Ő vagy az álmaim?

14.rész

- Mit szólnál, ha elmennénk ma valahova? -kérdezte Ádi. 

- Örülnék neki. -mondtam vigyorogva. - De neked ma nem edzésed lesz? - kérdeztem, majd az órára néztem. - Pontosan 10 perc múlva? - mondtam, majd elemeltem a tekintetem az órámról, és Ádi ijedt arcával találtam szemben magam. Rögtön felpattant, és mikor épp szaladt volna ki az ajtón, a lába beleakadt a takarómba, és hasra esett. Nem bírtam ki nevetés nélkül, ő pedig ezt egy szúrós pillantással jutalmazta.

- Nem vicces. -mondta sértődött hangon. - Storck elküld németül a fenébe, aminek a felét sem fogom érteni, Bazsi pedig kinyír, mert azt fogja hinni, hogy épp belefeledkeztünk kis Ádi elkészítésébe. -mondta, és összevissza mutogatott közben. 

Megfogtam a két karját, majd egy apró puszit nyomtam a szájára. Rögtön megnyugodott, és kezeit a derekamra helyezte.

- Megnyugodtál, vagy kérjek az állatkertből egy rinocérosznyugtatót? -néztem rá nagy szemekkel.

- A puszid hatásosabb. -kacsintott rám. - De most már tényleg mennem kell Kicsim. -mondta, és az utolsó szó hallatán melegség járta át az egész testem. - Remélem a bátyád nem csinál belőlem fasírtot. 

- Ne legyél már nyuszi. Na indulás! -mondtam, majd rácsaptam a fenekére, amitől rögtön egy csintalan vigyor jelent meg az arcán. 

- Ezt még visszakapod. -vigyorgott, majd lerohant a lépcsőn, és hallottam a bejárati ajtó csapódását.

Miután Ádi elment, fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek magammal, így felcsavartam a rádiót teljes hangerőre, és neki álltam takarítani. Képzelem, hogy mennyire örülhettek nekem a szomszédok, de hát kár lenne kihagyniuk a csodálatos előadásomat. Komolyan, ilyen hanggal remek segítség lehetnék a rendőrségnél a kihallgatások során.

Pár órával később, mikor már az egész ház ragyogott, lehuppantam a kanapéra. Írtam egy üzenetet Zolinak, mert már nagyon régen beszéltem vele, és mivel nagyon összenőttünk az utóbbi időben, be kell ismernem, már hiányzott. Pontosan tudtam, hogy edzésük van, így nem is idegeskedtem, hogy nem válaszolt azonnal. Ádinak is írtam, hogy mennyit kínozták a késéséért, de nyilván ő is elfoglalt volt, ahogy az egész csapat. Lehet kéne szereznem barátokat - gondoltam magamban - mikor megszólalt az én megmentőm, a csengő. 

Rögtön az ajtóhoz futottam, és Botit meg Mayát pillantottam meg. Olyan hirtelen ugrottam a nyakukba, hogy ketten alig bírtak megtartani. 

- Mi ez a hatalmas öröm? - kérdezte Boti, és még szorosabban ölelt át.

- Egész nap egyedül voltam, és már hiányzott a társaság. -néztem rájuk hatalmas szemekkel. - Ti vagytok a hőseim. 

- Gondoltuk átugrunk, és elráncigálunk kajálni, de ezek szerint nem kell sokáig győzködni. -mosolygott Maya. A mondandója hallatán rögtön felkaptam a cipőmet. -Olyan vagy, mint aki évekig egy szigeten élt. 

- Nem hallottál még arról, hogy az emberek társas lények? -kérdeztem.

- Na induljunk te társas lény. - mondta Boti.

Miután kiléptünk a házból, bezártam az ajtókat. Írtam egy-egy üzenetet Bazsinak, Ádinak és Zolinak, hogy senki se aggódjon, és már indultunk is. 

- Mi a helyzet Ádámmal? Beváltak a tanácsaim? - kérdezte mosolyogva, bár láttam egy kis szomorúságot is a szemeiben. Boti hihetetlenül aranyos, remélem megtalálja azt a lányt, aki tényleg megbecsüli és szeretni fogja, mert megérdemli. 

- Te vagy a legjobb Boti! -nevettem fel, mire Maya felháborodva felkiáltott. - Rólad nem is beszélve Maya. -vigyorogtam, mire megenyhültek az arcvonásai, és már ő is mosolygott.

- Hívj ezentúl Szerelem doktornak. - mondta, mire mind a hárman elkezdtük énekelni azt az ősrégi számot. Kicsit sem nézhettek minket hülyének, de hát fiatalság bolondság. 

