Goodbye agony (Engedd el mindazt, amiben valaha hittél) Andy Biersack fanfiction

24.rész A Tini mamik következő részének főszereplője: Heaven Rose

Van annál égőbb, mint a helyi gyógyszertárban a pasiddal a terhességi tesztek között válogatni? Mi a jó francnak dobnak ennyit a piacra? Az összes 100%-os eredményt ígért, különféle csomagolásban, olykor idiótán vigyorgó lányok képével feldobva a terméket. Semmi vicces nincs abban, ha a tinédzseréveid végén esetleg gyermeket vársz, ezek meg a pofámba röhögnek. Felháborító!

- Pindurkám tampont is nézünk? – természetesen a pasim roppant szórakoztatónak találta a helyzetet. Egy öt éves lelkesedésével elbagatelizálta az egészet. Nekem csak még inkább kavargott a gyomrom. Tök cuki komolyan, hogy igyekszik felvidítani, de per pillanat nem találom az élet napos oldalát. – Vagy óvszert szeretnél? – mutatott balra a szintén kecsegtető polc felé.

- Azzal már feltételezhetőleg elkéstünk! – mondtam pókerarccal.

- Ez a szívemig hatolt drágám! – kapott oda színészien eljátszva, mintha valóban fizikai gyötrelmet okoztam volna a szavaimmal.

- Bocsi, de jelenleg a szarkazmus nagyon dominál bennem – dörzsöltem meg fáradtan az arcomat.

- Semmi baj – átkarolta a vállam. Kikapott egy random tesztet és az orrom alá nyomta. – Mit szólsz ehhez? Garantált eredmény két perc alatt – olvasta az öles betűket.

- Szerintem tök mindegy, nem igazán érzékelem a különbséget a többi meg ez között – biccentettem oldalra a fejem, mint aki borzasztóan koncentrál a sablonos szövegre.

- Azért viszünk ebből is – kapott le a másik polcról két csomag tizenkettes gumit. Felvont szemöldökkel néztem rá. – Sosem árt, ha van otthon, plusz az önbizalmam az egeket veri – mosolygott. Nem adta fel, hogy a személyes bohócomként viselkedjen, amit őszintén díjaztam.

Az idős durván dauerolt hajú hölgy, rosszalló pillantásokkal méltatott minket, mikor meglátta mit pakoltunk ki a kosarunkból. A bogárszeme a vastag szódásszifon lencséknek hála a triplájára kerekedett. Szerintem magában mormolta az ördögűző szertartást, hogy Isten óvjon minket a paráználkodástól.

- Első a biztonság, igaz Pindurka? – csípett a fenekembe vigyorogva.

- A kis lány elmúlt már 18? – vizslatott engem fürkészően, mintha csak a vesémbe láthatna.

- Esetleg megmutassam a személyi igazolványomat? – kérdeztem vissza gúnyosan. Utálom a kotnyeles vénasszonyokat, akik úgy érzik, bele pusztulnak, ha valamiről nem fejthetik ki a véleményüket. – Vagy írásos engedély szükséges a gumi vásárlásához? – folytattam egyre dühösebben.

- A mai fiatalok egyre szemtelenebbek – morogta a bajsza alatt alig mozgó ajkakkal. Ilyen tehetséggel simán elmehetne hasbeszélő babákkal játszani a közeli cirkuszba. – 30 dollár 25 cent lesz, ha mást nem óhajtanak.

- Síkosítót ne vigyünk? – nézett rám levakarhatatlan mosollyal a barátom. Ő borzasztóan élvezte a műsort. – Úgy emlékszem a múltkor mindkét flakonnal elfogyott – a banya úgy festett, mint aki bármelyik másodpercben gutaütést kapna az ilyen alpári stílustól.

- Majd megoldjuk – böktem oldalba a könyökömmel.

- 30 dollár 25 cent – ismételte meg cicegve. Andy elővette a pénzt és az utolsó fillérig leszámolta. – Az Isten óvjon titeket! – vetett keresztet.

- Ne aggódjon, az istene már rég nagy ívben szarik ránk! – vágtam vissza dühösen.

- Ő mindannyiunkra vigyáz fentről, még a hitetlenekre is – higgadt maradt. A vallási fanatikus öregek a legrosszabbak, mert mondhatsz akármit meginoghatatlanok az általuk igaznak vélt tanok.