Ő vagy az álmaim?

11. rész

A tükör előtt álltam, de nem voltam megelégedve a külsőmmel. A ruhám hol fel, hol pedig lecsúszott, a hajam hasonlított egy szénakazalra inkább, mint az elképzelt tökéletes frizurára, és még a smink se volt képes csodát tenni az ocsmány fejszerkezetemmel. Már vagy 10 perce néztem magam, mikor Szalai lépett be a szobába.

- Dana, mindjárt... -kezdte el mondani, de elakadt. - Te meg hogy nézel ki? Mi ez a ruha és ez a haj? -kérdezte, mire az állam a földet súrolta. A barátok dolga nem az, hogy biztassák a másikat, hogy "igen, nagyon jól nézel ki"? - Öltözz át sürgősen!

- Ez miért nem jó? -mutattam magamra.

- Egy - tette fel mutatóujját a levegőbe - mert Bazsi előbb adna rád egy apácaruhát, minthogy ebben elengedjen bulizni. Kettő - lendült a levegőbe a középső ujja is - olyan ez a ruha, mintha 14 évesen vetted volna az első sulibulidra. - mondta, mire rögtön ránéztem. - Dana, komolyan ez a ruha volt rajtad 14 évesen? -akadt ki teljesen, és ájulást színlelve lehuppant az ágyamra.

- Jól van, nem kell gúnyolódni, segíts inkább. -tettem csípőre a kezemet. Odaállt a szekrény elé, majd kiemelt egy csodaszép ruhát. Hogy lehet, hogy én azt nem vettem észre? Rögtön a fürdőbe mentem, és gyorsan átöltöztem. Nem akartam megváratni a barátaimat, plusz egy egész focicsapatot szinte.

- Kész vagy már? -dörömbölt Szalai, majd válaszomat meg sem várva benyitott.

- Te megőrültél? Mi lett volna, ha még fehérneműben vagyok? -kiabáltam rá.

- Dana, láttam már olyat, elhiszed? -kérdezte, és egy pimasz mosolyt küldött felém.

- Igen, de nem ezt a bomba testet. -mutattam végig magamon.

- Te azt honnan tudod? -kérdezte, mire felvontam a szemöldököm. - Csak vicceltem, nyugi. Meghagylak Ádinak.

- De nagylelkű vagy. -válaszoltam flegmán, de ő ügyet sem vetett rá, csak bedugta a konnektorba a hajformázót. Pár perc múlva már a hajam helyrehozásán dolgozott. Nagyon aranyos volt, ahogy a nyelvét kidugva koncentrált, hogy a lehető legnormálisabban nézhessek ki. Őszintén, ki nézné ki ezt Szalai Ádámból?

Befonta mindkét oldalon a hajam első tincseit, majd hátracsatolta őket. Ezután laza hullámokat varázsolt a hajamba, és olyan hihetetlenül néztem ki, hogy még a 0 önbizalmammal is szépnek láttam magam.

- Ádám, egy csoda vagy! -kiáltottam fel, majd a nyakába ugrottam. - Te vagy az én tündérkeresztapám.

- Na jól van Hamupipőke, hódítsd meg a hercegedet. -mondta és rám kacsintott.

Mikor lementünk, már mindenki türelmetlenkedve állt indulásra készen.

- Bocsi srácok, de Hamupipőkének kellett egy kis átalakítás. - mikor ezt Bazsi meghallotta, tudtam, hogy rögtön kérdésekkel fogja bombázni Ádámot, de ahogy láttam Mr. Góliáton, ő is elég jól kiismerte már bátyámat. - A fürdőben öltözött át, amíg én a szobában voltam, és esküszöm, nem leskelődtem. - Szalai mondata után láttam Ádin a megkönnyebbülést, amin egy picit elmosolyodtam.

- Na gyere te "lyány". -mondta Zoli, és átkarolta a nyakamat, majd így mentünk ki az ajtón. Mi már a lépcsőházban voltunk, de még tisztán hallottam Bazsi hangját. - A 2 Ádám gyorsan felejtse el, és ne legeltessétek rajta a szemeteket.

- Hallod Pintér, ne nézd ennyire Danát ,még kiesnek a szemeid. -kiabált Szalai, mire vigyorogva Zolira néztem, majd bocsánatkérően Pintér Ádámra.

- Fogd be, Szala! -mondta egyszerre Bazsi és Pintér Ádám.

- Na gyere Nagyi, majd szürke hályogot varázsolunk a szemeinkre. -mondta Szalai, és ahogy Zoli tette velem, úgy ő is átkarolta Ádi vállát, mire én rájuk mosolyogtam. Ádi ezt rögtön viszonozta is, és rögtön előjöttek a kisfiús vonásai, amit annyira imádok.