Epilógus

348 28 3
                                    

  Reggel a szokásunkhoz híven kávé, kaja és irány a suli. Kifejezetten boldog voltam, mikor készülődtem. Mostanában mindig mosolyogva ébredek, fekszek.
  Kirongyoltam a házból és Bradley kocsijába pattantam.
 - Hoppá - nézett rajtam végig. - Időben kint vagy, nem is késtél. Történt valami?
  Válaszként csak rámosolyogtam és intettem, hogy induljon.
  Hálás vagyok azért, amit az utóbbi hónapokban értem tett. Minden alkalommal megmutatta, hogy milyen lehet szeretni valakit.

  Imádtam minden pillanatát, amit vele tölthettem.

  Amikor megírtam a levelet, nem gondoltam volna, hogy újra együtt leszünk. Legszívesebben visszamentem volna az időben és kijavítottam volna pár mondatot abban a levélben...de a múlt az már elmúlt.

- Habár sosem késő  változtatni - gondoltam magamban.

  Suli után hazaértem és elővettem az egyik levelet, amit Bradnek írtam. Körülbelül tízet írtam meg, mire egyet odaadtam neki, viszont mindet megtartottam.

  Az első mondatra pillantottam és azonnal áthúztam az egészet, majd írni kezdtem.

" Kedves Brad Simpson,

mondtam már, hogy téged szeretlek a legjobban a világon? Ha nem, akkor most elmondom miért. Először is..."

<3



Sajnálom, hogy ennyit kellett várni a befejezéssel:(

Remélem, hogy tetszett nektek Catherine és Brad története és annyira élveztétek olvasni, mint én írni:)

Köszönöm nektek a sok támogatást, visszajelzést és türelmet.

Imádlak titeket<3



Real Lies, False Truth (HU) Brad Simpson FanfictionWhere stories live. Discover now