Ő vagy az álmaim?

4.rész

Reggel a fiúk kiabálására keltem. Egyből kirohantam a szobából, és egy hatalmas nagy káosz fogadott. Ruhák a folyosó padlóján össze-vissza szétdobálva, a fiúk fel-alá rohangáltak. Egy pillanatra nem figyeltem és fel is borultam egy focilabdába. Királylány odarohant hozzám és felsegített.

- Mégis mi a franc folyik itt? -kérdeztem tőle.

- Ne törődj vele, csak a szokásos reggeli készülődés.

- A reggel mindig ekkora káosz? -kérdeztem csodálkozva, mire Ádám csak bólintott.

- Amúgy meg cuki a bugyid. -súgta a fülembe, mire én fülig pirultam. Rájöttem, hogy mikor elestem és hasra vágódtam, felcsúszott a pólóm, ami alatt csak egy bugyi volt.

Miután magamhoz tértem, elhatároztam, hogy rendet teszek. Egy hatalmasat kiabáltam, mire mindenki felém nézett, és abbahagyta azt, amit éppen csinált. 

- Hu, hogy jön ki ekkora hang egy ilyen pici lányból? -kérdezte csodálkozva Szalai.

- Remélem, nem csak kiabálni tudsz ilyen hangosan. - mondta (Nagy) Ádám, és rám kacsintott, én pedig a karjára csaptam.

- Szerintem örülj neki, hogy Bazsi nem hallotta. - mondta Király Gabi.

- Ne aggódj, Gabikám, mindent tisztán hallottam. -lépett ki a bátyám a fürdőből. - Ádám ezt majd az edzésen is meg fogja érezni. -nézett Bazsi az előbb említett személyre.

- Srácok! Edzés lesz. El kéne készülnötök, méghozzá 15 perc alatt és minden a feje tetején van. Mondom a tervet. A csapat fele elmegy szépen zuhanyozni és felöltözni, míg a másik fele lemegy a konyhába reggelizni. 

Mindenkinek kiosztottam a ruháját, utána pedig lerohantam a konyhába és mindenkinek öntöttem egy tálba gyorsan tejet és müzlit és a srácok elé raktam. Ezt még egyszer elismételtem csak a másik csapattal, és 10 perc múlva már készen állt mindenki. 

- Nem tudom hogy csináltad Hugi, de köszönöm és nagyon imádlak. - mondta Balázs, majd egy puszit nyomott az arcomra, én pedig megöleltem. 

- Tudom, egy istennő vagyok. De most már induljatok, mert elkéstek. 

- Igen is Miss Szerénység. -mondta Balázs, majd mindenki elindult az ajtó felé, és egy hatalmas "Sziát" kiabáltak.

Mikor a srácok elmentek, egy tál müzlivel kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén és kapcsolgattam a TV-t. Miután ezt meguntam, gondoltam készülök egy kis finomsággal a srácoknak. Gondoltam csinálok egy kis spagettit, desszertnek pedig egy kis tiramisut. Remélem azt mindenki szereti.

Mire végeztem, már dél is elmúlott. A srácok pár perc múlva meg is érkeztek, és mindenki a levegőbe szimatolt.

- Mik ezek a jó illatok? -kérdezte Stieber.

- Gondoltam, csinálok nektek ebédet. - mosolyogtam rá, mire láttam, hogy felcsillant a többiek szeme is.

Megterítettem mindenkinek, és úgy tömték magukba a paradicsomszószos tésztát, mintha legalább már 1 éve nem ettek volna. 

- Hozzám jössz? -nézett rám reménykedve Stieber, mire nekem megakadt a tészta a torkomon, és egy hatalmas köhögő roham jött rám.

- Gratulálok Zoli, öld meg a menyasszonyomat. - mondta felháborodást színlelve Nagy Ádám. 

- Ti marhák! Eszetekbe se jusson segíteni neki. - Balázs a kezembe nyomott egy pohár vizet, én pedig hálás tekintettel néztem rá. 

Miután megebédeltünk és a desszert is elfogyott, közöltem a fiúkkal, hogy valaki tartozik nekem egy kis segítséggel az elpakolásban. Miután Zolin kívül mindenki felfutott az emeletre, ezért őt érte ez a hatalmas megtiszteltetés, hogy segíthet nekem a mosogatásban.