Redesigned

7. fejezet

*Theo szemszöge*

Megmutattam Wandának a farkas kilétemet. Vagyis amit szeretnék, hogy tudjon rólam. Persze nem akarom, hogy megtudja mi is vagyok valójában. Tudom, kicsit gonosz tőlem, hogy átverem és kihasználom, de semmit nem érzek iránta szóval nem tölt el rossz érzés.
Hazakísértem Őt és eljátszottam a hős szerelmest. Ahogy láttam sikerült is elhitetnem vele. Tehetséges színész vagyok.
Másnap reggel Scott és Stiles kopogtatott a házunk ajtaján.
-Jó reggelt!-köszöntem nekik.
-Szia Theo!-köszönt vissza Scott.
-Csá..-lökte felém a szót Stiles. Nehezebb lesz őt átvernem mint ahogy gondoltam. Végülis ő a csapat esze, szóval meg sem lepődök.
-Mit szeretnétek srácok? -kérdeztem tőlük ártatlan hangon.
-Mi a francot akarsz Wandától?!- förmedt rám Stiles.
-Nyugii..semmi rosszat nem akarok tőle... sőt..- nagyon megy nekem a színészkedés.
-Sőt?!
-Stiles..-szólt barátjára Scott. - Nem ezért jöttünk. Theo..-fordult felém a srác- honnan ismered Wandát?
-A repülőn találkoztunk. De miért jöttök mindketten Wandával?-értetlenkedtem.
-Nem akarom, hogy baja essen azért!-kiabált rám Stiles.
-Miért érné bármi baj? Ugyanaz a srác vagyok mint negyedikben.- amint kimondtam Stilesnak összeszűkült a szeme. Nem hisz nekem. Nem kellett volna ennyire lebecsülnöm őt.
-Hallottuk, hogy átváltoztál előtte.
-Mi a francért kellett farkasost játszanod előtte? -nagyon védte a lányt. Nem is értem. Több ideje ismerem a lányt, mint ő. Biztos bejön neki Wanda. Mindegy, úgyse érdekel a csaj, csak a tervemhez kell.
-Őszinte akarok hozzá lenni.. miért baj ez?
-Az, hogy ezzel veszélybe sodrod!-persze ez megint Stiles volt.
-Nem sodrom Őt veszélybe.-jelentettem ki egyszerűen.
-Jó..akkor most szépen elmegyünk Wandához és megbeszéljük ezt az egészet.- mondta Scott.
Nem szóltam semmit. Bezártam magam mögött az ajtót és elindultunk Wandához.
.
.
.
.
.
-Beszélnünk kell Theoról. Theo Raekenről.
-Hagyjatok már vele!Nem érdekel semmi se ami vele kapcsolatos!
-Köszz..-mondtam és mentem ki a házból. Nem értettem miért mondta ezt, hiszen nem történt köztünk semmi. Semmi rossz.
Amint kiértem az ajtón nem tudtam merre, vagy hova menjek. A ház mögé mentem. Ott álltam és csak álltam.
-Theo!- hallottam meg a lány hangját. Megláttam egy bokrot és mögé bebújtam. Tisztára gyerekesen viselkedtem. De semmi kedvem se volt vele beszélni. Mostmár nem. Lehet, hogy gonosz vagyok, de nekem is vannak érzéseim.
-Nem hiszem el..Theo.. sajnálom..-szólított meg a lány, de nem látta, hogy ott vagyok. A levegőbe beszélt.
Kinéztem a bokor mögül és láttam, hogy a ház falának dőlve ült, térdét felhúzva, fejét pedig a térdére borította.
-Nem haragszom.-indultam el felé. Láttam rajta, hogy meglepődött. Amilyen gyorsan csak tudott felállt és csak nézett rám.
-Theo..én tényleg sajnálom csak..
-Csak? -kérdeztem vissza.
-Csak az este kaptam egy SMSt, hogy maradjak távol tőled.
-Kitől kaptál SMSt? Ki írta?
-Nem tudom. Privát szám.
-Értem...és te tényleg távol akarsz tőlem lenni?
-Nem..jobban meg szeretnélek ismerni. Csak engem zavar ez az SMS. Nem mintha azt gondolnám, hogy rossz ember lennél, csak..nem is tudom..- magyarázott nekem. Szegény, milyen jó ember..dee rossz emberismerő.
-Én is megszeretnélek ismerni..jobban..-feleltem ilyen jókisfiúsan.
-Akkor..nincs harag? -kérdezte ártatlanul.
-Nincs.-mosolyogtam felé.
Az Ő arcára is mosoly szökött és hirtelen elindult felém, aztán megölelt. Visszaöleltem.
Úgy látszik, tényleg könnyebb Őt átverni.
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán elindultam haza. Vagyis tettem egy kis kitérőt.

*Wanda szemszöge*

Megöleltem. Ő visszaölelt. Vagy öt percig álltunk ott egymást ölelve.
Elengedtük egymást és elkezdtünk beszélgetni.
Megtudtam, hogy negyedikig itt lakott, aztán a szüleivel elköltöztek Chicagoba. Kedvenc színe a zöld. Volt egy kutyája de az unokatesójának kellett adnia mikor elköltöztek.
.
.
.
Bementem a házba és ott szembesültem a ténnyel, hogy Stilesszékat ott hagytam a szobámba.
-Srácok? Hogyhogy még itt vagytok?
-Téged vártunk. De mindegy, nekem mennem kell.-mondta Scott, majd folytatta -Na sziasztok!-köszönt el és elindult a lépcső felé. Ott maradtam Stilesszal. Kínos csendben álltunk és csak egymást néztük.
-Beszélhetnénk? -törte meg a csendet a srác.
-Beszéljünk.-egyeztem bele.
-Na figyelj..nem szeretném,hogy bármi bajod essen...
-Miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Én együtt jártam Theoval negyedikig..-hallgatott el egy pillanatra,majd folytatta-ez nem ugyanaz a Theo..és nem szeretném, ha bármi rossz történne veled. Igaz, nem ismerjük egymást olyan régóta, de úgy érzem mintha gyerekkorunk óta ismernénk egymást.
-Én is úgy érzem. Úgy, mintha már évek óta ismernénk egymást és neked bármit elmondhatnék.
-El is mondhatsz. Akármit amit szeretnél. Bennem megbízhatsz.