Goodbye agony (Engedd el mindazt, amiben valaha hittél) Andy Biersack fanfiction

23. rész Válaszutak

Átöltöztem, megmostam az arcom, ő addig apával beszélgetett a nappaliban. Az előbbi depresszióm még kapargatta a felszínt, de igyekeztem visszafogni, hogy ne uralkodjon el rajtam. A tükör előtt állva jó néhányszor mély levegőt vettem, és mosolyt erőszakoltam ki magamból. Lesiettem a lépcsőn, és csatlakoztam a páromhoz. Visszaültünk a Chevybe, és átengedtem neki az irányítást. Izgatottan vártam vajon, mit talál ki, és nem kellett csalódnom. Először moziba vitt (a Fekete ruhás nőt néztük meg. Kosztümös film, de Daniel Radcliffe jól hozta a szerepét), majd beültünk kajálni egy közeli kis kínai étterembe. Fogalmam sincs mi a fenét kotyvasztottak, ugyanis a szag, ami belépve megcsapott rögtön felkavarta a gyomrot. Lóhalálában szaladtam a mosdóba és kihánytam a kólát meg a popcornt, amit még nem sokkal ezelőtt elfogyasztottam. Sűrű bocsánatkérések közepette hagytuk el a helyet. Az átélt stresszre fogtam a rosszullétet, és nem is törődtem vele különösképpen. Utána következett egy hot-dog a legközelebbi standnál. A rengeteg savanyúságtól, amit rápakolt már előre „örültem" az a következő csókunknak, de üsse kavics. Velem ellentétben ő imádja a csípős, fűszeres kajákat (bevallom a kínai kosztból is csak a sajtos csirkét vagyok hajlandó elfogyasztani.)

- Hé, drágaságom nézd csak – mutatott az elektronikai üzlet kirakatára. Megkocogtatta az üveget, é rákacsintott az üzletben dolgozó fiatal srácra. Vigyorogva biccentett a fiú, majd átváltotta a csatornát. És még ha kicsit kifacsart módon is, de megkaptam a naplementémet a tengernél. Ennél szebbet abban a pillanatban el sem bírtam képzelni. A nyakába borultam és a könnyeimmel küszködtem a meghatottságtól. Ugyan csak valami régi film ismétlése, én a gesztust értékeltem, amit értem tett, ezt akartam hát, íme. – Van kedved bemenni? Ismerem a kölyköt jó fej, és hatalmas füves – a mondat végénél mosolygott. – Szóval, ha el szeretnél szállni, keresd őt, tuti nem fogsz csalódni. A nagybátyja egyenesen Jamaicából küldi a cuccot.

- Te is szívod, hogy ilyen informált vagy? – néztem rá gyanúsan. Hiába vagyunk együtt pár hete, még midig szinte alig ismerem.

- Oh, én nem csak Jake terjeszti a baráti körökben – előre engedett. Tökéletes úriemberként kinyitotta előttem az ajtót.

- És próbáltad?

- Nos, nem mintha ellene lennék a drogoknak, de nekem nem megy. De ez egy oltári ciki sztori mi is áll ennek a hátterében, és ha érdekel később el is mesélem.

- Feltétlenül – már előre égtem a kíváncsiságtól.

A csávó Laurenceként mutatkozott be, és régi ismerősként kézfogással üdvözölték egymást. Első ránézésre akár testvérek is lehetnének. Ugyanolyan fekete haj, kék szemek, csontos alkat és égimeszelő magasság. Kedvesen viselkedett velem, és a gesztusaiból rögtön leszűrtem, hogy bejövök neki. Igyekeztem meghúzódni Andy oldalán, illedelmesen nevetni a sokszor gusztustalan poénjain, és nem itt hagyni a picsába. Különös, mert látszólag semmiben nem hasonlítanak, de valami furcsa kötelék köti össze őket. Ha megfelelően szűrtem le a lényeget régebben sokat buliztak együtt. Feszengtem, mert a bólogatáson kívül nem sok mindent bírtam hozzá fűzni, hiszen számomra ismeretlen a történetük.

- A nőcsábász mesélte már a füves sztorit? – bökött oldalba Laurence viccesen.

- Ne érj hozzám! – váltottam át támadóba. Igen azóta is problémáim akadnak az ilyen érintkezésekkel, főleg ha idegenek közelednek, így felém. Persze a srácot semmi rossz szándék nem vezérelte, de nekem az összes szőrszálam vigyázzállásba rendezkedett tőle. Megszeppent arccal kapkodta a tekintetét hol rám, hol a barátomra. Várta a magyarázatot, hogy ez mi a fasz volt.