Ő vagy az álmaim?

12. rész

Ádám szemszöge

Szinte ellöktem magamtól a lányt és az asztalunkhoz sétáltam. Hercegnő Botival beszélgetett, de a mosolya mögött láttam, hogy igen is csalódott volt. Gratulálok Ádám, kérek szépen egy képzeletbeli tökön rúgást, amiért ismét mindent elcsesztél. Épp oda akartam menni Danához, hogy beszéljünk, mire valaki megfogta a vállam. Mikor hátranéztem, a szőke lánnyal találtam szembe magam. Ne, bárkit, csak őt ne. Szívesebben golfoznék Hitlerrel és Sztálinnal, minthogy ezzel a lánnyal még egyszer beszéljek, főleg nem Dana előtt. 

- Leülhetek hozzátok? -kérdezte. Ránéztem Hercegnőre, ő pedig ezt egy fintorral díjazta. - Ádám! -vinnyogott tovább a lány. Még nem is válaszoltam, de ő leült mellém.

- Szóval Ádám, te hol is focizol? -nézett érdeklődve rám a lány. A többiek is próbáltak úgy tenni, mintha nem a mi beszélgetésünkre koncentrálnának, de már túl jól ismerem őket. Dzsudzsira néztem, aki lemondóan figyelt, a többiek csak a fejüket rázták, de a sok ítélkező tekintet ellenére is Danáé volt a legrosszabb.

- A Fradiban vagyok jelenleg, de Bolognában szeretnék. -válaszoltam. Borzasztóan éreztem magam, mert tudtam, hogy igaza van a barátaimnak, és jogosan viselkednek így velem.

- Majd mesélj, milyen Franciaország! -vigyorgott rám, én pedig értetlenül néztem rá.

- Franciaország? -kérdeztem. Dana hangos nevetésben tört ki és próbált úgy tenni, mintha Szalai viccén nevetne.

- Hát Bologna Franciaországban van. -magyarázta a lány.

- Szerintem mióta kialakult Bologna, az azóta Olaszországban van. És nem hinném, hogy a kedvedért lerombolnák a várost és felépítenék Franciaországban. - szólt közbe Dana.

- Ádi, miért ilyen bunkók a barátaid? -vinnyogott a lány.

- Mert nem szeretnék, hogy itt legyél, ahogy én se. Ne haragudj. -mondtam, mire a lány felpofozott, és elment. 

- Nem fáj? -kérdezte Dana. 

- A keze nagyobb, mint az IQ szintje, az biztos. De túlélem. -mosolyogtam rá.

- Akkor jó. - mondta, és még egy pofon csattant az arcom másik felén. Míg én értetlenül néztem rá, ő csak gúnyosan mosolygott, a többiek pedig megtapsolták a lányt. - Remélem, hogy fájt.

- Ezt miért kaptam? -kérdeztem.

- Hogy gondolkodj egy kicsit. 

- Beszélhetnénk kettesben? -kérdeztem.

- Minek?

- Hogy megmagyarázzam... -kezdtem bele, de félbeszakított.

- Ádám, mit szeretnél megmagyarázni? Láttam mindent. Csodálom, hogy nem nyeltétek le egymást, mert ahogy láttam, nem csak az agyában van a csajnak egy hatalmas fekete lyuk. 

- Én nem akartam megcsókolni. 

- Egy csókhoz két ember kell, és ne próbáld megmagyarázni, hogy nem élvezted. -mondta, majd felállt, és a bárpulthoz sétált.

- Haver, hatalmas nagy öngólt rúgtál. -mondta Szalai.

- Miért nem tudsz úgy küzdeni, mint azon az átkozott pályán? Miért kell kifogásokat találnod állandóan? Miért kell mindig elcseszned? -mondta Bazsi. 

- Mert én ilyen vagyok. Akit megszeretek, rögtön sikerül elüldöznöm magamtól. Amint egy kicsit is közelebb kerülök hozzá, nem hogy megtartanám, hanem akkorát rúgok bele akaratom ellenére, hogy még messzebb kerül tőlem, mint volt. 

