Brett hazakísért. Megint. -Wanda..el kell, hogy mondjak valamit. -Brett..figyelj.. -Nem! Hadd mondjak én, vagyis..ahh..-mondta, és megfogta a kezemet. -Brett én..-kezdtem volna el, de nem tudtam befejezni. Brett megcsókolt. Vagyis egy kicsit csak, mert ellöktem magamtól. Nem tudom miért, de annyira reflexből jött az egész. -Figyelj én.. -Nem Wanda..sajnálom..nem is tudom mi ütött belém.. -Brett..az én hibám..nem tudom mit érzek, és nem szeretnélek megbántani meg semmi ,csak nekem annyira új ez a dolog. Még sose volt barátom, mert annyit utaztunk. Most meg fogalmam sincs. -Oké..figyelj..csináljunk úgy mintha ez a csókos történet meg sem történt volna..jó? -Jó..de tényleg neharagudj.. -Nem haragszom.-mosolygott rám.-A következő meccsünkre eljössz? Két nap múlva lesz, ugyanott mint tegnap. -Hmm..meglátom.-mosolyogtam rá. -Akkor ezt igennek veszem. -Reméltem is. Na, de én megyek. Találkozunk majd a meccsen, ha nem hamarabb. Szia! -Remélem hamarabb! Szia!-köszönt el.
*Brett szemszöge*
-Szia!-köszöntem el. Megvártam, míg Wanda bemegy a házba, majd az erdő felé indultam. -Tetszett a látvány? -vetettem oda. -Megöllek! - ugrott ki a bokrok mögül Theo. -Ne olyan gyorsan!-figyelmeztettem- Wanda nem is olyan rossz csaj.-feleltem nagyképűen. -Felejtsd csak el! Ő az enyém! -Theo..én megcsókoltam, te pedig még csak a kezét sem fogtad meg. -Lassan haladok. Ennyi. Amúgyis letámadtad, ő pedig ellökött magától. -Ne bosszants fel!- szóltam rá. -Miért is ne?- kérdezte gúnyosan, majd elővettem a farkas szemeimet. Ő sem hagyta magát, megmutatta az ő sárga íriszeit, plusz még át is változott farkassá.
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Nem akartam neki támadni, úgyhogy legyintettem egyet a kezemmel, majd elindultam hazafele. -Megjöttem!-kiabáltam el magam, amint átléptem az ajtó küszöbét. -Szia Brett! -köszöntött a húgom. Ketten éltünk a házba, ugyanis a szüleinket megölték a vérfarkasvadászok. Én és a családom, speciel nem átváltozott farkasok vagyunk, hanem mi így születtünk. Sokkal több olyan farkas van, akit átváltoztattak és úgy lettek azok akik, a mi famíliánk azon kevesek közé tartozik, akik ezt az egészet öröklik. -Mi lesz a vacsi? -tudakoltam meg. -Én pizzát ettem, de, hogy te mit fogsz az nem rajtam múlik. -nevette el magát. -Phuu de szeretlek, Bella..nálad jobb tesó nincs is.. -Jól van nem kell ironizálni.-szólt rám.-Hagytam neked egy fél pizzát. -Na azért.-feleltem megkönnyebbülve és a konyha felé indultam.
*Theo szemszöge*
Brett...Mindig is utáltam. El is felejtkeztem róla, pedig harmadikig vele is egy osztályba jártam. Harmadik után elköltöztek Devenfordba, én pedig negyedik után hagytam el Beacon Hillst. Mikor egy osztályba jártunk, már akkor is utáltuk egymást. Ő volt a csajok álma, meg minden. Én akkor még kis lúzer voltam, aki állandóan Scottékkal lógott. Azóta mindketten megváltoztunk. Én vagyok a suli ,,menője", Brett pedig..na igen..ő még mindig Devenfordban lakik, de a lacrosse meccseken mindig látom azt a hihetetlen nagy arcát. Vagyis csak akkor mikor a két csapat egymás ellen játszik.
Hihetetlen, hogy lehet, hogy ő lesz az, aki elrontja a tervemet. Aki elveszi tőlem Wandát, aki romba dönt mindent. Nem hagyom, hogy megtegye. Mostmár sokkal erősebb vagyok, gyorsabb és sokkal jobban nézek ki nála.
*Wanda szemszöge*
Nem hiszem el. Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyamba. Nem hiszem el! Járt a fejembe ez a mondat. Pedig tényleg igaz volt.. nem hiszem el, hogy Brett meg akart csókolni (amint meg is tett), de én ellöktem magamtól. Pedig szerettem volna, ha megteszi. Közben viszont Theo járt a fejemben. Nem akartam egyik srácot se megbántani, viszont nem akartam Brettnek mondani, hogy álljál le mert én Theo Raekent szeretem. Ez a szó. Kimondtam. Magamban igaz, de kimondtam. Én szeretem. Én szeretem Theo Raekent. Viszont ott volt Brett. Brett Talbot, akit szintén szeretek. Mindkét srácba olyan hamar szerettem bele, hogy a végén nem tudtam dönteni. Felhívtam Stilest, hogy nem-e jönne át beszélni, habár azt hittem nemet mond, mert már nyolc óra volt, ő mégis átjött.
-Miről szeretnél beszélni?- tudakolta. -Brett Talbotról..és Theo Raekenről..-fejeztem be a mondatomat, Stiles reakciójára várva. -Mit szeretnél róluk beszélni? -Stiles..nem tudom, hogy mit érzek.. mindkét srác felé valamiféle vonzódást érzek..és nem tudok dönteni, hogy kivel kellene folytatnom a kapcsolatunkat..érted? -Figyelj..Brett rendes srác viszont Theo..tudom, hogy most mire gondolsz, de higyj nekem.. -Stiles..Brett ma meg akart csókolni.. -Látod! Theoval történt köztetek ilyen? -nézett rám, én pedig megráztam a fejem.-Tessék.. most nem azt mondom, hogy azt csináld amit én akarok, hanem, hogy hallgass a szívedre. Én nem akarom, hogy sérülj, de a srácokkal sem csinálhatod ezt akárki akármilyen is legyen, érted? -Értem..köszi Stiles..-mondtam, majd megöleltem. -Csak azt nem tudom, hogy mit is kéne tennem azon kívül, hogy hallgassak a szívemre. Fogalmam sincs melyik sráccal kéne megpróbálnom, elvégre mindkettőjüket hasonló szinten szeretem. -Tudod mit..holnap menj el egyedül sétálni. Összegzed a gondolataidat és mozogsz is egy jót. Hidd el jót fog tenni. -Igazad van! Köszönöm.
Stiles lett a legjobb barátom. Bármikor számíthatok rá és ezért nagyon hálás is vagyok. A tanácsai is hasznosak, hiszen a pasis ügyben is segített. Végül eldöntöttem kinek adok egy esélyt.
