Goodbye agony (Engedd el mindazt, amiben valaha hittél) Andy Biersack fanfiction

26. rész Menni vagy maradni?

Úgy döntöttem kivételesen én lepem meg a kedvesemet ébredéskor. Kiosontam mellőle, majd kisettenkedtem a konyhába. Kávét öntöttem, és rohadtul ráviszketett a kezem a cigire, de helyette kekszet rágcsáltam puszta kényszercselekvésből. Két kis hang munkálkodott bennem: az egyik azt sugallta gyújtsak rá nyugodtan, a másik szerint csak ártok vele a babának, az utóbbira hallgattam. Bekapcsoltam a mobilom zenelejátszóját, bedugtam a fülesem, és neki álltam összeállítani a tésztát. Pont a serpenyőt raktam fel a gáztűzhelyre, mikor orvul valaki megijesztett. Ösztönösen felsikkantottam, és odacsaptam a merőkanállal.

- Most miért, Pindurka? – a bokszergatyás gitáros kapott egyet a karjára. Bűnbánó arccal bámult rám, és én cseppet sem bántam, hogy megütöttem.

- A szívinfarktust hoztad rám! – fakadtam ki. – Mit vártál cserébe puszit a pofidra? – vontam fel a szemöldököm.

- Annak jobban örültem volna – megdörzsölte a vörös foltot.

- Minek örültél volna jobban? – a szintén félmeztelen Andy botladozott elő a szobából. Hatalmasat ásított, majd az ujjaival megigazította a kusza tincseit. Leült Ashley mellé, majd kidöntötte a fekete koffein löketet, és kipöckölt egy szál cigit.

- Ha a barátnőd megszeretget, ahelyett, hogy lecsap a merőkanállal! – még mindig nem múlt el a sértődöttsége.

- Megijesztett, szóval megérdemelte – vontam meg a vállam. Olajt locsoltam a serpenyőbe, és vártam a sercegést.

- Pindurkának adok igazat – biccentett felém.

- Hé, haver tegnap érdekes beszélgetést hallottam a másik szobából – terelte a témát. Fél füllel hallgatóztam, miközben két adag palacsinta tésztát engedtem a pattogó olajba. – Tudod, vékonyak a falak... - próbált védekezni a tarkóját vakargatva. – Szóval gyereketek lesz... - habozott picit várva a megerősítést. Hirtelen bennem akadt a levegő, Andy pedig kikerekedett szemekkel nézett rá. – Nekem semmi bajom vele, de a banda ezt meg fogja sínyleni, ugye ezzel tisztában vagy? Borzalmas időzítés, tekintve, hogy most kaptunk lehetőséget a karrierünk beindítására. Nem bírsz egyszerre apaként Pindurka mellett lenni, és turnézni velünk. Lehetetlenség kivitelezni a kettőt, és ismerve a hülye fejedet tudom, hogy emiatt nem lépsz majd le, és bevállalod a szülő szerepet, kerüljön akármibe is. De a Black veil Brides nem oszolhat fel, pont most mikor esélyt kaptunk a berobbanásra. Nem hagyhatsz minket cserben... most különösképpen nem. Mihez kezdünk énekes nélkül? – a nagy nőcsábász a sírás szélén állt, és ettől megszakadt a szívem.

- Igazad van – biccentettem én is a könnyeimmel küszködve. – Tönkre teszek mindent, szóval vagy lelépek, vagy abortuszra megyek. Elfelejtjük az egészet, mintha mi sem történt volna – igen, ez lesz a helyes döntés! Nincs jogom tönkre tenni más álmait a saját önzőségem miatt.

- Mi a fenéről beszélsz? – kapta el a karomat Andy közelebb rántva magához. – Be ne dőlj, ennek a sok maszlagnak, amit összehord, megértetted? Ez csak rólad, és rólam szól, világos?

- Meg kell fordítanom a palacsintát – elhúztam a kezem. Nem akartam, hogy megint azt lássa, milyen gyenge is vagyok valójában. Ismét falat emeltem az érzelmeim köré. A sütögetésnek szenteltem a figyelmemet. Tudtam, hogy ismételten a lelkébe gázoltam, és idővel, majd helyre kell hoznom a károkat.

Mind a hárman unottan tologattuk az elkészített reggelit. Vártuk melyikünk szólal meg először. Olyanná váltunk, mint a Rém rendes család. Ordítani tudnék kínomban, de nem akartam megtörni a csendet.

- Most én vagyok a seggfej, mi? – Ashley döntött úgy, hogy elkezdi a beszélgetést. A gyomrom kavargott és megint a hányinger kerülgetett. A fejem zsongott, a szívem a torkomban kalapált.