Ő vagy az álmaim?

8.rész

Egész héten rosszul éreztem magam, és már elegem volt a negatív érzésekből. Mióta Ádám az életem része, az átlagosnál is többször van rossz kedvem, amit természetesen Bazsi és Zoli is észrevett, sőt, szerintem az egész csapat, csak nem kötik az orromra. Épp az egyik Bazsitól kapott könyvemet olvastam, amikor Zoli rontott be a szobámba.

- Öltözz! -adta ki az utasítást, nekem pedig kellett egy kis idő, mire felfogtam ezt az egyetlen szót.

- Amint látod, már fel vagyok öltözve. -mutattam végig magamon. Egy melegítőnadrág és Bazsi egyik régi pólója volt rajtam. Lehet furcsa, de imádom a ruháit viselni: kényelmes és megnyugtat. Főleg akkor szoktam az ő ruháit hordani otthon, amikor messze vagyunk egymástól. Butaság, de olyankor úgy érzem, mintha ott lenne velem. 

- Úgy értem, csinibe. -mondta Zoli, mire felhúztam a szemöldököm, és értetlenkedve néztem rá.

- Hova megyünk? 

- A többiekkel már nem tudjuk tovább nézni az antiszociális életmódodat, szóval, gondoltuk elviszünk egy kicsit bulizni. -hadarta Zoli.

- Bulizni? -kérdeztem vissza.

- Tudod, Dana, az a bulizás, mikor az emberek elmennek egy szórakozóhelyre táncolni, kikapcsolódni a barátaikkal. -mondta Zoli úgy, mintha egy 3 évessel beszélne.

- Tudom, hogy mi az a bulizás. -mondtam felháborodottan. - De én nem szeretnék sehova sem menni.

- Na látod erről beszéltem. -mondta, majd egy óriásit sóhajtva a mennyezetre emelte tekintetét. - Két választásod van: keresel egy szuper szexi ruhát és elkészülsz, vagy levetkőztetlek, beváglak a kádba és elintézem helyetted a készülődést. -mondta Zoli, majd Bazsi jelent meg az ajtóban, aki egy hatalmasat vágott barátja tarkójára.

- Én csak motiváltam. -védekezett Zoli. 

- Szerintem inkább menj ki. -mondtam, majd egy bocsánatkérő mosolyt küldtem Zoli felé, aki csak legyintett egyet, majd kiment a szobámból.

- Muszáj egy kicsit kimozdulnod. - ült le mellém Bazsi az ágyra.

- Tudod, hogy sosem voltam az a bulizós típus. -próbáltam meggyőzni, de egyre határozatlanabb lettem.

- Itt az ideje, hogy elkezdj élni egy kicsit. Figyelj, ha nem érzed jól magad, azonnal hazahozlak, és megnézünk valami jó filmet, rendben? -mondta, majd megadóan sóhajtottam.

- Rendben, de én választom ki a filmet. -mondtam, mire Bazsi fintorgott. - Valamit valamiért. -vigyorogtam, ő pedig az arcomra nyomott egy puszit.

Bazsi elindult az ajtó felé, majd hirtelen visszafordult.  

- Csinos legyél! Mutasd meg Ádámnak, hogy a Dzsudzsák családdal nem lehet szórakozni. 

- Ezt meg hogy érted? -néztem rá, és éreztem, hogy az arcom lángba borult.

- Tudod te. -mosolygott, majd kiment.

Miután Bazsi kiment, vártam pár percet, majd kikukucskáltam. Nem láttam a bátyámat, ezért rögtön Zoli szobája felé vettem az irányt, és mikor az ajtóhoz értem, kopogás nélkül berontottam, amit nem kellett volna. Szalai és Zoli egy szál törölközőben álltak előttem, mire én lefagytam, és a lábaim földbe gyökereztek.

- Ennyire szexik vagyunk? -kérdezte Szalai, majd egy óriás mosoly jelent meg az arcán. Miután magamhoz tértem a sokkból, elfordultam, és a fal felé kezdtem el beszélni. Nem érdekel, hogy "kissé" hiányos öltözetben vannak, akkor is végig fog hallgatni.