- Amúgy voltak nehézségek, de végül minden jól alakult szerencsére. Maya, veled mi a helyzet? -kérdeztem Zolira célozgatva. Remélem abba a bájgúnárban volt annyi bátorság, hogy merjen lépni a lány felé. - Nem keresett fel véletlenül egy helyes, kedves focista? -mondtam, mire a lány szemei kikerekedtek.

- Dana, te tudsz valamit, amit én nem? -nézett rám csodálkozva, én pedig a homlokomra csaptam. 

- Az az átkozott gyerek, hogy lehet ennyire nyuszi? -motyogtam magamban. 

- Kiről beszélsz? 

- Sajnálom Maya, de amíg nem beszéltem az illetővel, nem mondhatok semmit. 

- Dana, ne játszd már a béna Cupidot! Melyik idiótával akartál összehozni a sok közül? -nézett rám dühösen.

- Semmi komolyra nem kell gondolnod, nyugi. Zoli kérdezősködött rólad, ennyi az egész. -mondtam, mire először kikerekedtek a szemei, utána pedig szikrákat szórtak.

- Zoli ha valamit tudni szeretne, mért nem tőlem kérdezte meg? -kérdezte dühösen.

- Tudod, ezt én is szeretném tudni. -mondtam. 

- Mi van, ha csak félénk? - szólt közbe Boti halkan, mire én felnevettem. 

- Tudod mekkora egoja van neki? Nagyobb, mint egész Ázsia. -válaszoltam.

- És mi köze van az egonak az érzésekhez? Tudtommal én vagyok a Szerelem doktor, és ha jól tudom, csak én vagyok hímnemű élőlény közülünk, így csak jobban tudom, hogy mi játszódik le ilyenkor a csodálatos férfiagyban. -mondta, és egymásra néztünk Mayával.

- Hallgatunk. -mondtuk egyszerre, majd Boti felé fordultunk.

- Tudjátok, a fiúk agya kicsit furcsán működik. Ha olyan lánnyal találkozunk, aki annyira nem keltette fel az érdeklődésünket, sokkal magabiztosabbak vagyunk velük szemben, mint azokkal a lányokkal, akik iránt érzelmeket táplálunk. -magyarázta, különböző csavarokat, fordulatokat beletéve a mondandójába.

- Szóval, csak akkor van egotok, ha simán lyukra mentek. -mondta Maya leegyszerűsítve.

- Ez aztán a nőies megfogalmazás. -kerekedett el Boti szeme. - De igen, lényegében erről van szó.

Épp valami gonosz, feminista megjegyzést készültem tenni a csodálatos férfilogikára, mikor rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. A képernyőn Zoli nevét pillantottam meg.

- Maya, azt hiszem lesz egy vendégünk. -mosolyogtam barátnőmre gonoszul.

- Mi? -kiáltott fel vagy 3 oktávval hangosabban.

- Maya, csak próbáld meg! Mégis mit veszíthetsz? Zoli kedves srác, ha nem lenne normális, én sem barátkoznék vele. Hidd el, nem olyan, mint amilyennek hiszed.

- Figyelj, én megfogadtam Tomi után, hogy egy focistába sem bonyolódok bele. Tudod, ahogy a mondás is tartja, szeretnek cselezgetni, és ez nem csak a pályára vonatkozik. - Ezt a kijelentését magamra vehettem volna Ádi miatt, de most a lány idegessége miatt figyelmen kívül hagytam inkább.

- Nem kellene általánosítanod. -mondtam.

- Dana, elismerem, Ádi rendes srác, neked szerencséd volt. -hajtotta le a fejét. - Nem szeretnék többet hallani erről az egészről. 

Megsajnáltam, így inkább írtam egy üzenetet Zolinak, hogy jöjjön át, tartunk egy beszélgetős estét, mert már hiányzik a "bátyám". Nem akartam Mayát kellemetlen helyzetbe hozni, ráadásul négyszemközt szeretném leszidni, hogy mégis hogy lehet ilyen béna.

- Ha Maya nem is él vele, én szívesen venném Miss Cupido szolgáltatását. -vigyorgott rám reménykedve Boti. 

- Meglátom majd, mit tehetek. -mosolyogtam Botira.

Idővel visszakaptuk a mindig mosolygó Mayát is, így még jobb volt a hangulat. Még ha Maya nem is szeretné, egy kis löketet adhatok nekik, hogy valami alakulgasson. Ez nem összehozás, vagy mégis? Nem, ez határozottan nem az, csak akaratuk elleni segítségnyújtás a boldogságuk megtalálása érdekében.

Gondolataimból ismét a telefonom zökkentett ki. 

"Hol vagy?" -állt az üzenetben, amit Ádi küldött. Basszus, teljesen kiment a fejemből. Mégis milyen barátnő vagyok én?