Real Lies, False Truth (HU) Brad Simpson Fanfiction

7.

~Catherine szemszöge~

A buli utáni reggel egy szál bugyiban ébredtem. Mikor megpillantottam magamon ezt a hiányos öltözéket, azonnal felszisszentem és körülnéztem a szobámba. Mégis hogy kerültem én így haza? Reméltem, hogy én magam vetkőztem le este.

A fejem fájt, a lábaim tiszta sárosak voltak és a ruháim szanaszét voltak a szobámban. Rossz előérzetem támadt, ezért a telefonomra pillantottam és a képeimet kezdtem el böngészni, hátha találok valamit a tegnap estéről.

Ugyanis semmire nem emlékeztem.

~Bradley szemszöge~

- Most azt mondod, hogy szerelmes vagy belém? – nevetett Catherine, majd csak úgy eldőlt a fűben.

Kitört belőlem a röhögés, ahogy néztem a földön fetrengését. Nevetve lerogytam mellé és kisimítottam hajából a fűszálakat, miközben ő a számat kezdte tanulmányozni.

- Olyan csókolgatni való szád van – jelentette ki, mire én a szemébe néztem.

- Catherine... - túrtam bele a hajamba.

- Nagyon szerencsés barátnőd lehet, Bradley – bólogatott, majd könnyesek lettek szemei.

Azonnal felkaptam, majd adtam egy puszit a homlokára.

- Most lelépünk innen, oké?

- Hova megyünk? – törölgette a szemeit, miközben karjaimban vittem ki az udvarból.

- Vigyél haza – sírta el magát. Nem tudtam, hogy ez az alkohol hatása vagy Cathy ilyen sebezhető és érzékeny.

- Hazaviszlek – mosolyogtam rá.

- Várj, nem is akarok hazamenni. Még szeretnék inni egy felest, mert azóta már tuti, hogy Simpson megcsókolta párszor azt a picsát – nevetett fel.

- Catherine – böktem ki hosszas csend után. – Én vagyok Brad.

- Tényleg? Szia Brad! Örülök, hogy itt vagy! – röhögött még mindig karjaimban.

Mi volt ez a feleses izé? Miért kéne innia, mikor megcsókolom Emmát?

- CATHERINE – üvöltötte egy csaj a hátunk mögül, aki azonnal odafutott hozzánk.

- Üdvözöllek drága testvérem – kacagott Catherine, majd a csajt kezdte nézegetni.

- Jézusom, mi történt veled? – szája elé kapta kezeit a lány.

- Szióka, én Brad vagyok. – mutatkoztam be az ismeretlen lánynak.

Hirtelen arckifejezése teljesen megváltozott.

- Szóval te lennél Brad. Én Alison vagyok, Cat húga.

- Rendben, Alison. Mit szólnál hozzá, ha hazavinném Catherinet?

- Megyek veletek! – jelentette ki.

- Nem szükséges – ráztam a fejemet. – Megoldom, te maradj nyugodtan.

- Biztos? – nézett rám aggódóan.

- Bizti – vigyorogtam, majd beültettem Catherinet a kocsim első ülésére és azonnal elhajtottam.

- Úúúú, elmegyünk mekizni? – szólalt meg és csillogó szemekkel rám nézett.

- Éhes vagy?

- Nem, csak fagyizni akarok – röhögött, de még mindig nem értettem, hogy mi ezen a vicces. Inkább csak én is nevettem vele a semmin.

Tíz perc múlva Catherine már magára is borította a megolvadt fagyiját, ezért csak úgy simán lekapta magáról a ruháját. Próbáltam nem odafigyelni, hogy immár csak egy melltartóban és egy bugyiban ül mellettem. Nem zavartatta magát.

Egy percnél tovább nem bírtam, odanéztem. Egy örülten szexi fekete csipkés bugyit és melltartót viselt. Éreztem, hogy azonnal elvörösödtem, szóval inkább újra az utat kezdtem figyelni.

A házukba érve nem lepődtem meg, mikor csak szó nélkül felment az emeletre, gondoltam, hogy a szobájába. Felvittem egy pohár vizet, de az istenért sem akarta meginni.

- Álmos vagyok, leoltod a villanyt? – kérdezte.

- Persze.

Miután a sötétség ellepte a szobát, inkább jobbnak láttam lesétálni a nappaliba és megvárni, míg Alison hazaér.

- Eszedbe ne jusson, hogy itt hagysz! – hallottam meg Cat hangját.

- Akkor mit csináljak?

- Feküdj ide mellém, de csak ha leveszed a pólód.

Elnevettem magam, majd arra lettem figyelmes, hogy a pólóm már a földön hevert. Befeküdtem mellé, ő pedig hozzám bújt. Simogatni kezdtem a haját.

Erre nem fog emlékezni, mert be van rúgva.

Hirtelen felindulásból magamra rántottam és megcsókoltam. Nem hittem volna, hogy viszonozni fogja csókomat. Erősen magamhoz szorítottam és fenekére kerültek kezeim.

Erre nem fog emlékezni.

Belemarkoltam egyet és lassan kezdtem felhúzni a pólóját, amit még magára kapott alvás előtt.

Erre nem fog emlékezni.

Elhajítottam a felsőt, majd rólam is lekerült fekete farmerem.

Erre nem fog emlékezni.

Már felette voltam és lassan kezdtem a nyakát puszilgatni, majd lejjebb érve már a mellére adtam csókokat. Abban a pillanatban mindennél jobban kívántam.

Erre nem fog emlékezni.

Úgy gondoltam, hogy nem kell már rá az a csipkés ruhanemű, ezért kikapcsoltam melltartóját, viszont ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonom.

Emma.

Lenémítottam anélkül, hogy elszakadtam volna Catherine ajkaitól, majd végleg letéptem róla a melltartót.

* * *

Megigazítottam magamon a pólómat, majd még utoljára ránéztem az alvó Catherinere, mielőtt kiléptem volna a szobájából.

El kellett mennem.

A kocsimhoz sétáltam, pont mikor Alison hazaért. Elmagyaráztam neki, hogy Cat rendben van és most éppen alszik, hagyja inkább.

Elhajtottam és azon gondolkoztam, hogy mekkora egy idióta vagyok. Ennek nem szabadott volna megtörténnie.

Mi lesz ha mégis emlékezni fog rá?

Nem, annyit ivott, hogy az képtelenség lenne.

Ezt nem szabad megtudnia.