- És pontosan tudod, hogy Dana meg fog neked bocsájtani mindig, és te ezt kihasználod. Vedd már észre, hogy akárhányszor cseszed el, ő mindig megbocsájt. De te ezt rohadtul nem érdemled meg. -mondta szemrehányóan, én pedig nem vitatkoztam. Pontosan tudtam, hogy igaza van.

Ezek után senkivel sem volt kedvem beszélgetni, csak néma csendben ültem. Senki társaságára nem voltam kíváncsi , és ahogy elnéztem a többieket, ők sem az enyémre.

- Szarul nézel ki. -ült le mellém Zoli.

- Úgy is érzem magam. Te hogy-hogy szóba állsz velem?

- Senki sem utál téged Ádám, de fogadd el, hogy igaza van a többieknek. Mindenki szereti Danát, és nem akarjuk, hogy bántsd.

- Szóval el kéne engednem? -kérdeztem, és folyamatosan a nevetgélő lányt néztem, aki már nem volt teljesen józan.

- Ádám, először azt döntsd el, hogy tényleg szeretnél-e érte küzdeni. Rengeteget beszéltem Danával rólad, nyilvánvalóan érez irántad valamit, de őt nem fogod megkapni olyan könnyen, mint azt a szőke lányt, vagy az eddigi barátnőidet. Szerintem te is észrevetted már, hogy ő más és rendkívül különleges. Ha nem tudsz érte megfelelően, teljes erőbedobással küzdeni, ahogy azt ez a csodálatos lány megérdemli, akkor tűnj el a közeléből. 

- Nem érdemlem meg, Bazsinak igaza volt.

- Ezt már akkor is tudtad, mikor megismerted, de ez nem tántoríthat el a célodtól. Azt szeretnéd, hogy veled legyen?

- Igen. 

- Mi igen?

- Azt szeretném, hogy velem legyen.

- Azt szeretnéd, hogy minden reggel mellette ébredj?

- Azt szeretném, hogy minden reggel mellette ébredjek, azt szeretném, hogy azok a rózsaszín ajkai csak az enyémek legyenek, azt szeretném, hogy azokkal a csodálatos szemeivel minden nap elvegye az eszemet, azt szeretném, hogy ő legyen a feleségem, a gyerekeim anyja, és vele szeretném leélni az egész életemet.

- Szóval szereted?

- Szeretem mindennél jobban.

- Akkor emeld fel a segged, és cselekedj, mert el akarják lopni a hercegnődet. -mutatott a bárpult felé, ahol Dana állt, és egy srác nagyon megakarta magának szerezni.

Elindultam a bárpult felé, megfogtam Dana kezét, aki elakart velem indulni, de a srác megfogta a másik kezét.

- Ez fáj. -mondta Dana, de tudtam, hogy nem az én szorításomra gondolt.

- Engedd el a barátnőmet. -mondtam a srácnak, és láttam Dana meglepett arcát. A srác elengedte a csuklóját, és szerencsére volt benne annyi gerinc, hogy nem kezdett el kötekedni, így szó nélkül elment.

- A barátnődet? -nézett rám egy csintalan mosollyal.

- A barátnőmet. -bólintottam.

- Tudod, általában megszokták kérni a lányt, és nem úgy van, hogy csak magadban eldöntöd. 

Drámaian sóhajtottam egyet, majd letérdeltem. 

- Sajnos nincs nálam semmilyen virág vagy ékszer, vagy akár egy plüss maci, de a szívemet neked adhatom, bár már rég a tiéd. Mikor ott álltam előtted egy szál boxerben, már akkor éreztem, hogy te vagy az a bizonyos nagy Ő. Pizzát bár nem hoztál, de sokkal nagyobb értékeket adtál nekem. Minden pillanatunkat imádtam, még azt is, amikor leöntöttél forró kakaóval. Sosem mondtam ki, de a hülye viselkedésem ellenére remélem tudod, hogy szeretlek. Eltudnád képzelni velem a jövődet, és lennél a barátnőm?

- Természetesen Királylány. -mondta, mire megcsókoltam. Épp olyan puhák és finomak voltak ajkai, ahogy elképzeltem. Szinkronban mozgott a szánk,tökéletesen összeillettek. Mikor elváltunk, csak igéző szemeire tudtam koncentrálni, és a vigyor letörölhetetlen volt az arcomról.