Elindultunk az új házhoz. A kocsi ablakán bámultam ki, néztem, hogy hogy is néz ki ez a Beacon Hills. Gyönyörű házak, sok-sok fa. Megálltunk az autóval és csodálkozva szálltam ki a járműből. - Ez az új házunk? - Igen, ugye milyen szép?- válaszolt nekem anyu. - Meseszép- néztem csodálkozva a házat. A kocsi csomagtartójából kipakolva, elindultunk a házba. Gyorsan felszaladtam, hogy megnézzem az új szobám. Felmentem a lépcsőn és rögtön az első szobába bementem. Nem olyan nagy, mégis gyönyörű szoba, egy két személyes ággyal. Ez volt az anyáék szobája. Kijöttem, és elkezdtem keresni az enyémet. A folyosó végén meg is találtam. Amint beléptem hihetetlen látvány fogadott. Egy hatalmas szoba, szép lila falakkal, és egy nagy ággyal. Kinéztem az ablakomon és láttam, hogy az erdő itt van közvetlen mellettünk. - Wanda! Gyere egy kicsit! - hallottam meg apa hangját. - Megyek már! Amint leértem egy idegen srác beszélgetett anyáékkal.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
-Szia, Stiles Stilinski vagyok a szomszédból.- nyújtotta felém a kezét. -Szia, Wanda Smith.- mondtam és kezet ráztunk. - Nos, azért jöttem, hogy megismerjem az új szomszédokat, és ha valamire szükségük van, akkor nyugodtan szóljanak. - Rendben, köszönjük.- mondta anya -Hát akkor én nem is zavarnék tovább, ha kell valami tudják, a szomszédban vagyok.- mosolygott aztán elment. Miután elment Stiles, visszamentem a szobámba, hogy kipakoljak.
Később, úgy gondoltam elmegyek sétálni, és körbenézek. - Anya, elmehetek sétálni, vagy segítenem kell kipakolni?- tudakoltam meg anyutól. - Nem kell ,menj csak nyugodtan. - Okés, köszi. Kijöttem a házból és elindultam a város felé. Vagyis azt hiszem a város felé. Ahogy haladtam az úton, egyre több fa ütközött az utamba. Én csak mentem tovább. Aztán egy nagy fához értem, vagyis gondolom nagy volt, mert már csak a tönk maradt meg belőle. Közelebb mentem és ez volt rávésve: ,,Nemeton"
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
- Hé, te! -kiáltott nekem valaki. Megfordultam és egy fekete hajú srác nézett velem farkasszemet. -Mit csinálsz te itt, hm?!- kérdezte, nem valami kedves hangon. - Öhmm..eltévedtem. - Gondoltam. Az emberek nem szoktak erre járni. -Miért? - Mert nem. Neked se kéne itt lenned. - Miért is nem? Ott vagyok ahol akarok! - Hát kiscsaj, ez nem így működik. Legalább is Beacon Hillsbe nem. - Mert itt hogy működik? - Nem érdekes, menj haza. - mondta, és sarkon fordulva elindult arra amerre jött. - Nem megyek sehova! - Dehogyisnem!- mondta úgy, hogy még csak meg sem fordult. Utána mentem. - Amúgy Wanda Smith vagyok. - Nem kérdeztem. -Okéé.. téged, hogy hívnak? - kérdeztem kicsit kíváncsian. - Derek vagyok. Most, hogy már tudod a nevem békén hagyhatnál. - Dehogy hagylak.. még csak most ismertelek meg. - Hát ha ennyire kíváncsi vagy, hidd el, hogy még találkozni fogunk. Egy pillanatra megállt, aztán rám nézett. - Ha jót akarsz magadnak, most hazamész. - mondta, pontosabban utasításnak hangzott, és újra elindult. Most nem mentem utána. Egy darabig még ment aztán megfordult.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
- Vigyázz magadra, kiscsaj! - mondta és ezzel végleg eltűnt a fák között.
