El sem hiszem, hogy kb. két perce szakított velem Scott egy SMS-en keresztül. „ Bocsi, ez szerintem nem fog működni. Már nem érzek irántad semmit..." blablabla. Igazából nem is az a bajom, hogy szakított velem, mert már pár hete éreztem, hogy mi egyáltalán nem illünk össze. Inkább az fogott meg, hogy ezt az egészet egy SMS-be írta meg. Nem mert elém állni és elmondani, hogy szakítani szeretne? Egyben gyáva és pofátlan.
- Majd jövök! – ordítottam és becsaptam magam után a bejárati ajtót.
Friss levegőre volt szükségem ezek után és gondolkozni szerettem volna.
A szakításunk lesz a téma az egész suliban hétfőn. Már fél éve együtt voltunk, de a srác úgy kezelt engem mint egy haverját. Scott egy tipikus,középiskolás, nagyképű, de egyben helyes srác...akárcsak az amerikai filmekben. Mindig is tudta magáról, hogy jól néz ki és ezt nem meglepő módon ki is használta.
Nem vagyok szomorú, azért mert szakított velem. Esküszöm, hogy megkönnyebbültem. Egy gonddal kevesebb.
Az utcán sétálva bedugtam a fülhallgatót a fülembe, majd elindítottam G-Eazy – Marilyn című számát. Az apró kavicsokat kezdtem rugdosni le a járdáról és próbáltam nem arra gondolni, hogy mégis mihez fogok kezdeni. A barátaim nagy részét el fogom veszíteni, mert Scott ellenem fordítja őket. Ennyire már ismerem.
Miközben sétáltam, hirtelen egy ütést éreztem a vállamon, amitől azonnal a földre estem.
- Nem látsz a szemedtől, haver? –kiáltottam, miközben a betonon feküdtem és fogtam a fejem.
Próbáltam feldolgozni a történteket és rájönni, hogy mégis hogy történt ez.
- Jézusom! Nem láttalak, bocsi!
Egy ismeretlen srác felrántott a földről.
- Már egy éve erre járok futni, de még sose történt velem ilyen.
Kinyitottam a szememet és egyből megpillantottam a világ legtökéletesebb mosolyát. Beletúrt göndör barna hajába, majd elnevette magát.
- Izé...én Brad vagyok.
Lesöpörtem a nadrágomról a port és a szemébe néztem.
- Én meg Catherine, de mindenki Catnek vagy Cathynek hív.
- Ráérsz valamikor? – mosolyodott le.
Összeráncoltam a szemöldököm.
- Mégis mire?
- Elmehetnénk valahova. Mondjuk egy moziba vagy vacsorázni akár...
- Te most randira hívsz engem? – döbbentem le.
- Vehetjük annak – nevette el magát.
- Haver, két perce fellöktél és most meg randira hívsz? Nem is ismerlek csak a nevedet tudom.
Hirtelen kínos csend lett.
- Ezért menjünk el valahova, hogy...hogy megismerj.
Randira hív egy idegen, akivel eddig összesen három percet töltöttem. Viszont tíz perce szakított velem az exem. Hmmm...nem rossz. De úgy érzem, hogy ez most Catherine Adkinsnek kijár.
- Legyen! – fordultam meg és elindultam az ellenkező irányba. – Nyolcra gyere értem.
- De... - hallottam meg magam mögül a hangját. - ...azt sem tudom, hogy hol laksz.
- Az már nem az én problémám! – kiáltottam vissza.
Elnevette magát és ő is elindult. Ki tudja hova.
Ez volt az a borzalmas nap amikor megismertem Bradley Simpsont.
YOU ARE READING
Real Lies, False Truth (HU) Brad Simpson Fanfiction
Fanfiction„Kedves Brad Simpson, mondtam már, hogy jelenleg téged utállak a legjobban a világon? Ha nem, akkor most elmondom miért. Először is... hogy tehetted ezt velem?..."
