Ő vagy az álmaim?

9.rész

- Mit akarsz, Ádám? -kérdeztem, mire a fiú keze utazásra indult a testemen.

- Téged. -lehelte, majd megéreztem a whiskey illatát, és azt is pontosan tudtam, hogy én is többet ittam a kelleténél. Belecsókolt a nyakamba, majd egyre lejjebb haladt a kulcscsontomon, míg kezével csak átkarolta derekamat, mintha soha nem akarna elengedni. - Lépjünk le, kérlek. -mondta, és mivel semmire sem tudtam koncentrálni, csak rá, így egy bólintásra volt erőm egyedül.

Elindultunk a kapu felé, majd hirtelen kiléptünk a friss levegőre.

Ádám hívott egy taxit, mert egyikünk sem akart ittasan vezetni. Mivel kissé hideg volt az éjszaka, Ádám kölcsönadta a dzsekijét, amiből csak úgy áradt a  tökéletes illata. Legszívesebben fel se vettem volna, de a szükség nagy úr. Olyan óvatosan vettem fel, mintha attól félnék, hogy eltűnik a mesés illat. Felhúztam a cipzárt, és a dzsekibe temettem a fejem.

- Ennyire fázol? -nevetett fel Ádám, mire elgondolkodtam, hogy mennyire tűnnék furcsának, ha közölném vele, hogy csak szimplán jó szagolgatni a dzsekijét.

- Igen, elég hideg van. -mondtam, majd végig néztem rajta, és rádöbbentem, hogy egyetlen rövid ujjú pólóba toporog. - Te nem fázol?

- Hagyd csak magadon. Úgy nézel ki, mint aki attól fél, hogy egy jegesmedve kiugrik mindjárt a bokorból. -mondta, de a beszólása ellenére nem terveztem megosztani vele a titkomat.

Végre megérkezett a taxi, és mikor beültünk, jóleső melegség járta át a testemet. Miután átmelegedtem, levettem Ádám dzsekijét, majd felé nyújtottam.

- Máris vetkőzöl? -suttogta a fülembe mély hangján.

- Álmodozz csak. -mondtam, majd megéreztem meleg kezét a lábamon. Megborzongtam az érintésétől, amit ő is észrevett, és egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Keze feljebb haladt a lábamon, én pedig egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Alig várom, hogy kiszálljunk ebből az átkozott taxiból és bosszút állhassak a kis játéka miatt. Szerencsére nem kellett erre sokáig várnom, Ádám kifizette az utunkat, majd bementünk az óriási házba. Csak ketten voltunk, ami rettentő furcsa volt, de hozzátudnék szokni a csendhez és ehhez a nyugalomhoz.

Épp hogy beértünk a házba, elkezdtem az én kis bosszúmat. Ádám elé léptem, majd átkaroltam a nyakát, mélyen a szemeibe néztem, amik vágytól csillogtak, és ringatni kezdtem a csípőmet. Egy-egy morgás hagyta el a száját, így hát folytattam. Közelebb hajoltam, de mikor megakartam csókolni, elhajolt. 

- Mi a baj? -kérdeztem kissé felháborodottan. Ádám elindult a fürdő felé, de egy szót sem szólt. Nem fogom soha többet hagyni, hogy keresztülnézzen rajtam, így utána szaladtam és elkaptam a karját. - Mi a baj? -ismételtem.

- Dana, kérlek, hagyj! -mondta, de még így részegen is láttam rajta, hogy nem ezt akarja. Vagy csak félreértettem a jeleket? 

- Most meg mi a fene bajod van? Te kezdted el ezt az egészet, de én hagyjalak békén? Tudod, Ádám, elegem van a hülye kis játékaidból. Mondd meg a szemembe, hogy szimplán nem vagyok neked elég jó, elvégre te egy sztárfocista vagy, én meg egy szürke kisegér. Erről van szó, ismerd be!-mondtam, majd mikor elindultam, elkapta a karom, és olyan közel rántott magához, hogy szinte a szánk is összeért. 

- Nem értesz semmit. -suttogta. - Épp azért nem élek vissza a helyzettel, mert nem akarlak kihasználni. Te vagy az a lány a sok közül, akire végre nem csak egy játékszerként tekintek. Azt szeretném, hogy emlékezz az első csókunkra, azt szeretném, hogy ne az alkohol miatt legyél velem, hanem saját akaratodból, amit pontosan tudok, hogy józanul eszedbe sem jutna. -mondta, majd elengedett, és eltűnt a fürdőbe.

Ádám szemszöge

Muszáj lenyugodnom, mert megőrjít ez a lány. 

Beálltam a zuhany alá, és próbáltam visszanyerni a józan eszemet. Tudom, hogy Dana  tisztességes lány és csak az alkohol miatt viselkedik így. Megfogadtam magamnak, hogy nem fogom megbántani, épp ezért próbálom távol tartani magam tőle, de ma este elbuktam. Annyira gyönyörű, amit sajnos nem csak én vettem észre. Zolival megbeszéltem a dolgokat, hogy ő nem úgy tekint Danára, és az ő kapcsolatuk más, de mégis szívesebben látnám Danát Zoli mellett, mint Szalai, vagy akár a Boti-féle fiúk mellett. Tudom, hogy Zoli bármitől megvédené, és fáj kimondanom, de Dana egy ilyen fiút érdemel. Aki megtudja védeni bármitől, aki szereti, aki bármit megtenne érte. És itt vagyok én, aki csak folyamatosan bántja, még akkor is, amikor nem áll szándékában.

Meguntam az önsajnálatot, ezért kimásztam a zuhany alól. Magamra kaptam egy melegítőnadrágot meg egy pólót, és elindultam a szobám felé. Megtorpantam Dana ajtaja előtt, és nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, hogy jól van-e. Résnyire kinyitottam az ajtót és bekukucskáltam, de mivel semmit sem láttam, kénytelen voltam bemenni. Na ezen az ajtón se lehet leskelődni, ha arra kerülne a sor.  Odasétáltam Dana ágyához, próbáltam minél halkabban lépkedni, hogy nehogy felébredjen. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy jól van, elindultam az ajtó felé.

- Nem maradnál itt velem? -hallottam egy vékony, halk hangot, amit csodálom, hogy meghallottam egyáltalán.

- Baj van? -kérdeztem, majd leültem az ágya szélére. 

- Sajnálom. Ne haragudj. Bolond voltam. -mondta, majd a nyakamba ugrott, én pedig szorosan magamhoz öleltem, és a hátát simogattam megnyugtatásképpen. 

- Semmi baj, Dana, nem haragszom. 

- Biztos?

- Rád sosem tudnék haragudni. -mondtam, majd egy puszit nyomtam a hajára.

- Nekem nem úgy tűnt. -mondta, és kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy mire gondol.

- Sosem rád haragudtam, csak rajtad vezettem le, mert hülye voltam. Sajnálom.

- Akkor mért viselkedtél velem úgy? - kérdezte, és rám meresztette hatalmas őzike szemeit.

- Most már aludj Dana, majd megbeszéljük máskor. -mondtam, és meglepetésemre, nem ellenkezett, csak bólintott egyet. 

- Maradj itt velem, kérlek! -kapaszkodott pólómba, mintha azt akarná, hogy sose menjek el.

- Itt maradok, és vigyázni fogok rád, ígérem. -mondtam, majd nyomtam egy utolsó puszit a homlokára. Lefeküdtem, majd hozzám bújt és megéreztem szuszogását a nyakamon. Legszívesebben örökké így maradtam volna, de pontosan tudtam, hogy ahogy az alkohol mámora, úgy a köztünk lévő béke is eltűnik reggelre.