyukból.
-Mit kerestél egy lyukban? -vetette oda a kérdést a számomra még mindig ismeretlen személy.
-Kincset kerestem szerinted még is mi a francot csináltam. Beleestem és ennyi.

- Mellesleg, Scott McCall vagyok.- fordult felém a mostmár nen ismeretlen srác.
-Wanda Smith.
- Na jó..Wanda, hogy kerültél a Nemetonhoz?- érdeklődte Stiles.
- Hát sétálni indultam és valahogy odakerültem.
Hirtelen mindhárom srác egymásra néztek aztán rám. Nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom, úgyhogy inkább csöndben vártam, hogy mi fog történni.
- Hát jó.. Stiles, kísérd haza Wandát és majd holnap találkozunk a suliban. Meg hát gondolom veled is találkozunk Wanda- mondta Scott és rám kacsintott.
-Nos, hát nem igazán.. magántanuló vagyok mert a szüleimmel nagyon sokszor költöztünk.
-Jaa..hát jó, de gondolom még összefutunk.-mondta egy aranyos mosollyal az arcán, Liam.
-Hát akkor mi most megyünk.-kezdte Stiles aztán szép lassan elindultunk. - Sziasztok!- fordult még vissza Liamékhez.
Miután elköszöntünk egymástól, Stilesszal elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Imádja a kutyákat, de neki nem lehet mert az apja nem engedi; kedvenc évszaka a tél és még hasonló dolgokat.
Haladtunk az úton mikor egyszercsak egy vadállat ugrott ki elénk. Egy fekete farkas volt.

- Úristen, Stiles.. csinálj valamit! -kiáltottam fel ijedtemben.
- Hát mit csináljak?!
-Nem tudom..mit szoktál ilyenkor csinálni?!
-Semmit..Beacon Hillsbe tudtommal nincsenek is farkasok..- mondta, de a hangján hallani lehetett, hogy teljesen nyugodt.
-Lehet, hogy nincsenek, de most itt van előttünk egy!-kiáltottam és Stiles mögé bújtam.
A farkas oldalra ment, hogy lássa az arcom -mert eléggé sokáig nézett, innen gondolom- aztán Stilesra nézve morogni kezdett. Egyszercsak egy gorilla-medve szerű üvöltésre leszünk figyelmesek. Ahogy a farkas is. Amint meghallotta az erdő felé rohant.
Néztem Stilest, ugyanis furcsáltam egy kicsit, hogy egyáltalán nem ijedt meg az állattól. Az arcán látszott, hogy tudja mi volt ez csak nem akarja elmondani.
-Mehetünk? -nézett rám.
-Perszee..
Egészen hazáig nem is szóltunk egymáshoz. Mikor megérkeztünk Stiles egy pillanatra megállt és egy szót se szólt.
- Nos..- törtem meg a csendet- megjöttünk.
- Hát igen.- mondta és éreztem, hogy valamit akar mondani.
-Hát akkor..- akartam volna elköszönni, de Stiles közbeszólt.
-Várj!
-Igen?
-Öhm..csak annyit akarok mondani, hogy este ne nagyon járkálj kint jó?
-De miért ne jöhetnék ki?
-Hát a farkas miatt..ki tudja hanyan vannak..
-Az igaz.. na de én megyek. Köszi, hogy hazakísértél Stiles, jóéjt!
-Igazán nincs mit köszönnöd, és neked is jóéjt.
Miután elköszöntünk egymástól, felszaladtam a szobámba, hogy írjak a kis füzetembe.
Ekkor hallom, hogy valaki kaviccsal vagy valami olyasmivel dobálja az ablakomat. Mikor odamentem, hogy megnézzem ki az, nem hittem a szememnek.