Goodbye agony (Engedd el mindazt, amiben valaha hittél) Andy Biersack fanfiction

12. rész Karácsony luxus kivitelben és a new orleans-i manók színre lépése

Hétfőn a suliban rögtön letámadtam Carolinet. Elkezdtem faggatni, hogy tud-e valamilyen részidős munkát, amivel lehetne pár dollárt szerezni az ünnepekre. Teljesen belelkesedett, ugyanis ma megy jelentkezni a Wall martba, és úgy hallotta az egyik lány lemondta, szóval beugorhatok a helyére. Elfogott a kíváncsiság vajon mit kell, majd csinálni, de ő titokzatosan annyit felelt, hogy tetszeni fog. Hát, pasi téren egyezik az ízlésünk, szóval talán nem csalódok akkorát.

Oké, megölöm a barátnőmet! Beszervezett, hogy legyek én is egy a Mikulás manói közül. Roppantul nem találtam viccesnek, pláne miután bele néztem a tükörbe. Zöld ruha, kimerevített fodros szoknya résszel, piros-fehér csíkos harisnya, zöld csilingelős sapka, és pörge orrú csengettyűs zöld manó mamusz. Az, hogy idiótán festettem enyhe kifejezés, ahhoz képest, ahogy éreztem magam.

Az áruház hatalmas többszintes épület tele ajándékokért rohangáló emberekkel, de biztos vagyok benne, hogy nem kerülöm el a megaláztatást. Ismételten nem tévedtem, ugyanis a műszak vége felé, két ismerős alak sétált a karácsonyi falucska felé.

- Kiszaladok a mosdóba, addig tartsd a frontot! – súgtam oda Carolinenak. A mi feladatunk a Mikulás széke mellett állni. A fényképezkedés, valamint a cukorka kiosztás után, pedig bájologni, néhány szót a gyerekekkel.

- Alig tíz perce voltál kint – épp egy szőke tündérbogárnak gügyögött.

- Az a sok kóla, nem tett jót a hólyagomnak... - próbálkoztam idegesen.

- Mi bajod van? Csak nem megláttál valakit, és bujkálni akarsz előle? – a tömeget pásztázta ismerős arcok után kutatva. Egyébként tökéletesen leszűrte a kétségbeesésem forrását.

- Pindurka! – a hang, amit pont most nem akartam hallani.

- Bassza meg! – káromkodtam. Szívesen elrejtőznék a csicsás díszletek meg a játékok közé, de ehhez már elkéstem, ugyanis lebuktam. Andy és Ashley közeledett felénk csomagokkal megpakolva.

- Oh, már értem! – kuncogott.

- Pindurka olyan kis cuki vagy, és ez a ruha bizonyítja, hogy tényleg egy manó veszett el benned – Ashley nem bírta ki megjegyzés nélkül. Legszívesebben kihúznám az egyik műanyag cukorka rudat, és fejbe vágnám vele, de feltételezhetően akkor kirúgnának. Plusz a kicsik egy egész életre kiterjedő lelki traumát szenvednének. A Mikulás segítői agyon csaptak valakit! Igazi horror filmbe illő jelenet!

- A seggfej arra céloz a maga bunkó módján, hogy imádnivaló vagy – mosolygott a barátom. – Te is Caroline – kacsintott rá kedvesen.

- Köszi, Andy – fülig pirult, és megint az a hipnotikus tekintet uralkodott el rajta.

- Hé, szerintetek, bele ülhetek a Télapó ölébe? – mindannyian szemöldök felvonva bámultuk Ashleyt. – Áh, nem hiszem! – most tényleg, komolyan gondolja? – Viszont helyette fotózkodhatunk a manókkal, ami sokkal jobb, igaz Andy? – bökte meg a haverját röhögve.

- Hány éves vagy? Hat? – kérdeztem tőle.

- Öt, de fejlettebb a korosztályánál – felelt Andy. Odaballagott a kamerát kezelő kis fekete csajhoz, aki idegesítően csámcsogott a rágóján, és rettentő unott képpel viszonyult mindenhez. Súgott neki valamit, és a bige meg bólogatott. Visszasétált hozzánk és engem meg Carolinet behúzta a karja alá. Ashley rögtön felvette a pózt szorosan hozzám bújva. – Mondjátok, hogy csíz! – vigyorgott.

- Ugye nem fizetted le, Amyt? – néztem rá.

- Nyugi, Pindurka nem teszem nyilvánossá a képet, de karácsonyi képeslapnak tökéletes lesz! – megölöm! Amy elkattintotta a kioldó gombot, én meg rögtön utána, iszonyú nagyot csíptem az oldalába. – Na, ezt miért kaptam? – dörzsölte a fájó pontot.