Ő vagy az álmaim?

3.rész

- Ádám, mégis mi a fenét csinálsz itt? -akadtam ki.

- Gondoltam, ha már te tudod az én nevemet, én is szeretném tudni a tiedet. -mosolygott idiótán.

- És ez nem ért volna rá később? -akadtam ki még jobban a vigyorgó feje láttán.

- Már nem bírtam tovább várni. -mondta, majd lépett egyet felém.

- Ádám, menj már ki kérlek! -mondtam és az ajtó felé mutattam. Mit képzel magáról? Attól, hogy ő Nagy Ádám, még nem tehet meg akármit.

- Mi lesz, ha nem? - jött egyre közelebb hozzám, és az az idióta mosoly még mindig ott díszelgett az arcán. Legszívesebben akkora pofont lekevernék neki, hogy kirepülne az ablakon, de nem szeretnék már az első nap veszekedni, na meg persze konfliktusokat generálni a fiúk között.

- Sikítok. -mondtam, mire Ádám felnevetett.

- Tudom, hogy mi a legjobb  módja, hogy elhallgattassak egy lányt. -mondta egy kaján vigyorral.

- Legszívesebben akkora pofont lekevernék neked. -mondtam és már a kezeim is ökölbe szorultak.

- Olyan cuki, mikor ideges vagy. -mondta, majd megborzolta a hajam, mint egy 5 éves kislánynak.

- Még egy ilyen, és eltöröm a kezed. Nem érdekel, hogy tudsz-e akkor focizni vagy nem. -fenyegetőztem tovább.

- De harcias valaki. -nevetett fel. - Na de baba, elmondanád a nevedet végre?

- Baba? -néztem rá értetlenül.

- Ha a nevedet nem mondod el, akkor mégis hogy hívjalak? -nézett rám ártatlan arccal.

- Ádám, utoljára mondom, húzzál ki a szobámból, de nagyon gyorsan. Nem vagyok kíváncsi az öntelt képedre. -keltem ki magamból, mire a fiú legnagyobb meglepetésemre megszeppent.

- Ne haragudj, csak  azt hittem hogy ez a viselkedés neked is bejön. -mondta, majd a földet kezdte el vizslatni.

- Van olyan lány egyáltalán, akinek ez bejön? Hogy úgy viselkedsz, mint egy nagyképű bunkó, aki azt hiszi magáról, hogy ő egy isten vagy mi? Te milyen hülye lányokkal kavartál már ne is haragudj?

- Nem ilyenek voltak mint te.

- Milyenek? -kérdeztem egy "kis" éllel a hangomban.

- Mindegy, nem lényeges. Akkor én megyek. -mondta, és elindult volna ki, de én elkaptam a karját, mire hátra fordult, és meglepett tekintete egyenesen az enyémbe fúródott.

- Ádám, mond el, ha már belekezdtél.

- Olyan lányok, akik pár szép szó után már tárják szét a lábukat. -mondta, mire én még idegesebb lettem.

- Komolyan ilyen lánynak nézel? Most azonnal tűnj el innen. És csak hogy tudd, egyedül Balázs miatt nem fogok balhézni, pedig megérdemelnéd, hogy beverje valaki a csinos kis pofikádat végre.

- Szóval helyesnek tartasz? -kérdezte pofátlanul.

- Komolyan ennyit vettél ki az egész mondandómból?

- Igen, ugyanis így nem kell megkérdeznem, hogy mit gondolsz rólam. -mosolyodott el. Nem csodálom, hogy ennyi lány oda van érte, ez a kisfiús mosolya mindent visz.

- Mért érdekel, hogy mit gondolok rólad? -néztem rá értetlenül.

- Mert érdekel egy gyönyörű, normális lány véleménye. -mondta, mire én természetesen fülig pirultam. - Most elmondanád a nevedet légyszi? -nézett rám kiskutyaszemekkel.